2010. december 10., péntek

Disznótoros

Ma végre egy egészen finom disznótoros ebédet ettünk! Pontosan úgy volt elkészítve a hurka és a kolbász, ahogy azt én szeretem, talán a májas hurkába lehetett volna egy kicsivel több sót tenni, de azért így is finom volt. Míg ettem azon töprengtem, hogy ez biztos az Alföldön készült, mert emlékeztetett gyermekkorom Püspökladányból küldött kóstolóinak ízére. Megnéztem a csomagoláson és jól gondoltam, Debrecenben gyártották. :)
Anyai ágon onnan, a Petőfi által sokszor megénekelt és hőn szeretett Alföldről származunk. Nagymama egyik nővére és az ő családja akkoriban még ott élt, a többiek elmentek szerencsét próbálni az ország más tájain és még a ködös Albionba is jutott a Kertész famíliából.
Minden télen küldött Erzsike néni a Pesten élő Mariskának egy jó nagy csomagot, tele finomságokkal és abból nagymama, mert ő volt a Mariska, mindig küldött át nekünk is. Azok az ízek! A kolbász..., hogy az milyen finom volt! Vagy a sós szalonna, olyan puhára érett, hogy kenni lehetett a kenyérre! Rosszevő gyerek voltam, a húst különösen nem szerettem, de abból mindig ettem. Aztán elmaradtak a csomagok... Nem élt már Püspökladányban senki, aki küldhetett volna.
Közben egyszer, tán 9 éves lehettem (a mellékelt képen, mellettem a hentes, mindketten alkalomhoz illően öltözve), az én drága kis mamám is megpróbálkozott a disznótorral és nagyon-nagyon jól sikerült, természetesen hentesi segédlettel. Akkor épp Miskolc mellett, a repülőtér közelében laktunk - gyermekkorom legszebb másfél éve volt! Egyébként, apukámat büntetésből helyezték le oda egy vállalat vezetőjének, amivel mi csak jól jártunk, mert több lett a fizetése és ráadásul Ő onnan származik, szinte minden rokona ott élt Miskolcon és a környékén, Hámorban, Perecesen - gyönyörű vidék...
A disznócskát nem mi neveltük, a közeli Szirmabesenyőn, ahogy mondták – felesbe, növelte szép nagyra egy ismerős család. Aztán egy szép nap úgy döntöttek, hogy elég nagy már és mindkét családnak lesz belőle hús, szalonna, sonka, kolbász, disznósajt bőven. Én reggel elmentem az iskolába és mire hazaértem, már készült a hurka, a kolbász, a konyhában anyukám sürgölődött, nagyon izgult, hogy jól sikerüljön minden, mert estére vendégeket vártunk a szokásos disznótoros vacsorára. Főtt a leves, a töltött káposzta, sült a hús és az ilyenkor elmaradhatatlan hájas sütemény, házi főzésű szilvalekvárral ízesítve. Nagyon jól főzött, de ilyesmit még soha nem csinált, a vendégek meg nagyon kritikusan ízlelgették a sok finomságot, hogy ugyan mit tud ez a pesti menyecske? Meglepődtek, mert bizony az a pesti menyecske nagyon finom vacsorát készített, nem lehetett hibát találni benne!
Arra emlékszem, hogy az én mamám milyen boldogan készített akkor egy szintén jó nagy csomagot, örült, hogy végre ő küldhetett a nagymamának kóstolót!
Mondanom sem kell, hogy az a disznótor nagy élmény volt nekem és azok a hurkák, kolbászok, töpörtyűk, a hájas sütemény, a töltött káposzta, de még a zsír is, ami a sok szalonnából kisült, ma is a legfinomabb, amit valaha ettem!
Én már sok töltött káposztát főztem, de olyan finomat, mint a mamám, még soha!
Nohát, ezek jutottak eszembe egy egyszerű disznótoros ebéd kapcsán.

Ja, és hogy én hogyan szoktam elkészíteni?
Kizsírozok egy kisebb tepsit, abba szépen, sorba, kis helyet hagyva köztük, berakom a sütnivalót, a hurkákat egy villával megszurkálom, majd vékony szalonnacsíkokat, egyet-kettőt, teszek egy-egy hurkára, kolbászra. A tepsit forró sütőbe teszem és kb. 20-25 perc alatt már kész is.
Közben főzök egy kis krumplit, tejjel, vajjal kikeverem pürének és a végén még belekeverek egy kis pirított hagymát. Ma csemege uborka volt hozzá, de igazából céklával, vagy párolt káposztával szeretem a legjobban.

5 megjegyzés:

  1. Jaj, de éhes lettem!!!
    Pedig már túl vagyok a (gyümölcs) vacsorán:)

    VálaszTörlés
  2. Az a rengeteg jó élmény maradt benned! Jó ízzel olvastalak.
    A múlt héten valamelyik nap volt nálunk is sült hurkakolbász - párolt káposztával:) Jó volt.... És beszélgettünk róla, hogy amikor régen tartottunk disznókat (mert mi mindketten falusiak vagyunk) szokás volt a karácsony előtti hétvégén disznót vágni, hogy legyen friss hús, meg töltelék... Aztán azóta mekkorát fordult a világ? A hátam közepére sem hiányzik mondjuk most egy disznóvágás. Pedig én is meg tudom már csinálni... levágom simán, forrázom, pörkölöm, hasítom, bontom. Darabolom, darálom, keverem, fűszerezem, töltöm. Kifőzöm és megeszem. És marhára el tudtam fáradni a végére mindig. De nincs már akivel, és nincs is akinek csináljuk... Inkább, megveszem én is, mert van aki nagyon tudja, hogyan kell - akár üzemszerűen is háziasan. Itt van a falusi boltban - kaphatósan, a szomszéd faluból :)))))

    VálaszTörlés
  3. Sok baj van a disznóval, a disznóvágás sem könnyű, ez igaz, de kibicnek, tudod... :)
    Én azóta sem tudom elfeledni azokat az ízeket! Persze magát a disznóvágást nem láttam, mert, ha hallottam volna szegény kocát visítani, nem biztos, hogy olyan jóízűen falatoztam volna a húsából!

    VálaszTörlés
  4. Melyik az a szomszéd falu? Csak nem? :)
    Falusi koromban nem, de itt a városban már, kisgyerekekkel, szűkös anyagiak mellett, no meg erőnk teljében, annó felesben vágtunk mi is éveken keresztül. Jól el lehetett fáradni, bizony, de élveztük, és megérte.
    Mára a saját húsvéti sonka maradt meg tradíciónak. És tényleg lehet házias ízűeket venni, ez se mindegy.

    VálaszTörlés