Orvosnál

Ma délelőtt orvos. Cukor ügyben. Hosszú sor az épület előtt, kijön egy fehérköpenyes és kiosztja a kérdőíveket. Ott az utcán kitöltjük, hogy aztán bent gyorsabban menjen a lázmérés, kézfertőtlenítés és bejelentkezés a középső ablaknál, természetesen mindez maszkban, 1.5 m-es távolságtartással.

Ezek után fel az emeletre, szerencsém van, épp kint van az asszisztensnő és rögtön be is invitál. Egyből a mérlegre állok: 50 kg és még pár deka. Hurrá! Végre elértem az áhított ötvenes számot! Na de most azért kicsit lassítani fogok. Nem volt jó 44 kilónak lenni, de a régi súlyomat sem szeretném elérni.
Vérnyomás rendben. Alapjában véve (leszámítva a meglevő bajaimat és a rájuk szedett irdatlan sok gyógyszert) minden rendben. Hogy reggelente miért magasabb a cukrom? - nem kenyérrel kell jóllakni, hanem a sovány sonkából kell többet enni. Igen? De az nagyon drága. Hja, a cukros diéta nem olcsó mulatság. Hát nem, ez bizony igaz - gondolom magamban.

Egyeztetjük a gyógyszereket, 2-3 gyógyszert lecserélünk modernebbre. Jó, én nem bánom, csak használjanak és ne legyek tőlük zombi. Közben cukros néni lebonyolít egy telefont (őt hívták, nem tehet róla), aztán megírja az elbocsátó szép üzenetemet benne a következő időponttal, amikor majd újra láthatom.

Hacsak nem szól közbe a vírus, én ott leszek.

Felhőben a gyógyszerek, a beutalók, a vizsgálatok eredményei...

Szép új világ. Ki hitte volna!