2013. január 17., csütörtök

Kiszakadt az égi dunyha

Délután, nagyjából 1 órán át, zuhogott a sok pehely.
Nagyon szép volt, de vendégeket vártunk és ahogy elnéztem az eget, kételkedtem benne, hogy fel tudnak majd jönni. Hihetetlenül sűrűn esett, alig látszottak a szemközti házak, a Várost pedig teljesen eltakarta a hófüggöny.

Aztán, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is ment, vendégeink már alig láttak belőle valamit. Nekem megmaradt a képeken. :)

16 megjegyzés:

ozser írta...

itt már egy hete ilyen fehér minden:)

ky orsi írta...

Legalább megörökítetted nekünk is a látványt:)

Borka írta...

Ozser, meg is csodáltam már sokszor! Gyönyörű az az érintetlen szűz-fehér-hó, gondolom a csönd is arra jár. :)

Borka írta...

Orsi, ilyen hóesésből nem hagyhatom ki az olvasókat, ez természetes. :)

Ozser írta...

Tökéletes csend jár erre :) - néha már fáj ez a csend.

Borka írta...

Van csönd, ami hiányzik, van ami jólesik, de van olyan is amiből, ha túl sok van, az már bizony fáj.
Ady versét olvastam nálad, az én verses blogomban is megtalálható, régóta az egyik kedves versem. "Megöl a csend, ez a fehér lepel..."

Ozser írta...

:) na igen. a héten már olyan szépen fogyott a hó. Erre ma hajnal óta esik szakadatlan. Hát mit mondjak...nem tapsolok most neki.:)

Borka írta...

Már itt is esik a hó. Mondjam, hogy tele van a hócipőm? :) Amikor nem esik, akkor meg köd van. Nagyon hiányzik egy igazi napsütéses idő! Azt se bánnám, ha mínuszban, nyikorgó hóban sétálhatnék, csak ragyogjon a nap!

rhumel írta...

Látom, eleged van a hóból, fehérségből, s a tavaszra, színekre vágysz:)
Egyetértek!!!

Ozser írta...

Lehet azért tűntél el ment elbújt a nap? :)

Borka írta...

Rhumel, igen, igen, igen!!! Nagyon várom a jobb időt!

Borka írta...

Ozser, lehet némi alapja, de közben betegeskedtem egy kicsit, a gyomrom rosszalkodott. Már jobban vagyok, csak a kedvem nem a régi. Panaszkodni nem akarok, egyébként is, ha valami bajom van, testi, vagy lelki, olyankor bevonulok egy sarokba és csöndben megvárom, míg elmúlik. Lehet, nem ez a legjobb megoldás, de ilyen vagyok.
Tényleg várom a jobb időt, bízom benne, hogy a napsütéssel együtt visszatér az írhatnékom és a kedvem is.
Háttereket ugyan gyártok, csak még azokhoz sem volt kedvem, hogy betegyem a blogba. Most olyanom van, hogy minden hiábavaló...
Majd elmúlik, remélem...

Névtelen írta...

Azért a gyöngyvirág már kicsit a jobb kedvedet jelenti, ugye?:)
rhumel

Borka írta...

Sajnos inkább egy kis vigasztaló szépség ebben a szürke, cudar világban.
Valahogy minden összejött, szerencse, hogy azért a szeretetet még nem érzem hiábavalónak és a szépségre is nyitott vagyok, sőt, a jóságot is észreveszem és köszönöm Neked. :)

Ozser írta...

Jobbulást neked! :) és vigyázz magadra!

Borka írta...

Köszönöm Ozser, már jobban vagyok és igyekszem vigyázni magamra. :)