Nagybátyám neve napja. Hárman voltak testvérek, két fiú és egy lány, a lány volt a középső és az én édes, drága Mamám. Idősebb nagybátyám 56 évesen ment el, anyukám a 65. évét töltötte be amikor úgy hozta az élet, hogy látogatóba ment nagymamámhoz és a többiekhez, akik valahol már vártak rá... és ott is maradt örökre.
A legkisebb, aki csak 11 évvel idősebb nálam, ő, hála Istennek itt van közöttünk, a látása megromlott ugyan, de a jó kedve nem! Viseli türelemmel, igaz, a családja sokat segít neki ebben.
Elgondolkoztam, hogy gyerekkoromban, mivel nagymamánál laktam 8 éves koromig, szinte olyan volt nekem, mintha a testvérem lett volna. Aztán felnőttünk, mindkettőnkkel történt egy s más, az ő élete kész regény! Ahogy továbbgondoltam a dolgokat, ismerve családom történetét, rájöttem, hogy mindegyikünk élete kész regény és igaz a mondás, hogy az élet sokszor különösebb és hihetetlenebb, mint bármilyen fordulatos, érdekesen megírt regény.
Ez az egész csak úgy, László-nap kapcsán jutott eszembe.
Nagybátyókám, még sok szép, boldog névnapot kívánok!
Nagybátyám,a Laci, nekem is az anyai, holnap ünnepelné a nevenapját./hogy ebben is egyezünk, az már vicces, nem?:) /
VálaszTörlésAz ő élete is kész regény, sőt, megérne egy blogot is, a levelei, írásai, a humora, a zongorázása, aztán a süketsége,amely még bölcsebbé és még felülemelkedettebbé tette.Nem véletlen, hogy Apám barátja volt... Bocsánat, hogy "idepofátlankodtam" ezzel, magam is csak a László-nap kapcsán:)
Mennyi közös pont! - ez már tényleg hihetetlen és mégis igaz! :) Dehogy "pofátlankodtál" ide, tudhatnád, hogy mindig nagyon várlak és örülök neked! :)
VálaszTörlésLászló nagybátyáink sem kellenek hozzá. :))
Sőt nekem is volt egy anyai nagybátyám, Laci - Anyu szavával: Lacikánk - aki húsz évesen, honvédként halt meg a Sashegyen az ostrom vége előtt pár héttel 1945 januárjában. Én persze nem is ismerhettem, de annyi mindent hallottam róla, hogy szinte olyan, mintha ismertem volna.
VálaszTörlésBikfic, erről is lehetne regényt írni, csak a szomorú benne az, hogy nagyon rövid volna az a regény.
VálaszTörlésVeled is érdekes egyezőségeket találtunk már. :)
De szépen írsz Borka!Az igaz hogy a családunkba születünk,és talán életünk végén a családunkhoz érkezünk vissza??
VálaszTörlésMinden Lászlónak boldog, egészséges életet!
Nem tudom Csupacska, de hiszem. Láttam a mamám megviselt arcát betegsége idején és láttam miután végleg megállt a szíve. Olyan nyugalom áradt belőle, kisimult, megfiatalodott az arca. Előtte emlegette, hogy találkozni fog azokkal akiket szeretett és akik már elmentek, talán tényleg így történt.
VálaszTörlésEzt én is tapasztaltam anyukám és apukám arcán, szinte mosolyogtak.
VálaszTörlés