Égszakadás volt,

földindulás nem, de a fejemen volt koppanás, ha nem is nagy, mert pici jegek potyogtak az égből. Már megint az időjárás a téma. 

Hirtelen jött, sötét lett minden:

Ilyen sötét...,

aztán felhőszakadás, majd felettünk kivilágosodott az ég, de körben még mindenhol esett.

Eltűnt Újbuda,

viszont hófehéren világított az Erzsébet híd:

Még kavargott kicsit a sok fekete felhő, aztán kicsit az ördög is verte a feleségét (esik az eső, süt a nap). Mindezek után kikukkantottam az erkélyre és egy hatalmas szivárványt láttam a város felett.

Nem is egyet, kettőt! Sajnos az egész ívet nem tudtam befogni, de a másik végét elcsíptem az ablakunk előtti fa lombja közt.

Olyan közelinek látszott..., simán el tudtam képzelni, hogy átmegyek a szivárvány alatt, nem is kellett volna messzire menni, talán a Széna térig.

Még gyönyörködtem benne jó pár kép erejéig, mert nagyon ritkán van ilyen igazán szép szivárvány, ki tudja, a legközelebbit mikor láthatjuk?

Több szivárványt nem mutatok, pedig csináltam vagy 50 képet róla, de még nincs vége, mert buktával dicsérd a napot! Az is nagyon muris volt, a felhők rózsaszín pamacsokként díszelegtek az égen:

Végül még egy, itt már a felhőpamacsokat valaki széthúzta és így nekem még jobban tetszik. 

Ezzel a képpel búcsúzott a Nap és jött a Hold, aki épp hízókúrát tart. Péntektől meg kezdheti a fogyókúrát! :) Nem is tudom, kire hasonlít?!