2013. április 6., szombat

Itt a vége

Mindenkitől búcsúzom, nincs semmi baj, csak a mondanivalóm fogyott el, vagy talán amit gondolok azt már nincs kedvem leírni..., ki tudja...

Leállítottam a megjegyzéseket is, nincs tovább. Már nem írok ide többet, csak olvasgatni fogom a kedves blogokat.
Kívánok nektek szép napokat, éveket, minden jót! :)

2013. március 31., vasárnap

Húsvét délután

egy kis időre kisütött a nap! Délelőtt szakadt az eső és szürke sötétség borult a városra, igazán nem volt ünnepi a hangulat. A gyerekektől hazafelé már itt-ott világosodni kezdett az ég, elállt az eső és itthon az erkélyről el is csíptem egy kis napsütést. :)




2013. március 30., szombat

Napfényes, szép Húsvéti Ünnepet kívánok!

2013. március 26., kedd

Ezt sem hittem volna!

Hogy március 26-án ilyen havas képeket fogok a blogomba betenni!? Azt hiszem ezzel és azzal az érzéssel, hogy ELEGEM VAN A TÉLBŐL! - nem vagyok egyedül.








2013. március 14., csütörtök

Kizökkent idő...

Szegény kis rügyek, bimbók, épp csak kinyílt virágok - ebben a hidegben mi lesz veletek? Szegény kis és nagy emberek és veletek? Veletek mi lesz???

2013. március 11., hétfő

Bloghátterek (1366x768)





Lehet válogatni! :) A pipacsos már a nyarat várja, pedig, ha minden igaz, jön még hóesés, sajnos.

2013. február 25., hétfő

Bloghátterek (1366x768)






2013. február 24., vasárnap

Már nagyon nem szeretem ezt a telet!

Most meg esik, esik, esik és esik, vigasztalanul esik az eső. Szürkeség, sötétség mindenütt. Szürke az ég, a táj..., brrrr!
Gyere már tavaszi napsütés, kéken ragyogó égbolt, harsogó zöld fák, bokrok, kipattanó rügyek, színek - nagyon hiányoztok.
Elegem van a nyomasztó téli időből!!! Piros lapot neki! - igen! Hm. Pedig nem is szeretem a focit. :)

2013. február 22., péntek

Kilátás


Ozser blogjában találtam rá egy ismerős képre.
2007-ben volt egy blog: Van képünk hozzá - már nincs meg a blog, sem a képek - és ott tette be valaki ezt a köztéri szobrot, azaz a róla készült fotót. Mindegyikünk leírta azt, ami a képről eszébe jutott.

Én akkor ezt írtam:

Öregem! Micsoda kilátás...!!! Hű, de szép lábacskák! Az meg ott olyan, hogy nem félteném Magyarországot, ha ilyen lábakon állna... Jó kis tömör gyönyör a hölgyike. Nnna, itt meg nem bejött a képbe egy nadrág! Mellette tipeg egy picike lábikó, még alig tud menni, inkább pattog a kövön a lábacska..., de szedi a kicsi szorgalmasan.
Ez talán egy manöken – kicsit vékony az én ízlésemnek, de van akinek ez tetszik. Te Laci! - nem is rossz ez a munka. Az ember megunja a lenti sötétséget, feljön a felszínre és máris milyen érdekes a világ. Amott egy nénike sétálgat lassan, kopott, de szép tiszta a cipője, látszik, hogy nagyon vigyáz rá. Az meg ott egy kamasz, a lábán divatos sportcipő, szalad a megálló felé.
A mindenit! Ez veszélyes volt... Majdnem elvitte a fejem egy gördeszka! Jaj! Egy csomag landolt a fejemen. Hát ez nem lát a szemétől?! Jól van nnna, ne rángasd a nadrágom! - mindjárt lemegyek.
Laci, te nem akarod megnézni ezt a csodát? Ezeket a lábakat biztosítani kéne! Tudod, mint a Marlene Ditrichnek. Karcsú boka, formás vádli, hehe, szép hosszú combok, innen azt is látni! Ne rángass már! Olyan kellemes itt fent. Szépen süt a nap és ez a belváros öregem! - a sétáló utca! - nem autók robognak melletted, hanem emberek jönnek-mennek körülötted...
Várj, ezt még megvárom. Ezt pont nekem írta fel az orvos. Nagyon csinos lábacskák. Jó kis bögyös menyecske. Hinnye, de megszorongatnám!

Na jó, megyek már, megyek...

Ez jutott eszembe :)

Ejnye, ejnye Télapó,
megint esik itt a hó.
Végét járja február,
Tavasztündér merre jár?

2013. február 15., péntek

Kahlil Gibran:

"Bizony, mérlegként függtök öröm és bánat között. Csak aki üres, az mozdulatlan és kiegyensúlyozott."

"Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal."

"Helytelen azt hinnünk, hogy a szerelem hosszas együttlét és kitartó udvarlás gyümölcse. A szerelem a szellemi-lelki rokonság gyermeke, s ha egyetlen pillanat nem hozza létre ezt az összetartozást, hosszú évek alatt sem születik meg soha."

2013. január 17., csütörtök

Kiszakadt az égi dunyha

Délután, nagyjából 1 órán át, zuhogott a sok pehely.
Nagyon szép volt, de vendégeket vártunk és ahogy elnéztem az eget, kételkedtem benne, hogy fel tudnak majd jönni. Hihetetlenül sűrűn esett, alig látszottak a szemközti házak, a Várost pedig teljesen eltakarta a hófüggöny.

Aztán, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is ment, vendégeink már alig láttak belőle valamit. Nekem megmaradt a képeken. :)

2013. január 1., kedd

Minden kedves olvasónak