2010. július 29., csütörtök

Fújt közben a szél...

Tegnapi képek, egész jól látszik a Déli pályaudvar, pedig nem igazán volt fotós idő. (Nagyobb képért kattints rá!)

2010. július 24., szombat

De jó! :)

Visszakaptam a megszokott, jól bevált életem. Remélem, ez így is marad. Lehet kicsit melegebb, az nem baj, csak az a hőség ne jöjjön vissza már!
Most próbálom behozni az elmaradásaimat, ma egész jól haladtam és egész  könnyen vettem az akadályokat! :)

2010. július 22., csütörtök

Vakondélet

Reggel, legkésőbb 9-kor, redőny le, erkélyajtó be, ventilátor bekapcs, egyéb, északra néző ablakokat kinyit, próbálok egy kis huzatot kicsikarni, de áll a levegő, később már a ventilátor is csak Surdát juttatja eszembe, mert forró szelet hajt felém.
Napközben hideg kefir, joghurt, fagylalt, gyümölcs, langyos zuhany és kétségbeesés, ha Apónak kifogy a meleg étele (ahhoz ragaszkodik most is), mehetek a konyhába gázlánggal felforrósítani az amúgy is meleg levegőt. Ha mosok, akkor is hőt termelek és még párát is..., vasalásról szó sem lehet, a porszívó is pihen! Hangyacsapdák mindenhol.
Számítógép általában kikapcsolva, főleg az időjárást és a postámat nézem meg, aztán már menekülök is a közeléből.
Éjszaka szúnyogriasztó, a fürdőszobában randevú hatalmas, fekete pókokkal, zöld, földönkívülinek kinéző csúnyaságokkal és egyéb, nekem nagyon nem tetsző rovarokkal. Egyik nap egy legalább 8 centis sáskához is volt szerencsém...
Utcára nem megyek, majd, ha hűvösebb lesz, karácsonykor! Ez a legújabb családi szállóigénk.
Hiányzik a "normális" megszokott életem. Még bírom, mert az ember és főleg a lánya, sokat kibír, de nagyon várom a világosságot és a langyos szellőt..., a LEVEGŐT!!!

2010. július 16., péntek

Tiltakozom!

Én kérem nem ide jöttem annak idején! Én kiválasztottam egy országot, ahol van tavasz, nyár, ősz és tél, szépen elosztva, kb azonos arányban. Mérsékelt éghajlat, kellemes időjárás..., kedves szülők - igen, mondtam, ez pont megfelel nekem! És mi lett belőle?! Ha én ezt tudom, akkor Skóciát vagy Írországot választom. Ott ugyan sokat esik az eső, de milyen szép zöld a fű! A szüleimet azért nem cseréltem volna el, megsúgtam volna nekik, hogy már ők is szülessenek oda és így tovább visszafelé...
A meleg már az agyamra ment, könyörgök, csak legalább egy kicsit hűvösebbet!

2010. július 12., hétfő

Soha többé laptopot!!!

Nem tudom, most mit szidjak? 
A Vistát, a laptopot, a meleget, a beállítást, netán magamat, mert hülye vagyok és nem értek a saját gépemhez, vagy azért szidjam magam, hogy miért vettem selejtes árut és egyáltalán, miért laptopot?! Nem tudom, csak azt, hogy már lassan nem öröm, hanem szenvedés a netezés, olyan sokszor áll le a masinám. Volt, hogy csak úgy tudtam újraindítani, hogy áramtalanítottam és az akkut is kiemeltem pár percre. Nem hiszem, hogy ennek így kell lennie! Bármennyire nem akarom, ennek hardveres, vagy szoftveres lesz a vége... Mert nem elég nekem a meleg, még ez is...!

Jaj nekem!

Itt a hőség már megint. :( 
A túlélés a cél.

2010. július 7., szerda

Szöszmörgés

Már legalább két órája próbálok rájönni, hogy az üzenetek számlálója miért nem működik, de kifogytam az ötletekből. Úgy döntöttem, hogy fogalmam sincs és különben is..., itt a front, jön a "hideg", ha az emberekre hatással van, akkor a számítógépre miért ne? Na nem? De.

2010. július 5., hétfő

Olvasom a híreket

és nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek?
Egyszer, nagyon régen, még gyerekkoromban, elkapott egy nevetőgörcs és a vége hosszan tartó sírógörcs lett..., egy lapátnyi pattanóbogár látványa váltotta ki belőlem. Aki az orrom elé dugta, tiszta jóindulattal, csak azt akarta bizonygatni, hogy nem kell félni, nem bánt..., aztán nem győzött vigasztalni, nem is igazán sikerült neki...

2010. július 2., péntek

Esti megvilágításban

Felhő a város felett a távolban és kicsit közelebbről.

A hosszú élet titka

Találtam egy rövid hírt, komolyan mondom, ezt én már régóta sejtettem, csak bizonyítani nem tudtam! :):)

Ellentét

Ebben a melegben elég sűrűn lefagy a gépem. Mókás, nem?

2010. július 1., csütörtök

A tegnapról

Tegnap úgy eltűntem, mint szürke szamár a ködben. 
Hirtelen jött áramszünet elvitte a netemet, aztán meg a kedvemet. Végre megkaptam a könyvet (Elizabeth Gaskell) és inkább azt kezdtem el olvasni. Egyelőre csak annyit, hogy kellemes olvasmány. Majd ha már kiolvastam, többet fogok tudni, most még felelőtlenség volna részemről bármi más véleményt írni.
Később az utcánkban, pont szemben a házunkkal, nem lehet tudni,  hogy miért, de itt volt egy kéken villogó nagy tűzoltóautó, egy rendőrautó és egy mentő. Közben az ég világon semmi normálistól eltérőt nem lehetett látni, se füst, se betörő, se sebesült... Ez még a jobbik eset, de azért kint lógott az egész utca az ablakokban, és ha vicc volt, akkor nagyon hülye (bocs) viccet csinált valaki. Amíg itt szobroztak ezek az autók a személyzettel együtt, addig valahol lehet, hogy valóban szükség lett volna rájuk.
Még később alattomosan megtámadott egy migrén, ezzel a napom el is romlott végleg. Számítógépről, olvasásról, tévézésről szó sem lehetett, egy választásom maradt, lefeküdni és kialudni a fejfájást. Sikerült. Reggelre már csak a derekam fájdult meg...
Szép is ez a nyugdíjas élet! :)