Beszélgetünk a lányommal, egyszer csak észreveszem az asztalon a telefonom hűlt helyét. A szememmel keresem az asztalon, a fotelban, az ágyamon, nincs. Közben lányom érzékeli, hogy valami nem stimmel és rákérdez. Én mondanám, hogy nem találom a telefonom és akkor jövök rá, hogy hát hiszen a fülemen van, azon beszélgetek a lányommal! Nagy nevetés...
Közben épp az időskori demenciáról folyt a társalgás.
No, szép, hát így állunk? 😀
Nahát! Jó vicc. Én a kulcsomat szoktam kétségbeesetten keresni, persze indulás előtt, értékes perceket veszítve, egyre idegesebben.Ha végre megvan, még tudunk nevetni.
VálaszTörlésApukám már fiatalon is mindent elfelejtett, a mamám tartotta számon, hogy mielőtt elindul apukám, minden nála van-e ami fontos. Kulcs, személyi, jogosítvány...
TörlésNem vagy egyedül keresgélés terén ☺️ a múlt héten mentem be a bevásárlóközpontba, levettem a napszemüvegem, s bennem az maradt meg, hogy a táskába tettem. Nyúltam a pénztárcámért, éreztem hogy nincs ott a napszemüveg. Na, az a kétségbeesett keresgélés a táskában, tapogatom a fejem, nem e odatettem, ott sincs, rohanok ki, hátha még megvan, ha szórakozottságomban leejtettem kint. Ahogy igazítom a táska szíját a vállamon, valami csörög rajtam, hát a blúzomba volt beletűzve. Nem írnám le a jelzőket, amit magamra motyogtam közben... 😄😄
VálaszTörlés:))) Filmbe illő jelenetek. Hányszor mutatnak olyan esetet, amikor a szereplő fején van a szemüveg és ő mégis keresi. Neked nem a fejeden volt, de a blúz se semmi! :)))
TörlésAz automatikus cselekvés ilyen tréfákat űzhet velünk. Nekem fogalmam sincs, miért felejtettem el, hogy a telefon a fülemen van. :)
Én az autó indító kártyájával jártam hasonlóan. Ez volt a jobbik, azonnal indító. Rákényszerültem aztán a tartalékra, amelyikkel küzdenem kellett. Aztán két hónap múlva megkerült - a fehérneműs fiókból -, onnét, ahova eddig még egyszer sem tettem. :-)
VálaszTörlésEz nagyon jó! :))) Ilyenkor mondta az apukám, hogy a dzsinnek játszanak vele. :)))
VálaszTörlésVelem is előfordul, hogy keresem a telefonomat, sokszor a mankómat is, ha kivételesen éppen a használata nélkül indulok útnak. A mobilomat a vonalas telefonommal fel tudom hívni, de sok minden mást természetesen nem. Ilyenkor elindul a keresgélés, és a legváratlanabb helyen találom meg őket. Milyen öröm az, ha végre megvannak a dolgaim.:) A kulcscsomómat mindig ugyanarra a helyre akasztom rögtön megérkezés után, hogy ne tűnjön el. A szemüvegemet is sokszor keresem.
VálaszTörlésMosolyogtam magamban, hogy nem találtad a telefonodat beszélgetés közben, de nem rosszindulatúan, csak átérezve a helyzetedet.
Jaj, Éva, ez már nem is mosolyogni való, hanem jó nagyot lehet nevetni rajta. Nyugodtan nevess csak! Az, hogy keresem, az még hagyján, de hogy közben a fülemhez tartom és beszélgetek rajta, na, az mindennek a teteje! :)
TörlésEgyébként nálam mindennek megvan a helye, egy rendszer, ami nem mindenkinek logikus, de én egész jól eligazodom benne. Ezért is tűnt fel, hogy a telefonom nincs a helyén. :)