2010. december 29., szerda

Még két nap és itt a 2011. esztendő

Ady Endre:
ADJON ISTEN MINDENKINEK

Adjon Isten békét, kedvet
Asszonyoknak, embereknek,
Sok örömet mindenkinek,
Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Úgy szeretném megtalálni,
Úgy szeretnék azzá válni,
Kinek az élet teher:
Az ember könnyen megy el.
Gyönyörű-kék Itt az Ég.

Által-adni úgy szeretném
Sok hirtelen vágyam, eszmém,
Sok drága kincset, nagyot,
Amihez már vén vagyok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Néha-néha szerelemmel
Telik meg az ilyen ember.
Néha-néha úgy megsajog,
Más bánat, bú és más bajok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Adjon Isten ifjuságot,
Szabadságot, boldogságot,
Egészséget, pénzt és hitet,
Szerelmet, hírt mindenkinek.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

2010. december 27., hétfő

2010. utolsó hete...

...és az utolsó hét első - naplemente utáni - ege a Város felett.

2010. december 20., hétfő

Uff...

Délután meg kell sütnöm a szokásos gyümölcskenyeret, de semmi kedvem hozzá. :( Olyan semmilyennek érzem magam és fájnak az ízületeim is, jaj! Biztos a hirtelen jött meleg az oka, de már nagyon unom ezt a hullámvasút-időjárást! "Állítsátok meg a Földet, le akarok szállni róla..."

2010. december 17., péntek

Egyre több a tennivaló

Nem tudom, hogy alakulnak a dolgok karácsonyig, ezért már most ünneplőbe öltöztettem a blogomat. Ki tudja, a nagy sütés, főzés közben, lesz-e rá időm? Ha tudok, jövök, ha nem, akkor minden erre járó olvasónak kívánok nagyon szép, boldog, békés, áldott Karácsonyi Ünnepet!

2010. december 14., kedd

Elkezdődött...

Mármint a takarítás. Még nincs teljesen kész, de alakul. Délutánra nagyon fáradt és éhes voltam és nem tudtam eldönteni, hogy pihenjek-e, vagy menjek a konyhába és melegítsem meg az ebédet. Aztán bevettem a derekamra egy fájdalomcsillapítót és kimentem a konyhába a leveskémet melegíteni. Problémamegoldásból jeles. :)
Holnap (holnap? - ma!) gulyásleves készül Apónak és a takarítás folytatása következik. Már elkapott az ünnepi láz, sajnos Kicsilányt is elkapta, de nem az ünnepi, hanem a betegség okozta 38° fölötti. :( Még nem tudom, hogy mi a baja, mert ma mentek orvoshoz és gondolom, épp elég dolga volt a lányomnak, nem hívott - én sem akartam zavarni. Tegnap éjjel úgyis beszélgettünk vagy 4 órát. Ha egyszer elkezdjük, nem tudjuk abbahagyni, de ez olyan jó! Na, majd "holnapma" felhívom. Nagyon remélem, hogy nincs komoly baj!
Egész nap fújt a szél és sütött a napocska, most kinéztem az ablakon, hát már megint fehér minden, esik a hó! Teljesen kiszámíthatatlan az időjárás. Mostanság úgy járok vásárolni, hogy kinézek az ablakon, nem esik semmi! - nosza, akkor most gyorsan menjünk, mert lehet, hogy egy óra múlva megint égszakadás-földindulás lesz! Előre tervezni nem érdemes. Még meg kell szokni, hogy így működnek a dolgok...

2010. december 11., szombat

Közelednek az ünnepek

Volt egyszer egy gasztronómiával foglalkozó blogom is, ott már leírtam a csirkéből készített húsleves részletes receptjét, de talán nem árt, ha ide is beteszem, elvégre az ismétlés a tudás anyja. :)

KUKTÁBAN FŐTT HÚSLEVES EGÉSZ CSIRKÉBŐL

Hozzávalók:
1 egész csirke aprólékkal együtt, kb. 1,5 kg-os
2-3 db. közepes nagyságú sárgarépa
2 db. kisebb gyökér
1 fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
½ karalábé
egy kis darab kelkáposzta
egy közepes zellergumó negyede
1 db. zöldpaprika
1 db. paradicsom
2 db. sampion gomba
egy kevéske zöldborsó
kb. 15 szem fekete bors
egy kisebb babérlevél
csipetnyi frissen reszelt szerecsendió
késhegynyi pirospaprika
1 db erőleves kocka


Elkészítése:
A húslevest én kuktában főzöm, nem kell rá vigyázni, gyors és mindig szép tiszta, átlátszó a leves.
Tehát, először előkészítem a csirkét. Mi nem szeretjük a bőrét, ezért én megnyúzom szegény madárkát, mivel már nem él, nem fáj neki. Aki bőröstül szereti, hagyja rajta, csak alaposan nézze át, nehogy a toll, vagy a tolltok benne maradjon, mert az nem szép látvány! A lábát forró vízbe mártom és megszabadítom a sárga bőrétől, vagyis lekapirgálom és levágom a karmokat. A fejét nem szoktam beletenni, csak ritkán, ha tudom, hogy olyan valaki jön ebédre aki szereti. Bizony a szemét kiszedem, az egészet megnyúzom, csak a taréját hagyom rajta. Ezután előszedem az általában külön kis zacskóban található aprólékot. A májról nagyon óvatosan levágom az epét, inkább a májból is hozzávágok, csak ki ne pukkanjon az epehólyag, mert akkor eldobhatom az egészet, olyan keserű lesz. A zúzáját alaposan lekapirgálom belülről, hogy biztosan tiszta legyen. A nyakát éles késsel kisebb darabokra vágom, a szívéről pedig én le szoktam vágni a cafrangokat.
Jöhet a csirke szétszerelése. (Igyekezzünk az ízületeknél vagdalkozni, ne a csontot vágjuk, mert szilánkos lehet és robbantott csirkét a menzán is lehet enni.) Először a combokat kanyarítom le a törzsről, majd egy mozdulattal behajlítom a csirkét keresztben, ekkor eltörik és könnyen levágom a hátsóját kb. a „derekánál”. Van aki szereti a püspökfalatját, mi nem, azt én kivágom. A két kis sárga valamit szintén. Ezek ott deréktájon találhatók. Ezután következik a felső rész! A szárnyakat úgy kanyarítom ki, hogy olyanok legyenek, mint 1-1 kis comb. A kis hegyes szárnyvégeket levágom, nem használom fel, de a kis húsosabb részt igen. Azon szinte eltávolíthatatlan kis szöszök vannak, ezért pár pillanatra gázláng fölé tartom, az leégeti. Miután ezzel végeztem, óvatosan, a csontokat kikerülve, kivágom a nyaki részt, és a bordák közül kiszedem a tüdőt, nincs rá szükség, megy a többi kidobandóhoz. Ezután a mellét vágom le és darabolom. Még ott a háta, azzal nincs sok dolgunk, úgy jó, ahogy van. Egy megjegyzés azoknak, akik bőröstül főzik meg a csirkét: nehogy elfelejtsék a nyaki bőr alól a gégét kihúzni! Kb. ennyi a csirke előkészítése, remélem nem hagytam ki semmit. Természetesen minden darabot alaposan megmosok és a kést, a deszkát, amikkel dolgoztam, gyorsan a mosogatóba teszem!
Elő a zöldségekkel! A zöldségeket külön, csak erre a célra használt deszkán, tiszta késsel dolgozom fel. Megtisztítom a hagymákat, régen a vöröshagyma héját nem szedtem le, de mostanában találtam kukacos hagymát is, ezért óvatos vagyok. Ha leszedem a héját és kettévágom, akkor látom, hogy ép, tehát mehet majd a levesbe. Vékonyan meghámozom a répákat, a zellert, karalábét, nagyon jó kis zöldségpucolóm van, azzal gyorsan megy. A répákat hosszában negyedekre vágom. A zöldpaprika szárát kivágom és hosszában elfelezem. Csípős paprikát is tehetünk bele, de én inkább a végén, a tálalásnál teszek az asztalra „erőspistát”, ha kérik. A paradicsomot egészben hagyom, a kis zöld csumát vágom csak ki. A gomba szárának alsó, földes részét levágom, a maradékot megtisztítom. Egyébként a gomba és a borsó kihagyható, nélkülük is finom a leves. Minden zöldséget gondosan megmosok.
Most pedig előszedem a kuktát, én 6 literest használok. Először belerakom az összes húst, erre rá a zöldségeket, majd a fűszerek következnek. A babérlevél és a szerecsendió ki ne maradjon, mert attól nagyon jó ízű lesz a leves! Felengedem annyi vízzel, hogy a kuktám és a konyhám azért ne kerüljön veszélybe, de elég legyen a leves is. Ezt idővel az ember kitapasztalja, mert ha túl sok a víz, akkor nem elég „erős” a levesünk, ha kevés, akkor meg mit adunk az asztalra?! Beledobom az erőleves kockát (én szeretem az ízét) és ízlés szerint megsózom, teszek bele 3 kiskanál (olyan műanyag kanál) sót. Inkább sótlan legyen a levesünk, mert később még megsózhatjuk. Ha mégis elsóznánk, hááát..., akkor fogjuk rá, hogy szerelmes a szakácsné! :)
Lezárom a kuktát, nagylángon kezdem főzni, mikor már eléggé sziszeg, egész kicsire állítom a lángot, hogy a fazék csak épp kicsit szuszogjon. Ekkor már az egész házban érzik a húsleves illatát. Kb. 3/4-1 órán át hagyom főni, ez a csirke nagyságától függ, akkor elzárom a gázt és várok, amíg kinyithatom. Ha sietek, akkor segítek kicsit a kuktának és a csap alá dugom, folyatok rá hideg vizet. Ezután könnyen ki tudom nyitni és már látom is a gyönyörű tiszta, aranysárga levest. Nem bírom ki, meg is kell kóstolni! Általában elégedett vagyok..., de azért mindig izgulok, hogy jól sikerült-e?
Miután elkészült a levesem, egy nagy szűrőn keresztül átmeregetem másik fazékba. A húst és a zöldségeket külön tálba rakom, úgy teszem az asztalra. Lehet hozzá ecetestormát is adni.
Természetesen a leveshez tészta, vagy grízgaluska is jár, amit amíg főtt a leves, kényelmesen elkészítettem.
Itt is érvényes, hogy idő hiányában, amit csak lehet, előre meg kell csinálni. Például a csirke feldarabolása előző nap nagyon hasznos, sokkal gyorsabban elkészül másnap az ebéd.

A főzés menete a régi blogbejegyzés óta csak annyiban változott, hogy vettünk közben egy csoda-kuktát és ennél egy csíkozott rudacskát kell figyelni, amikor már látszik a harmadik csík, akkor veszem kisebbre a gázlángot.

Karácsonykor én nem sütök pulykát, de ezt a húslevest mindig megfőzöm, nálunk mindenki nagyon szereti.

2010. december 10., péntek

Disznótoros

Ma végre egy egészen finom disznótoros ebédet ettünk! Pontosan úgy volt elkészítve a hurka és a kolbász, ahogy azt én szeretem, talán a májas hurkába lehetett volna egy kicsivel több sót tenni, de azért így is finom volt. Míg ettem azon töprengtem, hogy ez biztos az Alföldön készült, mert emlékeztetett gyermekkorom Püspökladányból küldött kóstolóinak ízére. Megnéztem a csomagoláson és jól gondoltam, Debrecenben gyártották. :)
Anyai ágon onnan, a Petőfi által sokszor megénekelt és hőn szeretett Alföldről származunk. Nagymama egyik nővére és az ő családja akkoriban még ott élt, a többiek elmentek szerencsét próbálni az ország más tájain és még a ködös Albionba is jutott a Kertész famíliából.
Minden télen küldött Erzsike néni a Pesten élő Mariskának egy jó nagy csomagot, tele finomságokkal és abból nagymama, mert ő volt a Mariska, mindig küldött át nekünk is. Azok az ízek! A kolbász..., hogy az milyen finom volt! Vagy a sós szalonna, olyan puhára érett, hogy kenni lehetett a kenyérre! Rosszevő gyerek voltam, a húst különösen nem szerettem, de abból mindig ettem. Aztán elmaradtak a csomagok... Nem élt már Püspökladányban senki, aki küldhetett volna.
Közben egyszer, tán 9 éves lehettem (a mellékelt képen, mellettem a hentes, mindketten alkalomhoz illően öltözve), az én drága kis mamám is megpróbálkozott a disznótorral és nagyon-nagyon jól sikerült, természetesen hentesi segédlettel. Akkor épp Miskolc mellett, a repülőtér közelében laktunk - gyermekkorom legszebb másfél éve volt! Egyébként, apukámat büntetésből helyezték le oda egy vállalat vezetőjének, amivel mi csak jól jártunk, mert több lett a fizetése és ráadásul Ő onnan származik, szinte minden rokona ott élt Miskolcon és a környékén, Hámorban, Perecesen - gyönyörű vidék...
A disznócskát nem mi neveltük, a közeli Szirmabesenyőn, ahogy mondták – felesbe, növelte szép nagyra egy ismerős család. Aztán egy szép nap úgy döntöttek, hogy elég nagy már és mindkét családnak lesz belőle hús, szalonna, sonka, kolbász, disznósajt bőven. Én reggel elmentem az iskolába és mire hazaértem, már készült a hurka, a kolbász, a konyhában anyukám sürgölődött, nagyon izgult, hogy jól sikerüljön minden, mert estére vendégeket vártunk a szokásos disznótoros vacsorára. Főtt a leves, a töltött káposzta, sült a hús és az ilyenkor elmaradhatatlan hájas sütemény, házi főzésű szilvalekvárral ízesítve. Nagyon jól főzött, de ilyesmit még soha nem csinált, a vendégek meg nagyon kritikusan ízlelgették a sok finomságot, hogy ugyan mit tud ez a pesti menyecske? Meglepődtek, mert bizony az a pesti menyecske nagyon finom vacsorát készített, nem lehetett hibát találni benne!
Arra emlékszem, hogy az én mamám milyen boldogan készített akkor egy szintén jó nagy csomagot, örült, hogy végre ő küldhetett a nagymamának kóstolót!
Mondanom sem kell, hogy az a disznótor nagy élmény volt nekem és azok a hurkák, kolbászok, töpörtyűk, a hájas sütemény, a töltött káposzta, de még a zsír is, ami a sok szalonnából kisült, ma is a legfinomabb, amit valaha ettem!
Én már sok töltött káposztát főztem, de olyan finomat, mint a mamám, még soha!
Nohát, ezek jutottak eszembe egy egyszerű disznótoros ebéd kapcsán.

Ja, és hogy én hogyan szoktam elkészíteni?
Kizsírozok egy kisebb tepsit, abba szépen, sorba, kis helyet hagyva köztük, berakom a sütnivalót, a hurkákat egy villával megszurkálom, majd vékony szalonnacsíkokat, egyet-kettőt, teszek egy-egy hurkára, kolbászra. A tepsit forró sütőbe teszem és kb. 20-25 perc alatt már kész is.
Közben főzök egy kis krumplit, tejjel, vajjal kikeverem pürének és a végén még belekeverek egy kis pirított hagymát. Ma csemege uborka volt hozzá, de igazából céklával, vagy párolt káposztával szeretem a legjobban.

2010. december 8., szerda

Egész nap csak a köd...

2010. december 7., kedd

Szól a zene itt nálam...

Hát persze, a Kern-cd! Örülök neki, jó számok vannak rajta, kicsit múltidéző, pont nekem való. Köszönöm Mikulás! :)

2010. december 2., csütörtök

Semmi baj

Kern András új lemezét hozza majd nekem a Mikulás, én legalábbis ezt kértem tőle, remélem, megkapom! :)

2010. december 1., szerda

Mai helyzetkép