Megszólalt a blogom

és azt mondta:

- Ejnye, ejnye! Te Borka, te már csak a képeket nézegeted és a fantáziádat röpteted, mint valami papírsárkányt?! Nem gondolod, hogy lenne más hely is ahol nyugodtan bedobhatnád azt a nagy szabad fantáziádat?! Itt vagyok én, a CSALAMÁDÉ például, ide már csak aludni jársz? Pedig ide mindent beírhatsz, firkálhatsz, rajzolhatsz, fotózhatsz, a csalamádé sokat elbír. Lehetsz savanyú, pikáns, kicsit édeskés, sőt, csípős is, ha úgy tartja kedved..., akkor hát mi ez a nagy semmi?! Jó, kibírok egy-két uborkaszezont, de kell nekem a paprika, a káposzta, a zöld paradicsom is! Ugye érted?
- Értem én, értem, de tudod, itt csak te vagy meg én, néha jön egy látogató, hogy belekóstoljon a csalamádénkba, aztán vagy ízlik neki és akkor jön máskor is, vagy pfuj, kiköpi - aztán soha többé nem látjuk. Ott, a képeseknél van egy jó kis társaság, majdnem mindig összefutok valakivel, lehet beszélgetni és jókat nevetgélni. Veled ritkán tudok egy jóízűt hahotázni (röhögni), ezt belátod, ugye? Te egy kicsit savanyú vagy. Nem tehetsz róla, hiszen ez a szakmád. Ráadásul én mondtam, hogy legyél csak Csalamádé, merthogy abból megélünk a szűkösebb időkben is. Na jó, majd jobban figyelek rád a jövőben! Csak könyörgöm, ne kezdj el bömbölni, mert az ecetszagot aztán végképp nem bírom! Aztán csodálkozhatsz, ha este megint elmegyek szórakozni...
- Jól van nnna! Már nem is bőgök, csak csíp az erős paprika, vagy valaki dohányzik és a füst szállt a szemembe? (Könnyezem, vagy csak a füst szállt a szemembe, nem tudom..., Valaki elment, akit én most is szeretek nagyon, nagyon... lallala, lalalalalalalalalatrarrara...)
- Ne félj, maradok. Szeretlek..., tudod? Csacsi öreg Csalamádém...