Csalamádé

Jön a hideg (?)

2012-01-30T21:01:00.000+01:00

Ha minden igaz, hétvégére megérkezik a hideg. Már csak ez hiányzott! Egészen elkényelmesedtem ebben a langyos télben, most aztán vehetem elő a télikabátom, pedig a tavaszi-őszit jobban szeretem. Legalább legyen egy kis hó is és maradjon meg pár napig, hogy a gyerekek tudjanak szánkózni, hóembert gyártani és az sem utolsó szempont, hogy eltűnne ez a lehangoló, borzasztó szürkeség.
Lelkileg már felkészültem, fizikailag meg..., csak ne kelljen mennem sehova. Lakásból, ablakon keresztül kukucskálni a hóesést, az nem is rossz dolog.
Aztán lehet, hogy az egész csak kacsa és az idén elmarad a tél. Ezeknél az újkori időknél és a meteorológusoknál sose lehessen tudni, ugyebár.

Tojáskrém

2012-01-25T16:01:00.003+01:00

Talán fura, hogy a 2012-es év első bejegyzése egy recept, de eddig nem éreztem, hogy nahát! - olyasmi történt velem, amit szeretnék megosztani másokkal is a blogomban. Van ez így...
Akkor most miért? Nem tudom.
Régen többször is csináltam ilyen tojáskrémet, aztán a betegségem miatt leálltam vele, mert a tojás ugye, nem tesz jót az ereknek. Azóta olvastam már sokféle szakvéleményt, hogy mégis egészséges, meg hogy módjával... Ezzel a módjával egyet is értek, általában a dolgok csak módjával egészségesek és jók és hasznosak, meg minden... Hát én most úgy döntöttem, itt az idő és megengedek magamnak egy-két-három adag tojáskrémes szendvicset, no nem egyszerre és természetesen csak módjával! :) Íme a recept:

TOJÁSKRÉM, AHOGY ÉN SZERETEM (leányzómtól tanultam)

Hozzávalók:

5 db keményre főzött tojás
1 púpozott teáskanálnyi mustár (nem dijoni!)
1 késhegynyi curry por
frissen őrölt fekete bors (ízlés szerint)
só, kb. ½ mokkás kanálnyi
1 kisebb fej lila hagyma, nagyon apró kockákra vágva
kb. 2,5 dkg vaj

Elkészítése:

A tojásokat meghámozzuk, különválasztjuk a fehérjét a sárgájától. A tojássárgákat a mustárral, a fűszerekkel és a vajjal krémesre keverjük. A fehérjéket egészen apró kockákra vágjuk, majd hozzáadjuk a krémhez és alaposan elkeverjük. Megkóstoljuk, ha kell, teszünk bele még a fűszerekből. Inkább kicsit sós legyen, mert másnapra a tojásfehérje sok sót magába szív. Kenyérre kenve fogyasztjuk.

Boldog új évet kívánok!

2011-12-31T15:53:00.000+01:00

Az elmúlt esztendőről...

Karácsonyok...

2011-12-23T22:11:00.002+01:00

Az első emlékkép nagyon régi. Nagymamáméknál állunk a fa körül és énekeljük a Mennyből az angyalt... Arra nem emlékszem, hogy mit kaptam, de nem is nagyon kaphattam sok ajándékot, legfeljebb egy szép, fényesre törölgetett piros almát, hiszen a háború után, majdnemhogy titokban ünnepeltük Jézus születését, szegények voltunk, ajándékokra nem nagyon futotta a kevéske fizetésből. A szaloncukrot is nagymama készítette, csomagolta otthon.
Későbbről egy másik kép ugrik be, a konyhában apai nagynéném bontja a halat és én boldogan lépek rá a hólyagra, ami jó nagyot durran... Náluk csodaszép volt a karácsonyfa, nekem úgy tűnt, hogy kristálycukorral beszórt házikók, harangok, templom van rajta és csillogott a sok üveggömb!
Az első karácsony, amikor az ajándékokra is emlékszem 1954-ben volt. Nagyon szépen feldíszített fa várt a nappali szobában, alatta kicsi kávés készlet, egy igazi alvóbaba! - no és mesekönyv. (Addig nekem nem volt, csak rongybabám, a Lencsi baba. Azért Lencsi, mert a szeme két műanyag lap alatt mozgó, lencsére emlékeztető valamiből volt.) Az új baba tőlem a Kati nevet kapta, apukám meg rendszeresen Toncsinak hívta, mert szerinte az ő Toncsi nevű nagynénjére hasonlított. Máig emlegetjük Kati babát, aki valójában Toncsi volt.
Múltak az évek, kinőttem a játékokból és a legnagyobb ajándék számomra a könyv lett. Emlékszem egy karácsonyra, amikor egyszerre öt könyvet is kaptam, rettenetesen örültem, de nem volt meglepetés. Akkor már tudtam, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat és az ünnep előtt minden lehetséges helyet átkutattam, ahová eldughatták anyukámék amit nekem vettek. Végül megtaláltam a fürdőszobai villanybojler tetején! :) Úgy látszik, ők is rájöttek, hogy már tudom, amit tudok... :) Egyébként, nem is volt rossz, hogy előbb megláttam a könyveket, mert előbb kezdtem nekik örülni és alig vártam a karácsonyestét, hogy végre a kezembe vehessem és olvasgathassam őket.
Mi mindig szigorúan szűk családi körben töltöttük a 24-ikét. Olyankor ünnepi vacsora volt, a hal nem hiányzott sosem az asztalról. Én a mai napig nem rajongok érte, de karácsonykor megeszem. A mamám nagyon finom tortákat tudott sütni, az is volt mindig és a nagy kedvenc, a "fehérkrémes" süti (hókocka), vagy a képviselő fánk sem maradhatott el ilyenkor. Meghitt, csöndes estékre emlékszem azokból az időkből. Nem villanyégők, hanem igazi gyertyák égtek a fán, a csillagszórók szórták a sok csillagot, jellegzetes illatot hagyva maguk után és a szobát fenyő- és süteményillat töltötte be. Énekeltük a karácsonyi énekeket, beszélgettünk..., szép volt. Másnap aztán jöhettek a vendégek...
Felnőttem, más lett a karácsony. Megmaradt Jézus születésének és a szeretet ünnepének, de már nekem kellett gondoskodnom az ünnepi vacsoráról és hetekkel előbb bejárni a várost, hogy olyan ajándékokat vegyek a gyerekeknek, amiknek biztosan örülni fognak.
Nekik soha nem volt ajándék nélküli karácsonyuk, egyetlen alkalomra emlékszem, amikor valami nagyobb beruházás miatt pénzszűkében voltunk és nagyon meg kellett gondolnom, hogy mit veszek. Egész jól megoldottuk a feladatot. N. készített fából egy bábszínházhoz való paravánt, én varrtam rá függönyt, vettem bábokat és ezzel estére meg is volt a játék, hiszen lehetett bábozni, jókat szórakozni. Szinte fillérekért vettem még apróságokat és természetesen mesekönyveket, mert a könyv az nem maradhatott ki (akkoriban nem volt ilyen drága!), annak mindig lennie kellett az ajándékok között! És milyen az élet?! Ez a karácsony lett a legszebb, legboldogabb, amit ma is emlegetnek a gyerekeim. Nagy igazság, hogy nem az ajándék drágasága, mennyisége, hanem a szeretet számít!
Manapság már az unokákkal töltjük a karácsonyt, velük teljes és szép az ünnep. Lányoméknál még kis műsort is összeállítanak a gyerekek, verset mondanak, báboznak és Kislegény előad valami szép karácsonyi dalt a furulyán...
Aztán már itthon..., van miről beszélgetnünk Apóval, a karácsonyfa égői és az asztalon a gyertyák világítanak csak, sütemények, gyümölcsök az asztalon és boldogság a szívünkben...

Kívánok mindenkinek csöndes békességet, áldott, szép Karácsonyi Ünnepet!
Bár lehetne mindenki szívében boldogság és nyugalom és ne kéne gyermekeknek, felnőtteknek éhesen, hideg szobában álomra hajtaniuk a fejüket... Értük fáj a szívem. Nagyon.

Kinézek az ablakon,

2011-12-03T17:04:00.001+01:00

körülöttünk gomolyog

a vaksötét.

A semmiben áll a házunk...

Az őszi képeket mégsem hagyom ki! :)

2011-11-06T22:51:00.000+01:00

Pár kép...

2011-08-20T23:54:00.001+02:00

Csak egyetlen kép... :)

2011-06-16T14:14:00.001+02:00

Jobb is lehetne, de ilyenre sikeredett a tegnapi fogyó Hold és alatta a Város képe.

Szünet, de...

2011-04-29T00:59:00.001+02:00

...nyilvános. Hogy nehogy azt feltételezzétek, valami baj van, inkább látványosan szünetelek. :) Majd jövök, ha lesz egy jó fotóm, vagy mondanivalóm. :) Most sajnos, egyikkel sem szolgálhatok..., addig is üdv mindenkinek! :)

Szünet

2011-04-28T21:20:00.000+02:00

Ha minden igaz, akkor jelenleg csak én láthatom ezt a blogot. Egyelőre szünetet tartok, hiszen semmi kedvem írogatni és a látogatók száma sem olyan sok. Nem hiszem, hogy bárkinek is nagyon hiányozna. Majd, talán, egyszer, valamikor megint... Vagy nem...

Kedves nézelődő!

2011-04-23T13:32:00.000+02:00

A Költészet Napja

2011-04-11T23:17:00.000+02:00

József Attila: THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj" -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e új méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

1937. jan. eleje

Születésnapok

2011-04-10T14:43:00.000+02:00

Napra pontosan 5 éve indítottam ezt a blogot és akkor egy kis képecskével kezdtem, úgy próbaképp. Aztán máris József Attilával folytattam, akinek holnap lesz a születésnapja. Ezzel a töredékkel emlékeztem akkor rá:

József Attila: (A nap még füstölög)

A nap még füstölög
a hamvadó hegyek fölött.
A homály inge mögött
dereng a rét.

Gyönyörűszép..., ma is...

A Bródy, a János!

2011-04-10T13:41:00.000+02:00

65(!) éves lett ebben a hónapban. Pár hét és akár együtt énekelhetném vele az alábbi dalszöveget, csak azt hiszem, nincs még dallama. Persze lehet, hogy tévedek, de én még nem hallottam. Most találtam rá az egyik közösségi oldalon, nekem tetszik, meg osztán aktuális is... :)

Nyuggerdal

Hát mit tagadjam, rezignált nyugger vagyok
És örülni kell már annak is, hogy a szívem még dobog
De jólesik, ha úgy érzem, hogy van, aki még szeret
Ne mondd azt, hogy nekem már nem lehet

Kiszabott gyorsan teltek az évek, s az idő most is rohan
Csodálkozom, hogy még mindig élek és tolom itt neked magam
S ha néha még egy angyal - hmm - meglátogat
Ne mondd azt, hogy nekem már nem szabad

Jól áll még a gitár, de már csak lazán markolom
És tud még örömet szerezni, ha jól behangolom
És egyre jobban hatnak rám az érzelmes dalok
Nincs miért szégyenkeznem - nyugger vagyok

Én jól emlékszem, milyen volt az a régi maszkabál
És ezt is, ami most van, mintha láttam volna már
Hát bocsásd meg, ha néha még az indulat elragad
És ne mondd azt, hogy nekem már nem szabad

tudom, hogy
Minket már leírtak rég a tévén hirdetők
De a fészbukon még megtalálnak óh, a régi nők
S ha választok, hát meggondolom, hogy kiket lájkolok
Nincs miért szégyenkeznem - nyugger vagyok
S ha alkalmanként összejön még a baráti társaság
Sírva-nevetve meséljük újra kalandjaink sorát
És mindig van, ki dédelget még újabb terveket
Hát ne mondd azt, hogy nekem már nem lehet

Jól áll még a kezemben, bár csak lazán markolom
És tud még örömet szerezni, ha jól behangolom
Filléres emlékeim őrzik a dallamok
Nincs miért szégyenkeznem – nyugger vagyok

S ha meghalok, hát mennybe visznek majd az angyalok
Nincs miért szégyenkeznem – nyugger vagyok

Kedves Bródy János, Isten éltessen még sokáig közöttünk!

Tavasz...

2011-04-09T02:49:00.000+02:00

Nyílnak a virágok, fúj (inkább süvölt) a tavaszi szél...

Ez az aranyvessző már novemberben is virágzott, most teljes pompájában tündököl. Télen azért aludt is kicsit...

Nagyvárosi tavasz... Nem olyan feltűnő, de azért itt-ott már zöldellnek a fák, a szél kikergette a szmogot és gyönyörű kék az ég!

Ilyen, igen.

Elméláztam...

2011-03-28T13:14:00.001+02:00

Egy mai hír: Liszt Ferenc Égi Udvara vár minket.

Régen meg a Vörösmarty Cukrászdában kávézgattunk...
Elnevezések...

József Attila:

2011-03-20T16:15:00.000+01:00

KÉT HEXAMETER

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

A választás lehetősége mindenkinek megadatik, a vége mindkét változatnak ugyanaz. A közben történtekért egyszer felelnünk kell és naponta, talán többször is, tükörbe kell néznünk. Csak egyet ne felejtsünk el, döntéseink mások életét is befolyásolják, bár, ahogy nézem, ez nem mindenkit érdekel...

Mit is csinálok mostanában?

2011-03-13T21:56:00.000+01:00

Olvasom, hallgatom a híreket. Tudom, hogy ártalmas, hogy néha úgy érzem, menten megüt a guta, de mégsem tudok leszokni róla. Ez valami mazochizmus lehet nálam.

Varrok. Kézzel. Van egy nagyon jó táskagépem, de mire előkotrom, helyet csinálok neki, azalatt egész jól haladok a kézi gépöltéssel. :) Nem is beszélve a rumliról és az orsózásról - azt nagyon utálom -, a sok kis cérnaszálról, stb., stb. Fotelokra készül huzat, egész jól haladok, az egyik már kész is van, a másik meg kiszabva várja, hogy "fércmű" legyen belőle. Mikor időm és kedvem engedi csak előkapom és csak annyit varrok, amennyi épp jólesik. Utána összehajtogatom az anyagot, tű, cérna, olló, gyűszű megy vissza a varrós dobozba, kidobom azt a kevéske cérnát ami összejött, a felesleges hulladékot és már rend is van! Közben zenét hallgatok, vagy gondolkozom, esetleg Apóval beszélgetek.

Főzőcskézek, olykor takarítani is kell, nézegetek kifelé az ablakon, várom a szebb tavaszt... Amikor kicsit kisüt a nap, "elszaladok" vásárolni - ez azért túlzás, mert szaladgálni már rég nem tudok, inkább mondjuk, hogy elbattyogok. Olyankor előkerül a fotómasina is, de napsütés ide, napsütés oda, a képek alapszíne bizony szürke. Haj-haj, de egészséges dolog szmogban sétálgatni...!

Olvasgatok, néha tévét is nézek, csak sajnos a legkedvesebbet, a BBC Entertainment tévé műsorát már nem láthatom, a szolgáltató kivette a választékból és helyette egy gagyi mjuzik csatorna látható. :( Minket meg kötelez a hűség, legalább még 1 évig itt kell maradnunk, mert kb. 50 ezer forintot kéne fizetnünk, ha most kiszállnánk. Szerződésszegés nem történt, mert a Szolgáltató minden lehetséges helyen feltüntette, hogy a csatornaváltoztatás jogát fenntartja. Nem baj, kibírjuk, de 1 év elteltével úgy elmegyünk, mintha soha nem is lettünk volna ott!

Csöndesen telnek a napok, esténként png típusú, átlátszó hátterű képekkel növelem a gyűjteményem, már egész szép számú képpel rendelkezem, mindenféle témában. Ez is türelemjáték, valahogy az ilyen aprólékos dolgok (mint a kézzel varrás is) megnyugtatnak. Aztán, majd ha tényleg szép lesz az idő és csivitelnek majd a madarak, rügyeznek a fák, a bokrok és sorra nyílnak a tavasz virágai, akkor sétálni fogok és az lesz az igazi!

Erről jut eszembe, talán másfél, két éve kaptam egy cserép orchideát, eddig nem csinált semmit, én legalábbis azt hittem, de tévedtem, készült a virágzásra és most itt a kép. Kicsi virág, de nekünk nyílt ki. :)

Íme!

Ja, hogy el ne felejtsem! - az unokák változatlanul egészségesek, szépek és okosak! :))) A gyerekeim is! :)))

fM 102.10

2011-01-31T00:07:00.001+01:00

C'est la vie...
Hallgatom a Sztár fM rádió utolsó perceit. Most épp Máté Péter énekel: Egyszer véget ér...
Hát itt és most ennek a rádiónak is vége, ilyen az élet...
Már csak a csönd.
Kár, jó volt hallgatni, az én korosztályom szerette.
Jelenleg pedig "éteri" hangzavar. Megyek és elzárom, erre már nem vagyok kíváncsi.

Mostanában hanyagolom az írást, de...

2011-01-27T00:56:00.002+01:00

...ezt muszáj megosztanom! A verses blogom látogatottsága meghaladta az 1.000.000 nézelődőt. Tudom, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindenki versolvasás céljából tévedt oda, de én így is nagyon örülök neki. Valami jó ebben a cudar világban...

Ott fent, a jobb sarokban egy cicó is nagyon néz, hogy mi a csudát csinálhatok az ablakon kihajolva, egy fura izével a kezemben? Hát mi mást? Fényképezem a havat, jobb híján.

Nagyon naaagy köd

2011-01-17T16:15:00.001+01:00

Naplemente

Szaladnak az évek

2011-01-14T15:00:00.000+01:00

Szaladnak, sőt, nekünk már rohannak. Minden történés olyan, mintha csak tegnap lett volna, aztán számolgatunk és kiderül, hogy bizony, sok-sok éve már... Gyerekként az évek vánszorogtak, milyen hosszúnak tűnt egy iskolaév, vagy a szünidő - mennyi minden belefért! Most meg? - gyorsan múlnak a napok, az életünk "mint egy fáradt szélmalom".

Apó születésnapját ünnepeltük tegnap.

Születésnap volt ma

2011-01-10T22:03:00.000+01:00

A drága kis mamámé, a 83. Ő már csak gondolatban volt velünk, égett a gyertya...

Ezt nem szeretem, ez olyan lehangoló...

2011-01-09T19:44:00.000+01:00

Egész nap...! :( Hiába van melegebb, ha ilyen nedves és egyáltalán nem kedves az időjárás...

Ezt szeretem, ez olyan szép!

2011-01-04T16:12:00.001+01:00

Deres (inkább zúzmarás) már a határ...

2011.

2011-01-01T21:31:00.000+01:00

Beléptünk a XXI. század tízes éveibe, szinte hihetetlen... Az első nap nagy nyugalomban, csöndesen telt. Ne legyen rosszabb a többi sem!

Még két nap és itt a 2011. esztendő

2010-12-29T23:34:00.001+01:00

Ady Endre:
ADJON ISTEN MINDENKINEK

Adjon Isten békét, kedvet
Asszonyoknak, embereknek,
Sok örömet mindenkinek,
Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Úgy szeretném megtalálni,
Úgy szeretnék azzá válni,
Kinek az élet teher:
Az ember könnyen megy el.
Gyönyörű-kék Itt az Ég.

Által-adni úgy szeretném
Sok hirtelen vágyam, eszmém,
Sok drága kincset, nagyot,
Amihez már vén vagyok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Néha-néha szerelemmel
Telik meg az ilyen ember.
Néha-néha úgy megsajog,
Más bánat, bú és más bajok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Adjon Isten ifjuságot,
Szabadságot, boldogságot,
Egészséget, pénzt és hitet,
Szerelmet, hírt mindenkinek.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

2010. utolsó hete...

2010-12-27T16:45:00.000+01:00

...és az utolsó hét első - naplemente utáni - ege a Város felett.

Uff...

2010-12-20T14:41:00.000+01:00

Délután meg kell sütnöm a szokásos gyümölcskenyeret, de semmi kedvem hozzá. :( Olyan semmilyennek érzem magam és fájnak az ízületeim is, jaj! Biztos a hirtelen jött meleg az oka, de már nagyon unom ezt a hullámvasút-időjárást! "Állítsátok meg a Földet, le akarok szállni róla..."

Egyre több a tennivaló

2010-12-17T13:29:00.000+01:00

Nem tudom, hogy alakulnak a dolgok karácsonyig, ezért már most ünneplőbe öltöztettem a blogomat. Ki tudja, a nagy sütés, főzés közben, lesz-e rá időm? Ha tudok, jövök, ha nem, akkor minden erre járó olvasónak kívánok nagyon szép, boldog, békés, áldott Karácsonyi Ünnepet!

Elkezdődött...

2010-12-14T01:16:00.000+01:00

Mármint a takarítás. Még nincs teljesen kész, de alakul. Délutánra nagyon fáradt és éhes voltam és nem tudtam eldönteni, hogy pihenjek-e, vagy menjek a konyhába és melegítsem meg az ebédet. Aztán bevettem a derekamra egy fájdalomcsillapítót és kimentem a konyhába a leveskémet melegíteni. Problémamegoldásból jeles. :)
Holnap (holnap? - ma!) gulyásleves készül Apónak és a takarítás folytatása következik. Már elkapott az ünnepi láz, sajnos Kicsilányt is elkapta, de nem az ünnepi, hanem a betegség okozta 38° fölötti. :( Még nem tudom, hogy mi a baja, mert ma mentek orvoshoz és gondolom, épp elég dolga volt a lányomnak, nem hívott - én sem akartam zavarni. Tegnap éjjel úgyis beszélgettünk vagy 4 órát. Ha egyszer elkezdjük, nem tudjuk abbahagyni, de ez olyan jó! Na, majd "holnapma" felhívom. Nagyon remélem, hogy nincs komoly baj!
Egész nap fújt a szél és sütött a napocska, most kinéztem az ablakon, hát már megint fehér minden, esik a hó! Teljesen kiszámíthatatlan az időjárás. Mostanság úgy járok vásárolni, hogy kinézek az ablakon, nem esik semmi! - nosza, akkor most gyorsan menjünk, mert lehet, hogy egy óra múlva megint égszakadás-földindulás lesz! Előre tervezni nem érdemes. Még meg kell szokni, hogy így működnek a dolgok...

Közelednek az ünnepek

2010-12-11T03:23:00.005+01:00

Volt egyszer egy gasztronómiával foglalkozó blogom is, ott már leírtam a csirkéből készített húsleves részletes receptjét, de talán nem árt, ha ide is beteszem, elvégre az ismétlés a tudás anyja. :)

KUKTÁBAN FŐTT HÚSLEVES EGÉSZ CSIRKÉBŐL

Hozzávalók:
1 egész csirke aprólékkal együtt, kb. 1,5 kg-os
2-3 db. közepes nagyságú sárgarépa
2 db. kisebb gyökér
1 fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
½ karalábé
egy kis darab kelkáposzta
egy közepes zellergumó negyede
1 db. zöldpaprika
1 db. paradicsom
2 db. sampion gomba
egy kevéske zöldborsó
kb. 15 szem fekete bors
egy kisebb babérlevél
csipetnyi frissen reszelt szerecsendió
késhegynyi pirospaprika
1 db erőleves kocka
só

Elkészítése:
A húslevest én kuktában főzöm, nem kell rá vigyázni, gyors és mindig szép tiszta, átlátszó a leves.
Tehát, először előkészítem a csirkét. Mi nem szeretjük a bőrét, ezért én megnyúzom szegény madárkát, mivel már nem él, nem fáj neki. Aki bőröstül szereti, hagyja rajta, csak alaposan nézze át, nehogy a toll, vagy a tolltok benne maradjon, mert az nem szép látvány! A lábát forró vízbe mártom és megszabadítom a sárga bőrétől, vagyis lekapirgálom és levágom a karmokat. A fejét nem szoktam beletenni, csak ritkán, ha tudom, hogy olyan valaki jön ebédre aki szereti. Bizony a szemét kiszedem, az egészet megnyúzom, csak a taréját hagyom rajta. Ezután előszedem az általában külön kis zacskóban található aprólékot. A májról nagyon óvatosan levágom az epét, inkább a májból is hozzávágok, csak ki ne pukkanjon az epehólyag, mert akkor eldobhatom az egészet, olyan keserű lesz. A zúzáját alaposan lekapirgálom belülről, hogy biztosan tiszta legyen. A nyakát éles késsel kisebb darabokra vágom, a szívéről pedig én le szoktam vágni a cafrangokat.
Jöhet a csirke szétszerelése. (Igyekezzünk az ízületeknél vagdalkozni, ne a csontot vágjuk, mert szilánkos lehet és robbantott csirkét a menzán is lehet enni.) Először a combokat kanyarítom le a törzsről, majd egy mozdulattal behajlítom a csirkét keresztben, ekkor eltörik és könnyen levágom a hátsóját kb. a „derekánál”. Van aki szereti a püspökfalatját, mi nem, azt én kivágom. A két kis sárga valamit szintén. Ezek ott deréktájon találhatók. Ezután következik a felső rész! A szárnyakat úgy kanyarítom ki, hogy olyanok legyenek, mint 1-1 kis comb. A kis hegyes szárnyvégeket levágom, nem használom fel, de a kis húsosabb részt igen. Azon szinte eltávolíthatatlan kis szöszök vannak, ezért pár pillanatra gázláng fölé tartom, az leégeti. Miután ezzel végeztem, óvatosan, a csontokat kikerülve, kivágom a nyaki részt, és a bordák közül kiszedem a tüdőt, nincs rá szükség, megy a többi kidobandóhoz. Ezután a mellét vágom le és darabolom. Még ott a háta, azzal nincs sok dolgunk, úgy jó, ahogy van. Egy megjegyzés azoknak, akik bőröstül főzik meg a csirkét: nehogy elfelejtsék a nyaki bőr alól a gégét kihúzni! Kb. ennyi a csirke előkészítése, remélem nem hagytam ki semmit. Természetesen minden darabot alaposan megmosok és a kést, a deszkát, amikkel dolgoztam, gyorsan a mosogatóba teszem!
Elő a zöldségekkel! A zöldségeket külön, csak erre a célra használt deszkán, tiszta késsel dolgozom fel. Megtisztítom a hagymákat, régen a vöröshagyma héját nem szedtem le, de mostanában találtam kukacos hagymát is, ezért óvatos vagyok. Ha leszedem a héját és kettévágom, akkor látom, hogy ép, tehát mehet majd a levesbe. Vékonyan meghámozom a répákat, a zellert, karalábét, nagyon jó kis zöldségpucolóm van, azzal gyorsan megy. A répákat hosszában negyedekre vágom. A zöldpaprika szárát kivágom és hosszában elfelezem. Csípős paprikát is tehetünk bele, de én inkább a végén, a tálalásnál teszek az asztalra „erőspistát”, ha kérik. A paradicsomot egészben hagyom, a kis zöld csumát vágom csak ki. A gomba szárának alsó, földes részét levágom, a maradékot megtisztítom. Egyébként a gomba és a borsó kihagyható, nélkülük is finom a leves. Minden zöldséget gondosan megmosok.
Most pedig előszedem a kuktát, én 6 literest használok. Először belerakom az összes húst, erre rá a zöldségeket, majd a fűszerek következnek. A babérlevél és a szerecsendió ki ne maradjon, mert attól nagyon jó ízű lesz a leves! Felengedem annyi vízzel, hogy a kuktám és a konyhám azért ne kerüljön veszélybe, de elég legyen a leves is. Ezt idővel az ember kitapasztalja, mert ha túl sok a víz, akkor nem elég „erős” a levesünk, ha kevés, akkor meg mit adunk az asztalra?! Beledobom az erőleves kockát (én szeretem az ízét) és ízlés szerint megsózom, teszek bele 3 kiskanál (olyan műanyag kanál) sót. Inkább sótlan legyen a levesünk, mert később még megsózhatjuk. Ha mégis elsóznánk, hááát..., akkor fogjuk rá, hogy szerelmes a szakácsné! :)
Lezárom a kuktát, nagylángon kezdem főzni, mikor már eléggé sziszeg, egész kicsire állítom a lángot, hogy a fazék csak épp kicsit szuszogjon. Ekkor már az egész házban érzik a húsleves illatát. Kb. 3/4-1 órán át hagyom főni, ez a csirke nagyságától függ, akkor elzárom a gázt és várok, amíg kinyithatom. Ha sietek, akkor segítek kicsit a kuktának és a csap alá dugom, folyatok rá hideg vizet. Ezután könnyen ki tudom nyitni és már látom is a gyönyörű tiszta, aranysárga levest. Nem bírom ki, meg is kell kóstolni! Általában elégedett vagyok..., de azért mindig izgulok, hogy jól sikerült-e?
Miután elkészült a levesem, egy nagy szűrőn keresztül átmeregetem másik fazékba. A húst és a zöldségeket külön tálba rakom, úgy teszem az asztalra. Lehet hozzá ecetestormát is adni.
Természetesen a leveshez tészta, vagy grízgaluska is jár, amit amíg főtt a leves, kényelmesen elkészítettem.
Itt is érvényes, hogy idő hiányában, amit csak lehet, előre meg kell csinálni. Például a csirke feldarabolása előző nap nagyon hasznos, sokkal gyorsabban elkészül másnap az ebéd.

A főzés menete a régi blogbejegyzés óta csak annyiban változott, hogy vettünk közben egy csoda-kuktát és ennél egy csíkozott rudacskát kell figyelni, amikor már látszik a harmadik csík, akkor veszem kisebbre a gázlángot.

Karácsonykor én nem sütök pulykát, de ezt a húslevest mindig megfőzöm, nálunk mindenki nagyon szereti.

Disznótoros

2010-12-10T18:11:00.012+01:00

Ma végre egy egészen finom disznótoros ebédet ettünk! Pontosan úgy volt elkészítve a hurka és a kolbász, ahogy azt én szeretem, talán a májas hurkába lehetett volna egy kicsivel több sót tenni, de azért így is finom volt. Míg ettem azon töprengtem, hogy ez biztos az Alföldön készült, mert emlékeztetett gyermekkorom Püspökladányból küldött kóstolóinak ízére. Megnéztem a csomagoláson és jól gondoltam, Debrecenben gyártották. :)
Anyai ágon onnan, a Petőfi által sokszor megénekelt és hőn szeretett Alföldről származunk. Nagymama egyik nővére és az ő családja akkoriban még ott élt, a többiek elmentek szerencsét próbálni az ország más tájain és még a ködös Albionba is jutott a Kertész famíliából.
Minden télen küldött Erzsike néni a Pesten élő Mariskának egy jó nagy csomagot, tele finomságokkal és abból nagymama, mert ő volt a Mariska, mindig küldött át nekünk is. Azok az ízek! A kolbász..., hogy az milyen finom volt! Vagy a sós szalonna, olyan puhára érett, hogy kenni lehetett a kenyérre! Rosszevő gyerek voltam, a húst különösen nem szerettem, de abból mindig ettem. Aztán elmaradtak a csomagok... Nem élt már Püspökladányban senki, aki küldhetett volna.
Közben egyszer, tán 9 éves lehettem (a mellékelt képen, mellettem a hentes, mindketten alkalomhoz illően öltözve), az én drága kis mamám is megpróbálkozott a disznótorral és nagyon-nagyon jól sikerült, természetesen hentesi segédlettel. Akkor épp Miskolc mellett, a repülőtér közelében laktunk - gyermekkorom legszebb másfél éve volt! Egyébként, apukámat büntetésből helyezték le oda egy vállalat vezetőjének, amivel mi csak jól jártunk, mert több lett a fizetése és ráadásul Ő onnan származik, szinte minden rokona ott élt Miskolcon és a környékén, Hámorban, Perecesen - gyönyörű vidék...

A disznócskát nem mi neveltük, a közeli Szirmabesenyőn, ahogy mondták – felesbe, növelte szép nagyra egy ismerős család. Aztán egy szép nap úgy döntöttek, hogy elég nagy már és mindkét családnak lesz belőle hús, szalonna, sonka, kolbász, disznósajt bőven. Én reggel elmentem az iskolába és mire hazaértem, már készült a hurka, a kolbász, a konyhában anyukám sürgölődött, nagyon izgult, hogy jól sikerüljön minden, mert estére vendégeket vártunk a szokásos disznótoros vacsorára. Főtt a leves, a töltött káposzta, sült a hús és az ilyenkor elmaradhatatlan hájas sütemény, házi főzésű szilvalekvárral ízesítve. Nagyon jól főzött, de ilyesmit még soha nem csinált, a vendégek meg nagyon kritikusan ízlelgették a sok finomságot, hogy ugyan mit tud ez a pesti menyecske? Meglepődtek, mert bizony az a pesti menyecske nagyon finom vacsorát készített, nem lehetett hibát találni benne!
Arra emlékszem, hogy az én mamám milyen boldogan készített akkor egy szintén jó nagy csomagot, örült, hogy végre ő küldhetett a nagymamának kóstolót!
Mondanom sem kell, hogy az a disznótor nagy élmény volt nekem és azok a hurkák, kolbászok, töpörtyűk, a hájas sütemény, a töltött káposzta, de még a zsír is, ami a sok szalonnából kisült, ma is a legfinomabb, amit valaha ettem!
Én már sok töltött káposztát főztem, de olyan finomat, mint a mamám, még soha!
Nohát, ezek jutottak eszembe egy egyszerű disznótoros ebéd kapcsán.

Ja, és hogy én hogyan szoktam elkészíteni?
Kizsírozok egy kisebb tepsit, abba szépen, sorba, kis helyet hagyva köztük, berakom a sütnivalót, a hurkákat egy villával megszurkálom, majd vékony szalonnacsíkokat, egyet-kettőt, teszek egy-egy hurkára, kolbászra. A tepsit forró sütőbe teszem és kb. 20-25 perc alatt már kész is.
Közben főzök egy kis krumplit, tejjel, vajjal kikeverem pürének és a végén még belekeverek egy kis pirított hagymát. Ma csemege uborka volt hozzá, de igazából céklával, vagy párolt káposztával szeretem a legjobban.

Egész nap csak a köd...

2010-12-08T17:28:00.000+01:00

Szól a zene itt nálam...

2010-12-07T15:03:00.000+01:00

Hát persze, a Kern-cd! Örülök neki, jó számok vannak rajta, kicsit múltidéző, pont nekem való. Köszönöm Mikulás! :)

Semmi baj

2010-12-02T16:04:00.001+01:00

Kern András új lemezét hozza majd nekem a Mikulás, én legalábbis ezt kértem tőle, remélem, megkapom! :)

Mai helyzetkép

2010-12-01T21:55:00.000+01:00

Budán szakad a hó!

2010-11-27T03:02:00.000+01:00

Gyönyörű így este Budapest...

2010-11-23T17:58:00.000+01:00

Katt a képekre! :)

Hétvégén

2010-11-22T23:57:00.001+01:00

itt voltak a gyerekek, nem az összes, csak három: Kicsilány, Kislegény és az ő Mamikájuk. Két héttel ezelőtt Esztergomban voltak kirándulni, átmentek a hídon Szlovákiába és a csemeték nagyot néztek, hogy nem is lehet észrevenni, hogy külföldön járnak. :) Most hozták el a képeket, egy pendrive volt a fényképalbum. Átmásoltam gyorsan az én gépembe, olyan jó nézegetni! Ilyen szép volt az ősz Esztergomban:

Kislegény gyanakodva nézegette a város nevét a táblán, hogy talán rosszul írták fel a nevet és lefelejtettek a végéről egy "b" betűt. :) Na igen, ...gom? - annak semmi értelme, de a ...gomb - az már érthető. Nekem is voltak ilyen gondjaim anno. :)

Egyébként elég zűrösnek ígérkezett ez a hétvége, mert eredetileg péntekre ablakcseréket terveztünk, aztán gyors takarítást, de műszaki okok miatt ez elmaradt, az én legnagyobb örömömre. :) Nyugodtan és nem hullafáradtan várhattam a "vendégeket", mert az ebéd sem igényelt sok időt: krumplis tésztát kértek és csemegének ropogós, sült szalonnát. A maradék tésztából vittek haza egy egész vödörrel. :) Fagyis vödörre kell gondolni!

Egyszer, egy hasonló hétvégén, mikor túrós csusza volt az ebéd, szintén vittek egy vödörnyit és később, mikor a lányom mondta a gyerekeknek, hogy jön a nagyi, Kicsilány felkiáltott: De jó, akkor biztos hoz egy vödör túrós csuszát is! Egy idegen, ha hallotta volna...

(Az ablakokat csütörtökön cserélik, jaj szegény fejemnek! Remélem, legalább az eső nem fog esni.)

Köd szitál

2010-11-19T16:06:00.000+01:00

a városban, időnként esővé alakul... Úgy döntöttem, hogy a kutyát sem küldeném ki ilyen időben, hát még magamat! Nem mentem le a kertbe, az erkélyről közelítettem meg az aranyvessző bokrot. Kicsit messze van, de azért jól látszanak a kis sárga virágok, pláne, ha rákattint az ember gyereke a képre és megnézi a nagyobb változatot. :) Tehát, tessék kattintani:

Ez meg itt a köd. Látod? Nem látod? Na látod! :)

Novemberi aranyvessző

2010-11-18T14:18:00.001+01:00

Sajnos fotóval nem szolgálhatok, mert ma sok a dolgom és nem érek rá, hogy megörökítsem, de a kertünk egyik sarkában virágzik az aranyvessző! :) Nem sok virág van a bokron és az is pöttömke mind, de... virágok. Talán holnap, ha nem esik az eső és az időm is engedi, lemegyek és lefényképezem, mert ilyet még nem láttam.

Szegénykém, azt hiszi, hogy itt a tavasz...

Más szögből a világ

2010-11-14T14:12:00.001+01:00

nem is olyan nagyon különbözik a megszokottól.

Tegnap volt "szerencsém" derékszögből ismerkedni a lakásunkkal. Egy rossz mozdulat, vagy az időjárás? - teljesen mindegy, hogy mi okozta, de egyik pillanatban még szépen, egyenes derékkal, ahogy a mamám tanította, jártam, a következő lépésnél pedig nappal láttam a csillagos eget. A derekam, jaj! Némi kísérletezés után rájöttem, hogy a derékszögben való közlekedés való nekem. Furcsa volt kicsit, közelebb került a lent...

Éjszaka, szokásomhoz híven, ültem a monitor előtt és hajnalra elmúlt a derékfájás, mintha elvágták volna! Amilyen hirtelen jött, olyan észrevétlenül és gyorsan távozott. És még mondják nekem, hogy a számítógép káros! Ennyit ülni egy helyben (szerintem az tett jót) másképp nem tudok, csak ha rajzolgatok a gépemen.

Na igen, minden relatív...

Volt itt egy bejegyzés...

2010-11-12T21:39:00.000+01:00

Hát igen, volt. Melegről, szélről, vöröslő égaljáról, mellékelve az illusztráció, de olyan nagyon vöröslött és én olyan nagyon giccsesnek láttam, hogy gyorsan kitöröltem. Érdekes, élőben nem volt olyan rémes. :)

Utcakép, városkép, felhőkép

2010-11-09T15:12:00.001+01:00

Még ilyen a közeli táj, de ha messzebbre nézek, már kezd eltűnni a tarkaság, a fákon alig van lomb, mese nincs, jön a tél.

Esik az eső...

2010-11-08T22:12:00.000+01:00

Ez az idő tényleg lehangoló, nincs miért, mégis olyan elárvultnak érzem magam...

Balaton...

2010-11-06T01:08:00.004+01:00

Már megint a múltban kutakodtam és megtaláltam ezt az írást. Volt egy másik közös blog, a Van képünk hozzá, eredetileg oda íródott, de a Csalamádéba is betehető, főleg, ha nincs más. :)

A bőség zavara. Rengeteg emlék...
Gyenesdiás, gyermekkor, hosszú vonatozás végig a Balaton déli partján. Az első elszakadás a szülőktől, amikor egyedül lehettem, magam dönthettem olyan „fontos” dolgokban, hogy mire költöm csöppnyi kis zsebpénzem, vagy hogy milyen ruhát veszek fel aznap... Tábortűz, úttörődalok, strandolás, hajókirándulás, Keszthely, Badacsony, Vonyarcvashegy, Györök... A két hét elteltével, megérkezés a Délibe és Apukám mosolyogva mondja: Olyan vagy, mint a pulykatojás!
Szabadi, az egyetlen igazi úttörőtábor, egyenruhában, saját ruháinkat nem hordhattuk. Zászlófelvonás reggel, sorakozóval és az összes külsőséggel. Este ugyanez, csak a zászló nem felmegy, hanem lefelé jön. Őrszolgálat a kapunál, szigorú menetrend szerint történik minden. Nagyon nem szerettem.
Széplak, vállalati üdülő Anyuékkal. Nagy pingpong csaták, az első igazi táncos estém, természetesen szülői felügyelet mellett. Az első igazi csók, szülői felügyelet nélkül. :) Nagy boldogságok és nagy bánatok, sok nevetés és sok sírás.
Utazás a Balaton körül, busszal. Minden nagyobb városban megálltunk, megcsodáltuk a megcsodálni valókat.
Felnőttként visszatértem Gyenesdiásra és Széplakra is. Más körülmények közt, már gyerekekkel. Egészen más nyarak, már nem lehet felelőtlenül, csak úgy, élvezni a vizet, a napsütést, a nyarat. Vigyázni kell, figyelni. Minden rendben? Nem, nincs minden rendben. Van, hogy hamarabb haza kell jönni, mert a fiam asztmás köhögésbe kezd. Éjjel fújkálom a csodaszereket, hogy ne csípjék agyon a szúnyogok őket. Kevés pihenés, nincs tánc, csak csöndes olvasgatás a kertben amikor délután alszanak.
Lellén is eltöltöttünk két nyarat. Egy hét a másfél éves lányom nélkül, maga a végtelenség. Azt hittem, sosem lesz már vége! Öröm a hazaérkezés. Aztán a következő évben már vele és a fiammal a pocakomban.
Zánka, úttörőtábor, de ott már a lányom és a fiam töltött el pár hetet. Mi csak látogatóban voltunk náluk.
Szántód, felnőtt életem nyarai. Kicsik voltak még a gyerekek, amikor Anyukámék ott vettek telket, később került rá egy faház is. Azóta minden nyáron ott vagyunk. Tihany, Siófok, Földvár, Zamárdi..., ismerős helyek, mindenhol történt valami, amit megőrzött az emlékezet. Például Siófokon műtötték meg vakbéllel a fiamat. Mikor a vonat átrobog a városon, soha nem felejtek el arra nézni, ahol a kórház épülete van. Nagyon fájt akkor a szívem, mert nekem lejárt a szabadságom és csak egyszer tudtam meglátogatni. Igaz, a család ottmaradt része minden nap bement hozzá.
Szántód már az unokáké is. Lányom mindkét csemetéje ott tette meg az első lépéseket. Nekik az a szántódi kis faház A BALATON! Minden nyarat nagyon várnak, élvezik a szabadságot, pont úgy, ahogy annak idején a nagymamájuk és a Mamikájuk.
Láttam már a Balatont minden évszakban, de talán a téli, befagyott Balaton volt a legszebb. Sütött a Nap és a gyűrött jég a kék és a zöld mindenféle árnyalatában tündöklött, ragyogott. A viharos Balaton félelmet kelt bennem, de az is gyönyörű. A naplementékről már nem is beszélve, sőt, a közeli domb tetejéről a napfelkeltét is meglestük. Onnan a dombról szép, tiszta időben látni még a Badacsonyt is. Szemben Tihany az apátsággal, komp úszik a vízen, fürdőző nyaralók, a földeken traktorok, mert a helyieknek nem áll meg a munka, Szántódpusztán pattognak az ostorok, csikósok mutatják be tudományukat a külföldieknek, messziről néha hallatszik a vonat sípolása, zakatolása, amibe időnként belezenél egy fagyit, mirelit árukat kínáló autó és a közelben a fűből hirtelen felrebbennek a madarak, tücskök ciripelnek, vaddisznó nyomok rémisztgetik az embert és susog a búzatábla.
Tudnék még mesélni, ajjaj, nagyon is sokat, de akkor már regényt kéne írnom.
Életem része, egyik nagy szerelmem: BALATON

A köd, ami por

2010-11-05T21:12:00.000+01:00

Nem ma készült a kép, nem is készülhetett volna, mert ma még ennyit sem lehetett látni.

Őszben a tavasz

2010-11-04T23:54:00.003+01:00

Kimentem a kapun és ott várt a Tavasz. Langyos-meleg szél jött szembe velem, csalóka tünemény. Körülöttem a fák őszi ruhába öltözötten élvezték a nap simogató sugarait, mint ahogy én magam is. Nálam ugyan nincs különbség a tavaszi és őszi ruhatár között, ugyanaz a kigombolt ballonkabát, farmer, póló...
Az utcán már inkább az Ősz jött velem, a Tavaszi Szél fodrászt játszott és kopaszra nyírta a fákat, levelek sokasága vett búcsút a megtartó ágtól. Repültek a színes levelek, kergetőztek körbe-körbe, majd a földön megpihentek, de még onnan is tovább röppentek, vagy borzasan, együtt borítottak szép, tarka szőnyeget az utca kövére. Éreztem közben az őszi avar fanyar illatát, némi gyantaillat is keveredett bele, valahol avart égettek...
Megálltam egy-egy kerítés mellett, gyönyörködtem a bokrok ezerszínében, elnézegettem, hogy némelyik milyen nagy igyekezettel próbál kitörni a korlátok közül a vélt szabadság felé. Szegénykém, nem tudja, hogy késő ősszel, vagy kora tavasszal bizony megnyirbálják szabadulni vágyó ágait. Rendelet írja elő, mert a járda az embereké, az úttest az autóké. Rendnek kell lenni! Hogy ezt a rendet az ember találta ki? Na igen, még megteheti, kérdés, hogy a természet meddig tűri?
Aszfalton sétáltam, mégis - az illatok, a fák, a bokrok, a kék ég, a szél -, mintha az igazi, a valódi természet vett volna körül és ez megnyugtatott. Lassan lépkedtem, nem siettem, mert mi is várt otthon? - a fűtött szoba melege. Az se rossz, főleg télen, de ma sokkal kellemesebb volt bandukolni az utcán és csodálkozni, hogy a zöldnek milyen sok árnyalata van, és a sárgának is, meg a pirosnak, meg a barnának, a kéknek. Már tudom - a hírekben hallottam -, hogy az elmúlt napok szürkéskékje nem köd volt, hanem por. A Tavaszi Szél kisöpörte a várost, kékebb lett a kék, vajon a szemeket is kitisztította, vagy ahogy egy ma már klasszikusnak számító dalban írva van: "Hogyha fúj a szembeszél, a száj hallgat... s a szembe por megy"?

Lelkünkben élnek tovább...

2010-11-02T00:38:00.003+01:00

"Az elmúlásban hirtelen kicsendül

A dolgok mélyén alvó dallam is

S szívünkben tovább zeng minden, mi eltünt,

Ha lemondón, fájón és halkan is!"

(Juhász Gyula: Örök visszhang)

Naplemente után

2010-10-30T22:01:00.000+02:00

járőröztek a gépmadarak

és a természet madárkái

Más látnivaló most nem akadt.

Kiléptem, beléptem

2010-10-27T02:01:00.000+02:00

és láss csodát, sikerült! :) Nahát, ez a kép az ügyeletes kedvenc.

Miért

2010-10-27T01:53:00.000+02:00

nem tudok fotót betenni ide? :( Valamiért nem működik a dolog, pedig a pillanatnyi kedvencemet szerettem volna megmutatni. Ember tervez ugye..., aztán a blogspot csinál amit jónak lát.
Nem értem, nem értem...

Mi történt ezen a napon?

2010-10-20T15:59:00.004+02:00

Sok más egyéb között, a teljesség igénye nélkül:
Zólyom városában megszületett Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költészet kiemelkedő alakja. (1554.)
Megszületett Christopher Wren angol építész, matematikus és csillagász, aki Londont újjáépítette az 1666. évi tűzvész után. (1632.)
Megszületett Arthur Rimbaud francia költő, a szimbolizmus képviselője. (1854)
Megszületett Lugosi Béla magyar származású amerikai filmszínész (Drakula). (1883.)
Megszületett Katona Klári énekesnő. (1953.)

Megszületett a fiam. (1971.) Érthető, hogy számomra ez az októberi dátum a legfontosabb és a legszebb napok egyike. :)

Hétvégi bevásárlás

2010-10-15T22:58:00.001+02:00

Nem nagy, csak kenyér, kifli, sajt, felvágott, szóval csak apróságok. Ó, hát a kedvencemet meg nem kifelejtettem?! Nagyon szeretem a Humusz (Hummus) néven árult csicseriborsó krémet, azt is vettem, a postán is voltam, elemeket is kellett venni, Apónak megvettem az elmaradhatatlan csokiját, stb.
Húst és zöldségfélét majd Apókám vesz a piacon. Ő a Nagy Piacjáró, én soha nem szerettem a piacokat.
Mivel nem volt nehéz a csomagom, előrelátó voltam és vittem magammal a fotómasinámat. Szépül az ősz, bár ahogy nézem, nem tart sokáig a jó idő, már megint esőt látok a Yahoon. :(

Az első képet még indulás előtt, az erkélyről készítettem, a többit jártomban-keltemben, ami épp megtetszett.

Nünüke

2010-10-14T23:57:00.000+02:00

Már vége, álmodj szépeket – bárhol is vagy most. Mi mindig emlékezni fogunk rád. Nagyon kedves kis jószág voltál.

Néha furcsákat olvasok (2010. április 11.)

2010-10-14T00:20:00.000+02:00

Hogy is volt? - Bikfic új blogot indított, ahol sokan írunk, sokfélét, hiszen minden év mindegyikünknek mást jelent, mindenki másra emlékezik. Miközben böngészgettem a múltamban, a fenti címmel találtam egy megjegyzést, kapcsolódik egy ide már beírt bejegyzéshez:
Egy cím a hírekből: Megalakult az Emberi Méltóság Tanácsa
Én ezt olvastam: Megvakult az Emberi Méltóság Tanácsa

Túl sok, túl bonyolult, túl hosszú

2010-10-12T22:19:00.000+02:00

Ezt mondogatom, mert volna mit írni, hisz van véleményem mindenről, de inkább hallgatok. Mármint itt a blogban, mert egyébként - családon belül - nem titkolom el, hogy miről mit gondolok.

Felmerül a kérdés, hogy akkor meg mi a csudának van ez a blog? Kell, mert... és ezt most megint túl hosszú volna megmagyarázni és nekem nincs türelmem annyit írni. Mindegy, van és kész! :) Valamikor, valamiért még jól jöhet...

Cincogok

2010-10-12T11:49:00.000+02:00

Nincs itthon a macska. :) Apó elment vásárolni, én meg itt ülök és ahelyett, hogy csinálnám a kötelező házi feladatokat, olvasgatom a blogokat. Nem lesz ez így jó, úgyhogy most szépen kilépek innen és kikapcsolom a gépet. Majd délután jövök, remélem.

Hogy mi sül ki belőle?

2010-10-08T16:41:00.004+02:00

Félkész...

Nagyon kíváncsi vagyok és kicsit bizonytalan. Olvastam egy tepsiben sült csirkemell receptet, ám én módosítottam rajta és tettem bele például gombát, ami pedig elég sok levet ereszt. Lehet, hogy levesben úszó akármim lesz végül?
Így csináltam:
Először a csirkemellet készítettem elő. Megmostam, ujjnyi vastag csíkokra vágtam, szórtam rá majdnem egy egész zacskó giros fűszerkeveréket, kevés morzsolt tárkonyt és egy picike kaprot. Meglocsoltam kb. fél citrom levével és reszeltem rá kevés citromhéjat. Ezután letakartam, betettem a hűtőbe, hagytam összeérni az ízeket.
4 db közepes nagyságú krumplit meghámoztam 2 db vöröshagyma társaságában, majd jött egy szép nagy paprika és egy paradicsom. Úgy 20 dekányi gombát megtisztítottam, szeletekre vágtam, az összes többi hozzávalót is felkarikáztam.
Olvasztott vajat öntöttem a tepsibe, leraktam a krumplikarikákat (két réteg lett) és megsóztam. Erre jött egy sor hagymakarika, majd a gombaszeletek és megint hagymakarika. Szétterítettem rajta a fűszeres csirkemell csíkokat, majd egyenletesen elosztva rászórtam a paprikacsíkokat is és a vékony karikára szeletelt paradicsomot. A tetejére szórtam még kevés sót és elszórtan vajdarabkákat. Letakartam alufóliával, most a sütőben párolódik kb. 40 percig. Ha nem ég el, akkor 40 perc elteltével kiszedem a tepsit a sütőből és teszek rá egy nagy pohár tejfölt, talán sajtszeleteket is, de ezt még nem tudom biztosan, mint ahogy azt sem, hogy mi fog ebből kisülni...?!
(A tejföllel együtt még 10 percig kell sütni!)
Majd beszámolok a végeredményről, fotókkal is készülök. Aztán, ha jó lesz, lehet utánozni, ha pedig nem sikerül, akkor jól tessék megjegyezni, megnézni, hogy ilyet nem szabad csinálni! :)

Kész!

Valamivel később:
Már jól is laktam, nekem nagyon ízlik, a citromlétől kicsit pikáns az íze és a fűszerek is jól megférnek egymással. Valóban kissé levesesre sikerült, de velem nem tolt ki! - megdöntöttem csöppet a tepsit és egy kis lábasba átmeregettem a levét, tettem bele csipet őrölt borsot, egy darab füstölt sajtot, tűzön besűrítettem, így lett sajtszósz is a rakott csirkéhez.

Mi mást lehetne dúdolgatni...?

2010-10-05T15:02:00.000+02:00

A Muzsikás együttes dalai járnak a fejemben...

HULLJATOK LEVELEK

Szomorú az idő nem akar változni
Nagy átok van rajtam mért tudlak szeretni

Szeretni nem tudtam de most már jól tudok
Búsulni nem tudtam úgyis megtanulok

Ahol én elmegyek még a fák is sírnak
Gyönge ágairól levelek hullanak

Hulljatok levelek rejtsetek el engem
Mer az én édesem mást szeret nem engem

Hulljatok levelek rejtsetek el engem
Mer akit szerettem mást szeret nem engem

Köszönöm édesem hogy eddig szerettél
Verjen meg az isten ha már megvetettél

Verjen meg az isten veretlen ne hagyjon
Szeretetlen társat hideg ágyat adjon

Szomorú az idő nem akar változni
Nagy átok van rajtam mért tudlak szeretni

Az én édesem nem szeret mást, de az idő, az akkor is szomorú!

Séta közben

2010-10-04T00:09:00.000+02:00

És ez így megy nap nap után... :)

2010-10-01T23:58:00.002+02:00

Nahát, nem egészen...
A reggel is már elég furcsán kezdődött, Apó a kéményseprővel együtt jött be a szobába ébreszteni. 11 és 13 óra közöttre ígérték, hogy jönnek a szokásos évi kéményellenőrzést megtartani, én be is állítottam a telefonomat, hogy 1/2 10-kor zenéljen nekem, erre már 9-kor itt voltak! Kicsit ciki volt, de elbújtam mélyen a paplan alá és egyébként meg, kinek mi köze hozzá, hogy 9-kor még alszom? Hajnali 5-kor még fent voltam, de ezt a kéményseprő nem tudhatta...
Délelőtt vásárlás, útközben láttam egy csodaszép pillangót, hazafelé pedig egy sünivel találkoztam. Közben az üzletben megcsodáltam két tündéri lurkót, vettem egy Nyomorultak DVD első részt, a másodikat hiába kerestem, azt majd még be kell szereznem. Ez az igazi, a régi, amiben Jean Gabin játszik és még a szinkronja sem új, megtartották abból is az eredetit. Kaptam eredeti görög feta sajtot, kettőt is vettem, jövőre jár le a szavatossága, van bőven időm, hogy megegyem. Nagyon szeretem a görög salátát, sok feta sajttal a tetején! Apóra is gondoltam, ő két szelet csokit kapott. Ja, és nagyon szép kenyeret is sikerült beszereznem! Még egy-két ilyen-olyan apróság, aztán irány a pénztár és kit látnak szemeim? - Gyurcsány Ferenc fizetett épp előttem. Rögtön egy régi sorozat szállóigévé vált mondata jutott az eszembe: Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem...! Nos, megtörtént. Most az egyszer elmeséltem, többet nem fogom, ígérem. :) Jó hely ez itt, sok érdekes és ismert embert lehet megtekinteni élőben.
Itthon kipakoltam, majd telefonáltam Kicsilánynak. Ma van a 11. születésnapja, de mivel ez a hétvége Apáé, így csak a jövő héten tarthatjuk meg az ünnepet, ez a telefon csak olyan emlékeztető volt, hogy nem felejtettük ám el! :) Következett az ebéd, befutott Apó is időben, merthogy ő is vásárolni volt. A csokiért cserébe én hatalmas szemű, finom, édes szőlőt kaptam. Mi már csak így kényeztetjük egymást...
Némi pihenő után megérkezett Apó fia a feleségével, velük töltöttük a délutánt és az este nagy részét. Nagy beszélgetés, kis politizálás (anélkül soha nem úszom meg), egy kis sós és édes süti, ahogy az már lenni szokott, üdítő, de a hangsúly a beszélgetésen volt.
Miután elmentek, kicsit megkésve, de Nünüke is megkapta a vacsoráját. Szegénykém, már nagyon öreg (két év, az egy törpe hörcsögnél nagyon szép életkor), sajnos bármelyik nap bekövetkezhet az, amit nagyon nem szeretnénk, de elkerülhetetlen. Minden nap félve nézzük meg reggel, hogy él-e még?
Apó már jóízűen alussza az igazak álmát, én meg itt pötyögök.
Ez volt egy nap a sok közül, azért a legtöbb ennél sokkal nyugisabb, ez a mai ilyenre sikeredett.

Petőfi után szabadon:

2010-09-27T19:43:00.000+02:00

Fürdik a napvilág az ég tengerében...

De rég láttam ilyen eget! Ilyen kéket, ilyen sok felhővel és ilyen kedves, kopasz fával az előtérben. :)

Tegnap még fényes, majdnem telihold,

2010-09-25T22:09:00.001+02:00

ma eső esik és szél cibálja a fákat, zörgeti a redőnyt, az ablakot. Kedves fám levelei lepotyogtak mielőtt még megsárgulhattak volna. A kedvem is olyan szélfútta... Pár napsütéses nap és mire épp megszoktam, már újra itt a szürkeség. Ősz, legkedvesebb évszakom... (?)

Freudi "elovasás"?

2010-09-25T16:44:00.000+02:00

Olvasom a hírek címeit, általában gyorsan átfutom és ami érdekesnek látszik, arra rákattintok. Most is ez történt, de mit is olvasok? - Kényszertésztában sült csülök. :) Persze kenyértésztáról van szó, gondolom, valami recept (nem kattintottam rá). Mosolyogtam, de talán nem is olyan megmosolyogni való, ki tudja, mit jelent... Lehet, egyszerűen csak figyelmetlen vagyok..., csak azt nem értem, hogy mostanában miért fordul velem elő gyakrabban? Erre is lehet magyarázat: öregszem, de ahogy múlik az idő, úgy egyre több a tapasztalat, az emlék. A kényszerről is megvan az emlékem, tapasztalatom...
Talán mégsem a figyelmetlenség volt a félreolvasás oka?

A Nemzet Színésze

2010-09-21T22:04:00.000+02:00

Ezt a címet és a velejáró juttatást most Haumann Péter kapta. Sokszor láttam őt élő előadásokon színházban, de TV-játékokban és filmen is, szinkronizálásait is ismerem. Nagyon örülök a választásnak, méltó utódja Kállai Ferencnek, aki végrendeletében megnevezett valakit, hogy Haumann Pétert, vagy mást, azt én nem tudom, de szerintem, ezzel a döntéssel ő is egyetértene.
Soha nem felejtem el azt az estét, amikor a Macskákban énekelte az öreg színházi macska dalát - főiskolások ültek, álltak a nézőtéren mindenhol és a közönség tombolva ünnepelte Haumannt.
Puzsér szerepe Molnár Ferenc: Doktor úr c. darabjában -, hogy én mennyit nevettem! Mensáros Lászlóval az Öltöztetőben..., sorolhatnám még, de nagyon hosszúra sikeredne az a felsorolás. Itt megtalálható szerepeinek (igaz, nem teljes) listája.
Kívánom neki, hogy még sokáig élvezhesse a közönség szeretetét, és adjon nekünk sok szép estét, felejthetetlen élményt. Az eddigieket pedig, én a magam és hiszem, hogy sokunk nevében, nagyon KÖSZÖNÖM!

Hull az eső...

2010-09-17T15:18:00.002+02:00

Ilyen időben sétáltam el vásárolni. Lassan bandukoltam a zuhogó esőben - mivel sietni nem tudok - közben Szécsi Pál régi slágerét dúdolgattam magamban:

"Hull az eső, sápadt arcomra hull,

Az ég peremén szürke felhő vonul.

Lassan lépkedek, egyedül vagyok...", stb, stb.

(A kép nem saját, csak megtetszett - valamelyik esős oldalról töltöttem le, állítólag free, hát nagyon remélem.)

A ruháim még most is száradnak...

A csönd is jó

2010-09-16T22:12:00.000+02:00

Még ülök egy kicsit a sarokban... Most jó itt, gondolkozom az életen... Kell az néha.

Jó reggelt búbánat,

2010-09-15T23:45:00.002+02:00

köszönthettem volna akár így is a mai napot, mert ma valahogy rosszul jöttek össze a dolgok. Igazán nem mondhatom, hogy haj de fényes hangulatban lennék, pedig semmi eget-rengető dolog nem történt. Mint mindig, most is van oka, csakhogy nem egy, hanem szinte minden. Ma elégedetlen vagyok magammal és a világgal és minden olyan hiábavalónak látszik... Estére sem változott semmi, maradt a bú, vagyis marabu - kínomban szoktam ilyen hülye szóvicceket gyártani, elnézést.

Megoldás: leülök egy sarokba és megvárom míg elmúlik...

Talán verset is olvasok...

Van mááásik!

2010-09-14T23:38:00.004+02:00

Az aranyló ősz még várat magára, Mackó koma épp biztonságos helyre szállítja a mézet. Nagyon jól fog jönni az neki a zord téli napokon, amikor a kutyát sem engedik ki az utcára, hát még egy mackót! Majd február elején..., talán...
Addig is elővettem egy füzetet, megállapítottam, hogy pont jó lesz ide háttérnek a blogba, egy kis csiribi-csiribá, hipp és hopp, már itt is van. :) Kicsit az időjárás jelzővel is bűvészkedtem, átlátszó hátteret varázsoltam neki. Újra tettem fel órát, csak úgy, mert sok értelme nincs, de most ilyenem volt. Marad a gyerek, ha játszik... :)

Ma egész szépen sütött a nap, csak az a szürkeség a városról..., az nem akar felszállni.

A szomorú valóság:

2010-09-11T14:29:00.001+02:00

A háttérrel ellentétben, mostanában ilyen képet mutat a város. :(

A kertben azért még akad szín és szépség most is. :)

Játszottam kicsit :)

2010-09-10T01:55:00.001+02:00

Vackor kérésére igazi ősz lett, nem esős, ködös, hanem szép, aranyos színű! Itt-ott még a napsugár is csiklandozza a fák leveleit. Gondoskodtam Mackó koma mézéről is, egy darabig biztos elég lesz, ha elfogy - semmi gond - van még ott, ahol ezt beszereztem. :)

Ha már lúd,

2010-09-06T10:01:00.002+02:00

legyen kövér! :) Új háttér, igen. Váltogatom, mert miért csinálom, ha nem használom? Ez már közelít a szeptemberhez, de még nem ősz, majd jön az is...

Magyarázom a bizonyítványomat

2010-09-05T14:00:00.000+02:00

Jó ez a blog, csak egy baja van, hogy én jobban szeretek beszélni, mint írni. :)
Mostanában meg elkapott egy "alkotási" kényszer (annyi a várakozó bloghátterem, hogy minden napra jutna egy), meg az új zenék és filmek is csábítanak, jaj, "annyi mindent nem szerettem még"! És akkor a kötelező gyakorlatokról még nem is beszéltem..., a muszáj nagy úr, nagyobb, mint a blog! :)
Mielőtt a suli beindult, pár napig nálunk voltak az unokák is és mivel borzasztó ronda idő volt, hát bizony én a számítógép közelébe csak akkor fértem, amikor megkérdeztek, hogy nagyi, ez itt meg mit jelent, vagy: ezt most miért csináljaaa?
Jelenleg (sajnos...) ilyen probléma nincs, de a csuda se érti, hogy mégis, miért nem érek rá blogot írni?! :)

Hangulatjavítónak

2010-09-05T01:40:00.000+02:00

új háttér. Kint hideg ősz van, de ide - egy icipici manólány segítségével - tavaszt varázsolok. Nem forró nyarat, mert abból is elegem volt már, hanem kellemes, virághozó, langyos időt. :)

Nagy vihar volt, de már megszoktam

2010-08-14T14:04:00.000+02:00

Éjjel, úgy éjfél körül, jó nagy vihar kerekedett. Féltve az okos laptopomat, gyorsan kikapcsoltam és áramtalanítottam, majd szétnéztem a lakásban, hogy hol kell becsukni az ablakot és hol maradhat nyitva, mert levegő azért még a viharban sem árt. Rettenetesen fújt a szél, arról szó sem lehetett, hogy kimenjek az erkélyre villámot vadászni, mert az esőt pont oda verte. Nem csak az ajtót, ablakot kellett becsukni, de a redőnyt is le kellett engedni, hogy az üvegen lefolyó víz ne a szoba padlóján landoljon. Nagyon vártam a vihar végét, mert ilyen körülmények között (fülledt meleg) nem tudok aludni. A gépemet, a biztonság kedvéért csak reggel "áramosítottam" - sose lehessen tudni..., én már nagyon óvatos vagyok.
Mostanság takarítom a gépemet - ezért jelentkezem ritkábban -, mert összegyűlt annyi szemét, hogy na! Megfogadtam Bikfic tanácsát és most a pendrive mellett lemezekre is mentem a dolgaimat, kicsit unalmas, ámde szükséges rossz. Nohát, ezek vannak...
Majd jövök, addig pedig marad az elmúlt idők krónikája (no és a versek) olvasnivalónak. :)

Elment az esze!

2010-08-09T14:30:00.000+02:00

Igen, igen, a számítógépemnek. Addig húztam az időt, hogy végül mégis szerelőt kellett hívni, de amúgy sem tudtam volna semmit csinálni vele, mert - mint kiderült - a memóriája teljesen kipurcant. Nagy valószínűséggel már eleve nem lehetett teljesen épeszű a lelkem, gyárilag toltak el valamit.

Utoljára pénteken működött, aztán kikapcsoltam és mikor újból bekapcsoltam, mindössze ennyit üzent nekem: "BOOTMGR image is corrupt. The system cannot boot" Próbálkoztam én mindennel, de ezen kívül nem volt hajlandó többet mondani.

Keseregtem, de nagyon! - hogy miért is nem mentettem ki az utóbbi időkben készült képeimet?! No de félre bánat, félre bú, mert kapott új memóriát és láss csodát! - minden eszébe jutott és most van egy valóban okos kis laptopom! :)

Biztos ami biztos, most elment Apó pendrive-ot venni, ha lehet, akkor 32 GB legyen, hogy jó sok kép férjen rá! :)

Remélem, most egy ideig nem lesz ilyen "kalandom". Pár nap gép nélkül - kibírtam, de nagyon hiányzott. Naná, hogy most lett volna a legjobban szükségem a Netre!

"Nekem a Balaton a Riviéra..."

2010-08-02T13:51:00.001+02:00

Balaton retro (katt)

Emilkében kaptam, egy kedves ismerősöm küldte az ajánlást, hogy nézzem meg, mert érdemes. Kicsit hosszú, tehát rá kell szánni jó pár "percet", de aki most fiatal, az nézze meg, hogy milyen is volt a balatoni élet anno, aki idősebb, nos, az idősebb nemzedéknek van mit felidézni miközben ezt a filmet nézi... :)

Tavalyi kép, nem én fotóztam, leánykám masinájából került ide.

Fújt közben a szél...

2010-07-29T14:34:00.000+02:00

Tegnapi képek, egész jól látszik a Déli pályaudvar, pedig nem igazán volt fotós idő. (Nagyobb képért kattints rá!)

De jó! :)

2010-07-24T15:06:00.000+02:00

Visszakaptam a megszokott, jól bevált életem. Remélem, ez így is marad. Lehet kicsit melegebb, az nem baj, csak az a hőség ne jöjjön vissza már!

Most próbálom behozni az elmaradásaimat, ma egész jól haladtam és egész könnyen vettem az akadályokat! :)

Vakondélet

2010-07-22T22:23:00.002+02:00

Reggel, legkésőbb 9-kor, redőny le, erkélyajtó be, ventilátor bekapcs, egyéb, északra néző ablakokat kinyit, próbálok egy kis huzatot kicsikarni, de áll a levegő, később már a ventilátor is csak Surdát juttatja eszembe, mert forró szelet hajt felém.

Napközben hideg kefir, joghurt, fagylalt, gyümölcs, langyos zuhany és kétségbeesés, ha Apónak kifogy a meleg étele (ahhoz ragaszkodik most is), mehetek a konyhába gázlánggal felforrósítani az amúgy is meleg levegőt. Ha mosok, akkor is hőt termelek és még párát is..., vasalásról szó sem lehet, a porszívó is pihen! Hangyacsapdák mindenhol.

Számítógép általában kikapcsolva, főleg az időjárást és a postámat nézem meg, aztán már menekülök is a közeléből.

Éjszaka szúnyogriasztó, a fürdőszobában randevú hatalmas, fekete pókokkal, zöld, földönkívülinek kinéző csúnyaságokkal és egyéb, nekem nagyon nem tetsző rovarokkal. Egyik nap egy legalább 8 centis sáskához is volt szerencsém...

Utcára nem megyek, majd, ha hűvösebb lesz, karácsonykor! Ez a legújabb családi szállóigénk.

Hiányzik a "normális" megszokott életem. Még bírom, mert az ember és főleg a lánya, sokat kibír, de nagyon várom a világosságot és a langyos szellőt..., a LEVEGŐT!!!

Tiltakozom!

2010-07-16T14:47:00.000+02:00

Én kérem nem ide jöttem annak idején! Én kiválasztottam egy országot, ahol van tavasz, nyár, ősz és tél, szépen elosztva, kb azonos arányban. Mérsékelt éghajlat, kellemes időjárás..., kedves szülők - igen, mondtam, ez pont megfelel nekem! És mi lett belőle?! Ha én ezt tudom, akkor Skóciát vagy Írországot választom. Ott ugyan sokat esik az eső, de milyen szép zöld a fű! A szüleimet azért nem cseréltem volna el, megsúgtam volna nekik, hogy már ők is szülessenek oda és így tovább visszafelé...
A meleg már az agyamra ment, könyörgök, csak legalább egy kicsit hűvösebbet!

Soha többé laptopot!!!

2010-07-12T15:16:00.003+02:00

Nem tudom, most mit szidjak?

A Vistát, a laptopot, a meleget, a beállítást, netán magamat, mert hülye vagyok és nem értek a saját gépemhez, vagy azért szidjam magam, hogy miért vettem selejtes árut és egyáltalán, miért laptopot?! Nem tudom, csak azt, hogy már lassan nem öröm, hanem szenvedés a netezés, olyan sokszor áll le a masinám. Volt, hogy csak úgy tudtam újraindítani, hogy áramtalanítottam és az akkut is kiemeltem pár percre. Nem hiszem, hogy ennek így kell lennie! Bármennyire nem akarom, ennek hardveres, vagy szoftveres lesz a vége... Mert nem elég nekem a meleg, még ez is...!

Jaj nekem!

2010-07-12T14:34:00.000+02:00

Itt a hőség már megint. :(

A túlélés a cél.

Szöszmörgés

2010-07-07T00:09:00.002+02:00

Már legalább két órája próbálok rájönni, hogy az üzenetek számlálója miért nem működik, de kifogytam az ötletekből. Úgy döntöttem, hogy fogalmam sincs és különben is..., itt a front, jön a "hideg", ha az emberekre hatással van, akkor a számítógépre miért ne? Na nem? De.

Olvasom a híreket

2010-07-05T22:27:00.001+02:00

és nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek?
Egyszer, nagyon régen, még gyerekkoromban, elkapott egy nevetőgörcs és a vége hosszan tartó sírógörcs lett..., egy lapátnyi pattanóbogár látványa váltotta ki belőlem. Aki az orrom elé dugta, tiszta jóindulattal, csak azt akarta bizonygatni, hogy nem kell félni, nem bánt..., aztán nem győzött vigasztalni, nem is igazán sikerült neki...

Esti megvilágításban

2010-07-02T22:28:00.001+02:00

Felhő a város felett a távolban és kicsit közelebbről.

A hosszú élet titka

2010-07-02T15:03:00.000+02:00

Találtam egy rövid hírt, komolyan mondom, ezt én már régóta sejtettem, csak bizonyítani nem tudtam! :):)

Ellentét

2010-07-02T14:19:00.000+02:00

Ebben a melegben elég sűrűn lefagy a gépem. Mókás, nem?

A tegnapról

2010-07-01T16:09:00.002+02:00

Tegnap úgy eltűntem, mint szürke szamár a ködben.

Hirtelen jött áramszünet elvitte a netemet, aztán meg a kedvemet. Végre megkaptam a könyvet (Elizabeth Gaskell) és inkább azt kezdtem el olvasni. Egyelőre csak annyit, hogy kellemes olvasmány. Majd ha már kiolvastam, többet fogok tudni, most még felelőtlenség volna részemről bármi más véleményt írni.

Később az utcánkban, pont szemben a házunkkal, nem lehet tudni, hogy miért, de itt volt egy kéken villogó nagy tűzoltóautó, egy rendőrautó és egy mentő. Közben az ég világon semmi normálistól eltérőt nem lehetett látni, se füst, se betörő, se sebesült... Ez még a jobbik eset, de azért kint lógott az egész utca az ablakokban, és ha vicc volt, akkor nagyon hülye (bocs) viccet csinált valaki. Amíg itt szobroztak ezek az autók a személyzettel együtt, addig valahol lehet, hogy valóban szükség lett volna rájuk.

Még később alattomosan megtámadott egy migrén, ezzel a napom el is romlott végleg. Számítógépről, olvasásról, tévézésről szó sem lehetett, egy választásom maradt, lefeküdni és kialudni a fejfájást. Sikerült. Reggelre már csak a derekam fájdult meg...

Szép is ez a nyugdíjas élet! :)

Jó tett helyébe...

2010-06-30T14:50:00.002+02:00

Tudom, hogy Rhumelnek a rigó nagyon sokat jelent, ezért, amikor sikerült végre közelről lencsevégre kapnom egy aranyos kis rigót, küldtem neki a fotókból, és lám: cserébe ezt a gyönyörű fecskefarkú pillangót kaptam. (Azért ez így nem teljesen igaz, mert nem kölcsönösségi alapon, szoktunk mi egymásnak képeket küldeni csak úgy, minden különösebb ok nélkül, talán baráti szeretetből...?)

Hoppá

2010-06-28T23:15:00.003+02:00

Az idén eddig már több bejegyzést írtam, mint tavaly egész évben. 2009 lett volna a mélypont? Nem tudom, ez még a jövő titka...

(Húúúha, most vettem észre, odakint viharos szél fúj és szakad az eső! De nagyon ám!)

Zümzüm

2010-06-27T02:36:00.003+02:00

Hogy egy szúnyog milyen idegesítő tud lenni! Itt köröz a fejem körül, hallom a zümmögését és nem tudom kupán vágni, mire lecsapnék rá, már el is repült. Magamat viszont sikerült jó csattanósan eltalálni. :)
Biztos azt hiszi a lelkem, hogy fogócskát játszom vele, pedig nem, ez nagyon is vérre menő harc - szó szerint. Ну, погоди! (No, megállj csak!)

Holnap László-nap

2010-06-26T16:19:00.002+02:00

Nagybátyám neve napja. Hárman voltak testvérek, két fiú és egy lány, a lány volt a középső és az én édes, drága Mamám. Idősebb nagybátyám 56 évesen ment el, anyukám a 65. évét töltötte be amikor úgy hozta az élet, hogy látogatóba ment nagymamámhoz és a többiekhez, akik valahol már vártak rá... és ott is maradt örökre.

A legkisebb, aki csak 11 évvel idősebb nálam, ő, hála Istennek itt van közöttünk, a látása megromlott ugyan, de a jó kedve nem! Viseli türelemmel, igaz, a családja sokat segít neki ebben.

Elgondolkoztam, hogy gyerekkoromban, mivel nagymamánál laktam 8 éves koromig, szinte olyan volt nekem, mintha a testvérem lett volna. Aztán felnőttünk, mindkettőnkkel történt egy s más, az ő élete kész regény! Ahogy továbbgondoltam a dolgokat, ismerve családom történetét, rájöttem, hogy mindegyikünk élete kész regény és igaz a mondás, hogy az élet sokszor különösebb és hihetetlenebb, mint bármilyen fordulatos, érdekesen megírt regény.

Ez az egész csak úgy, László-nap kapcsán jutott eszembe.

Nagybátyókám, még sok szép, boldog névnapot kívánok!

Egy olyan "semmikülönös" délután

2010-06-25T01:34:00.002+02:00

Eddig piszmogtam itt a gépemen. Letöltöttem egy megújított programot (naná, hogy ingyen!), kipróbáltam, nem találtam benne semmi újat. :)

Megrendeltem egy könyvet, személyesen fogok elmenni érte, nincs messze a bolt, csak a biztonság kedvéért, hogy meglegyen és hogy ne menjek hiába, meg az sem elhanyagolandó, hogy majdnem 400 forinttal kerül így kevesebbe. A BBC Entertainment (mint már írtam, egyik kedvenc csatornám) most adja az Észak és Dél című sorozatot. Elizabeth Gaskell regényének feldolgozása, nekem nagyon tetszik és bár sokan romantikusnak tartják, a romantikus stílusra jellemző "fekete-fehér" jellemeket itt nem találom, nagyon is emberiek a film szereplői. Senki sem tökéletes és még a rossz emberben is található szimpatikus vonás. Maga a történet is jó. Ezen felbuzdulva döntöttem úgy, hogy nézek én magamnak valami másik könyvet ettől az írónőtől. Cranford - Egy orvos vallomásai-ra esett a választásom. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy azt kapom-e amit várok? Már az is biztató, hogy Rakovszky Zsuzsa fordította. Na, majd meglátjuk...

Ezeken kívül még ripsz-ropsz gyártottam egy bloghátteret, olvasgattam blogokat, beszélgettem telefonon leányzómmal, játszottam is kicsit, a tévét is bambultam kicsit, közben kinéztem a konyhába, benéztem a hűtőbe, szerencsémre semmi kedvemre valót nem találtam. :)

Most megyek, kiadagolom a holnapi gyógyszereimet, aztán ágyazás, fürdőszoba és zsupsz be az ágyba! Alszom is egy kicsit. :)

Mi lesz velük?

2010-06-21T22:38:00.001+02:00

Már semmin sem csodálkozom ami az időjárással kapcsolatos. Naponta többször esőfüggöny takarja el a várost. Itt Budapesten még valahogy megvagyunk, de amit a tv-ben látok, hogy mi történik vidéken - az borzasztó. A szívem facsarodik, ha látom, hogyan mennek tönkre egész falvak, családok, a termés, a jószág...

Az ebéd

2010-06-20T15:50:00.001+02:00

Hát ez nagyon finom volt, nagyon jólesett!

Most jön a meglepetés. Meg lehet vetni érte, de én gyerekkorom óta szeretem a tarhonyát, bizony. Nagyon ritkán csinálok, gyermekeim nem szerették, Apó is inkább a krumplit (bocs, a burgonyát) és a rizst részesíti előnyben, de most eljött az idő és kizárólag csak magamnak gyártottam egy jó nagy adag tarhonyát. Csináltam hozzá csirkemellből (tudom, jobb lett volna a marhalábszár, de attól eltiltott az orvos) egy zöldséges perkeltet ami csak annyiban különbözik a normális pörkölttől, hogy a paprika-paradicsom duóhoz még adtam egy kevés sárgarépát, gyökeret, nagyon pici zellert, zöldborsót és finom, zsenge karalábét, szóval olyan tavaszias lett. Ezt tettem a tarhonyácskámra és mellé uborkasalátát ettem.

Hmmm, nagyon ízlett, jó sűrűre sikeredett a szaft is, pont olyan lett ahogy azt én szeretem.

Van itthon fagyi és erdei gyümölcsös joghurt, de erősen gondolkozom, hogy egyek-e? Kár elrontani velük az ebédem ízét - na, ilyen is ritkán fordul elő velem!

Ez volt a Pörkölt tarhonyával és uborkasalátával című "óda", írtam én, azaz Borka. :)

Évzáró is volt tegnap

2010-06-19T02:25:00.001+02:00

Kicsilány megkapta élete első igazi bizonyítványát, hiszen eddig csak szöveges értékelések voltak, de most valódi osztályzatok szerepelnek a bizonyítványában. Elég egyhangú, akár unalmas olvasmánynak is lehetne nevezni, de mi mégis boldogan nézegetjük! :) Minden jegye ötös! Jó magatartásáért, szorgalmáért és kiváló tanulmányi eredményéért az igazgató nénitől vehette át a jutalomkönyvet: Görög regék és mondák. Csodálkozott, hogy ilyen komoly könyvet kapott és nagyon örült neki. (Így most már 3 példányban van meg.)

Kislegénynek még szöveges az értékelése, de ő is kapott jutalomkönyvet, igaz, nem az igazgató nénitől, hanem a tanító nénitől, de ez nem von le semmit a kitűnő eredmény értékéből. A magatartásában azért akad némi kivetnivaló, de Mamika szerint amíg a többi tantárgyból ilyen jó, addig ez őt nem nagyon zavarja. (Megsúgom, neki is volt olyan bizonyítványa, hogy mindenből ötös, a magatartása viszont négyes. Szeretett fecsegni, anyja lánya!) :)
Most pedig megyek aludni, mert szép, szép a hajnal, de ma inkább találjon a pihe-puha ágyikómban, mint az ablakban!

Képek a mai napról

2010-06-18T23:46:00.055+02:00

A rózsaujjú hajnal még (nem már!) ébren talált.

Napközben, közel 80%-os páratartalom mellett, időnként eleredt az eső és még a fejem is fájt, de azt lassan már megszokom.

Este, általam eddig még sosem látott fekete felhők jöttek és fentről dézsából öntötték ránk a vizet.

Kíváncsi vagyok, holnapra vajon milyen meglepetést tartogatnak az égiek?