Zord idő...

Végül nem mentem hétfőn sehova. A lányom kicsit lerobbant, köhög, náthás, ezért nem ment el a szülőire. Még délelőtt felhívott, hogy nem kell mennem. Mit mondjak? Egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Sajnáltam, hogy nem látom a prücsköket, de azért ebben a viharos szélben nem igazán volt kedvem császkálni! A hóesés elmaradt, legalább a nap szépen sütött, innen bentről még szép is volt a világ, csak ne hallottam volna egyfolytában azt a félelmetes zúgást!
Kaptam vígasztalót is: vasárnap jönnek a lurkók és csak kedden mennek haza. Valami iskolai szünet lesz. Már előre örülök, nagyon remélem, hogy nem jön közbe semmi!