Boldog új évet kívánok!

Az elmúlt esztendőről...

Karácsonyok...

Az első emlékkép nagyon régi. Nagymamáméknál állunk a fa körül és énekeljük a Mennyből az angyalt... Arra nem emlékszem, hogy mit kaptam, de nem is nagyon kaphattam sok ajándékot, legfeljebb egy szép, fényesre törölgetett piros almát, hiszen a háború után, majdnemhogy titokban ünnepeltük Jézus születését, szegények voltunk, ajándékokra nem nagyon futotta a kevéske fizetésből. A szaloncukrot is nagymama készítette, csomagolta otthon.
Későbbről egy másik kép ugrik be, a konyhában apai nagynéném bontja a halat és én boldogan lépek rá a hólyagra, ami jó nagyot durran... Náluk csodaszép volt a karácsonyfa, nekem úgy tűnt, hogy kristálycukorral beszórt házikók, harangok, templom van rajta és csillogott a sok üveggömb!
Az első karácsony, amikor az ajándékokra is emlékszem 1954-ben volt. Nagyon szépen feldíszített fa várt a nappali szobában, alatta kicsi kávés készlet, egy igazi alvóbaba! - no és mesekönyv. (Addig nekem nem volt, csak rongybabám, a Lencsi baba. Azért Lencsi, mert a szeme két műanyag lap alatt mozgó, lencsére emlékeztető valamiből volt.) Az új baba tőlem a Kati nevet kapta, apukám meg rendszeresen Toncsinak hívta, mert szerinte az ő Toncsi nevű nagynénjére hasonlított. Máig emlegetjük Kati babát, aki valójában Toncsi volt.
Múltak az évek, kinőttem a játékokból és a legnagyobb ajándék számomra a könyv lett. Emlékszem egy karácsonyra, amikor egyszerre öt könyvet is kaptam, rettenetesen örültem, de nem volt meglepetés. Akkor már tudtam, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat és az ünnep előtt minden lehetséges helyet átkutattam, ahová eldughatták anyukámék amit nekem vettek. Végül megtaláltam a fürdőszobai villanybojler tetején! :) Úgy látszik, ők is rájöttek, hogy már tudom, amit tudok... :) Egyébként, nem is volt rossz, hogy előbb megláttam a könyveket, mert előbb kezdtem nekik örülni és alig vártam a karácsonyestét, hogy végre a kezembe vehessem és olvasgathassam őket.
Mi mindig szigorúan szűk családi körben töltöttük a 24-ikét. Olyankor ünnepi vacsora volt, a hal nem hiányzott sosem az asztalról. Én a mai napig nem rajongok érte, de karácsonykor megeszem. A mamám nagyon finom tortákat tudott sütni, az is volt mindig és a nagy kedvenc, a "fehérkrémes" süti (hókocka), vagy a képviselő fánk sem maradhatott el ilyenkor. Meghitt, csöndes estékre emlékszem azokból az időkből. Nem villanyégők, hanem igazi gyertyák égtek a fán, a csillagszórók szórták a sok csillagot, jellegzetes illatot hagyva maguk után és a szobát fenyő- és süteményillat töltötte be. Énekeltük a karácsonyi énekeket, beszélgettünk..., szép volt. Másnap aztán jöhettek a vendégek...
Felnőttem, más lett a karácsony. Megmaradt Jézus születésének és a szeretet ünnepének, de már nekem kellett gondoskodnom az ünnepi vacsoráról és hetekkel előbb bejárni a várost, hogy olyan ajándékokat vegyek a gyerekeknek, amiknek biztosan örülni fognak.
Nekik soha nem volt ajándék nélküli karácsonyuk, egyetlen alkalomra emlékszem, amikor valami nagyobb beruházás miatt pénzszűkében voltunk és nagyon meg kellett gondolnom, hogy mit veszek. Egész jól megoldottuk a feladatot. N. készített fából egy bábszínházhoz való paravánt, én varrtam rá függönyt, vettem bábokat és ezzel estére meg is volt a játék, hiszen lehetett bábozni, jókat szórakozni. Szinte fillérekért vettem még apróságokat és természetesen mesekönyveket, mert a könyv az nem maradhatott ki (akkoriban nem volt ilyen drága!), annak mindig lennie kellett az ajándékok között! És milyen az élet?! Ez a karácsony lett a legszebb, legboldogabb, amit ma is emlegetnek a gyerekeim. Nagy igazság, hogy nem az ajándék drágasága, mennyisége, hanem a szeretet számít!
Manapság már az unokákkal töltjük a karácsonyt, velük teljes és szép az ünnep. Lányoméknál még kis műsort is összeállítanak a gyerekek, verset mondanak, báboznak és Kislegény előad valami szép karácsonyi dalt a furulyán...
Aztán már itthon..., van miről beszélgetnünk Apóval, a karácsonyfa égői és az asztalon a gyertyák világítanak csak, sütemények, gyümölcsök az asztalon és boldogság a szívünkben...

Kívánok mindenkinek csöndes békességet, áldott, szép Karácsonyi Ünnepet!
Bár lehetne mindenki szívében boldogság és nyugalom és ne kéne gyermekeknek, felnőtteknek éhesen, hideg szobában álomra hajtaniuk a fejüket... Értük fáj a szívem. Nagyon.

Kinézek az ablakon,

körülöttünk gomolyog

a vaksötét.

A semmiben áll a házunk...

Az őszi képeket mégsem hagyom ki! :)

Pár kép...

Csak egyetlen kép... :)

Jobb is lehetne, de ilyenre sikeredett a tegnapi fogyó Hold és alatta a Város képe.

Szünet, de...

...nyilvános. Hogy nehogy azt feltételezzétek, valami baj van, inkább látványosan szünetelek. :) Majd jövök, ha lesz egy jó fotóm, vagy mondanivalóm. :) Most sajnos, egyikkel sem szolgálhatok..., addig is üdv mindenkinek! :)

Szünet

Ha minden igaz, akkor jelenleg csak én láthatom ezt a blogot. Egyelőre szünetet tartok, hiszen semmi kedvem írogatni és a látogatók száma sem olyan sok. Nem hiszem, hogy bárkinek is nagyon hiányozna. Majd, talán, egyszer, valamikor megint... Vagy nem...

Kedves nézelődő!

A Költészet Napja

József Attila: THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj" -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e új méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

1937. jan. eleje

Születésnapok

Napra pontosan 5 éve indítottam ezt a blogot és akkor egy kis képecskével kezdtem, úgy próbaképp. Aztán máris József Attilával folytattam, akinek holnap lesz a születésnapja. Ezzel a töredékkel emlékeztem akkor rá:

József Attila: (A nap még füstölög)

A nap még füstölög
a hamvadó hegyek fölött.
A homály inge mögött
dereng a rét.

Gyönyörűszép..., ma is...

A Bródy, a János!

65(!) éves lett ebben a hónapban. Pár hét és akár együtt énekelhetném vele az alábbi dalszöveget, csak azt hiszem, nincs még dallama. Persze lehet, hogy tévedek, de én még nem hallottam. Most találtam rá az egyik közösségi oldalon, nekem tetszik, meg osztán aktuális is... :)

Nyuggerdal
  
Hát mit tagadjam, rezignált nyugger vagyok
És örülni kell már annak is, hogy a szívem még dobog
De jólesik, ha úgy érzem, hogy van, aki még szeret
Ne mondd azt, hogy nekem már nem lehet

Kiszabott gyorsan teltek az évek, s az idő most is rohan
Csodálkozom, hogy még mindig élek és tolom itt neked magam
S ha néha még egy angyal - hmm - meglátogat
Ne mondd azt, hogy nekem már nem szabad

Jól áll még a gitár, de már csak lazán markolom
És tud még örömet szerezni, ha jól behangolom
És egyre jobban hatnak rám az érzelmes dalok
Nincs miért szégyenkeznem - nyugger vagyok
  
Én jól emlékszem, milyen volt az a régi maszkabál
És ezt is, ami most van, mintha láttam volna már
Hát bocsásd meg, ha néha még az indulat elragad
És ne mondd azt, hogy nekem már nem szabad

tudom, hogy
Minket már leírtak rég a tévén hirdetők
De a fészbukon még megtalálnak óh, a régi nők
S ha választok, hát meggondolom, hogy kiket lájkolok
Nincs miért szégyenkeznem - nyugger vagyok
S ha alkalmanként összejön még a baráti társaság
Sírva-nevetve meséljük újra kalandjaink sorát
És mindig van, ki dédelget még újabb terveket
Hát ne mondd azt, hogy nekem már nem lehet

Jól áll még a kezemben, bár csak lazán markolom
És tud még örömet szerezni, ha jól behangolom
Filléres emlékeim őrzik a dallamok
Nincs miért szégyenkeznem – nyugger vagyok

S ha meghalok, hát mennybe visznek majd az angyalok
Nincs miért szégyenkeznem – nyugger vagyok

Kedves Bródy János, Isten éltessen még sokáig közöttünk!

Tavasz...

Nyílnak a virágok, fúj (inkább süvölt) a tavaszi szél...

 Ez az aranyvessző már novemberben is virágzott, most teljes pompájában tündököl. Télen azért aludt is kicsit...

Nagyvárosi tavasz... Nem olyan feltűnő, de azért itt-ott már zöldellnek a fák, a szél kikergette a szmogot és gyönyörű kék az ég!

Ilyen, igen.

Elméláztam...

Egy mai hír: Liszt Ferenc Égi Udvara vár minket.

Régen meg a Vörösmarty Cukrászdában kávézgattunk...
Elnevezések...

József Attila:

KÉT HEXAMETER

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

 

A választás lehetősége mindenkinek megadatik, a vége mindkét változatnak ugyanaz. A közben történtekért egyszer felelnünk kell és naponta, talán többször is, tükörbe kell néznünk. Csak egyet ne felejtsünk el, döntéseink mások életét is befolyásolják, bár, ahogy nézem, ez nem mindenkit érdekel...

Mit is csinálok mostanában?

Olvasom, hallgatom a híreket. Tudom, hogy ártalmas, hogy néha úgy érzem, menten megüt a guta, de mégsem tudok leszokni róla. Ez valami mazochizmus lehet nálam.

Varrok. Kézzel. Van egy nagyon jó táskagépem, de mire előkotrom, helyet csinálok neki, azalatt egész jól haladok a kézi gépöltéssel. :) Nem is beszélve a rumliról és az orsózásról - azt nagyon utálom -, a sok kis cérnaszálról, stb., stb. Fotelokra készül huzat, egész jól haladok, az egyik már kész is van, a másik meg kiszabva várja, hogy "fércmű" legyen belőle. Mikor időm és kedvem engedi csak előkapom és csak annyit varrok, amennyi épp jólesik. Utána összehajtogatom az anyagot, tű, cérna, olló, gyűszű megy vissza a varrós dobozba, kidobom azt a kevéske cérnát ami összejött, a felesleges hulladékot és már rend is van! Közben zenét hallgatok, vagy gondolkozom, esetleg Apóval beszélgetek.

Főzőcskézek, olykor takarítani is kell, nézegetek kifelé az ablakon, várom a szebb tavaszt... Amikor kicsit kisüt a nap, "elszaladok" vásárolni - ez azért túlzás, mert szaladgálni már rég nem tudok, inkább mondjuk, hogy elbattyogok. Olyankor előkerül a fotómasina is, de napsütés ide, napsütés oda, a képek alapszíne bizony szürke. Haj-haj, de egészséges dolog szmogban sétálgatni...!

Olvasgatok, néha tévét is nézek, csak sajnos a legkedvesebbet, a BBC Entertainment tévé műsorát már nem láthatom, a szolgáltató kivette a választékból és helyette egy gagyi mjuzik csatorna látható. :( Minket meg kötelez a hűség, legalább még 1 évig itt kell maradnunk, mert kb. 50 ezer forintot kéne fizetnünk, ha most kiszállnánk. Szerződésszegés nem történt, mert a Szolgáltató minden lehetséges helyen feltüntette, hogy a csatornaváltoztatás jogát fenntartja. Nem baj, kibírjuk, de 1 év elteltével úgy elmegyünk, mintha soha nem is lettünk volna ott!

Csöndesen telnek a napok, esténként png típusú, átlátszó hátterű képekkel növelem a gyűjteményem, már egész szép számú képpel rendelkezem, mindenféle témában. Ez is türelemjáték, valahogy az ilyen aprólékos dolgok (mint a kézzel varrás is) megnyugtatnak. Aztán, majd ha tényleg szép lesz az idő és csivitelnek majd a madarak, rügyeznek a fák, a bokrok és sorra nyílnak a tavasz virágai, akkor sétálni fogok és az lesz az igazi!

Erről jut eszembe, talán másfél, két éve kaptam egy cserép orchideát, eddig nem csinált semmit, én legalábbis azt hittem, de tévedtem, készült a virágzásra és most itt a kép. Kicsi virág, de nekünk nyílt ki. :)

Íme!

Ja, hogy el ne felejtsem! - az unokák változatlanul egészségesek, szépek és okosak! :))) A gyerekeim is! :)))

fM 102.10

C'est la vie...
Hallgatom a Sztár fM rádió utolsó perceit. Most épp Máté Péter énekel: Egyszer véget ér...
Hát itt és most ennek a rádiónak is vége, ilyen az élet...
Már csak a csönd.
Kár, jó volt hallgatni, az én korosztályom szerette.
Jelenleg pedig "éteri" hangzavar. Megyek és elzárom, erre már nem vagyok kíváncsi.

Mostanában hanyagolom az írást, de...

...ezt muszáj megosztanom! A verses blogom látogatottsága meghaladta az 1.000.000 nézelődőt. Tudom, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindenki versolvasás céljából tévedt oda, de én így is nagyon örülök neki. Valami jó ebben a cudar világban...

Ott fent, a jobb sarokban egy cicó is nagyon néz, hogy mi a csudát csinálhatok az ablakon kihajolva, egy fura izével a kezemben? Hát mi mást? Fényképezem a havat, jobb híján.

Nagyon naaagy köd

Naplemente

Szaladnak az évek

Szaladnak, sőt, nekünk már rohannak. Minden történés olyan, mintha csak tegnap lett volna, aztán számolgatunk és kiderül, hogy bizony, sok-sok éve már... Gyerekként az évek vánszorogtak, milyen hosszúnak tűnt egy iskolaév, vagy a szünidő - mennyi minden belefért! Most meg? - gyorsan múlnak a napok, az életünk "mint egy fáradt szélmalom".

Apó születésnapját ünnepeltük tegnap.

Születésnap volt ma

A drága kis mamámé, a 83. Ő már csak gondolatban volt velünk, égett a gyertya...

Ezt nem szeretem, ez olyan lehangoló...

Egész nap...! :( Hiába van melegebb, ha ilyen nedves és egyáltalán nem kedves az időjárás...

Ezt szeretem, ez olyan szép!

Deres (inkább zúzmarás) már a határ...

2011.

Beléptünk a XXI. század tízes éveibe, szinte hihetetlen... Az első nap nagy nyugalomban, csöndesen telt. Ne legyen rosszabb a többi sem!