Időnként elgondolkodom, hogy érdemes-e ezt a blogot és a másik mindenféléset életben tartani? Persze, írok ezt-azt, de rájöttem, hogy nagyon tartózkodó, zárkózott vagyok, nem tudok kitárulkozni, nem írom le a lényeget... Felületes, csak a felszínt érintő bejegyzéseim vannak. A versek, bár sokan talán nem hiszik, sokkal többet árulnak el rólam, mint az úgynevezett személyes blogok.
Azért jó, ha néha azt a keveset is, ami kikívánkozik belőlem valahova le tudom írni, ezért nem szüntetem meg a blogokat.
A versekkel - a költők szavaival - mindent ki tudok fejezni, amit csak érzek, és én szemérmesen a háttérben maradhatok.
Azért jó, ha néha azt a keveset is, ami kikívánkozik belőlem valahova le tudom írni, ezért nem szüntetem meg a blogokat.
A versekkel - a költők szavaival - mindent ki tudok fejezni, amit csak érzek, és én szemérmesen a háttérben maradhatok.
Maradj csak és írj, ha nem is naponta, kényszeresen, de akkor, amikor van mit. Ha abbahagynád, hiányozna. Neked is, nekünk is. :)
VálaszTörlésNagyon aranyos vagy, hogy biztatsz, mert néha valóban elbizonytalanodom. Köszönöm. :)
VálaszTörlésEgyértelmű a válasz, jó ha vagy, jó, ha itt vagy :-)
VálaszTörlésMind így vagyunk, időnként elbizonytalanodunk. Akkor egy pár napig szüneteltetni kell, aztán úgyis elkezd hiányozni. Ó, hogy én már hányszor bizonytalanodtam el! Már követni se tudom. :)
VálaszTörlésEzt találtam ma este, rögtön eszembe jutottál:
VálaszTörlés"De néha-néha, mikor új elbeszélésbe kezdtem, és nem tudtam útnak indítani, csak ültem a kandalló előtt, az apró narancsok héját belefacsartam a tűzbe, s figyeltem a kék sercenést, vagy megálltam az ablak előtt, és elnéztem Párizs tetői fölött, és ez járt az eszemben: 'Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.' Végül sikerült is mindig leírnom azt az egy igaz mondatot, s ettől kezdve ment az írás, mint a karikacsapás. Nem volt olyan nehéz, mert mindig került valami igaz mondat, amit ismertem vagy láttam, hallottam valahol. Ha elkezdtem finomkodva írni, bevezetni és tálalni a mondanivalómat, mindig rá kellett jönnöm, hogy az efféle cikornyát vagy sallangot nyugodtan kihagyhatom és eldobhatom, és az elbeszélést a legelső leírt egyszerű kijelentő mondattal kezdhetem."
Hemingway, tudom, nem igazán blogger, de olyan jól leírta ezt a Vándorünnepben :-)
Talán, ha Párizs tetői fölött nézelődhetnék, nekem is jobban menne az írás! :)
VálaszTörlésKöszönöm ezt a kis bíztató részletet!