A kertben csend és nyugalom, virágzó bokrok és fák, szundikáló macsek.
- Vészi Endre: A KERTBŐL SOHA NEM MENT EL A NYÁR
- A kertből soha nem ment el a nyár csak éppen
- elfödte finom metszésű arcát a köd csipkéivel
- a piros alkonyok moáré-selymét összegöngyölte
- s fölfüggesztette egy égi toronyba
- a költöző madarak is ittmaradtak nekünk
- lehunyt szemhéjunk mögött
- és dermedt ezüstbe rejtették illatukat a rétek
- s a robbanásra időzített rózsák
- látod ez mind az örökkévalóság
- Kalandozásainak ösvényeit orsóra tekerte a záruló égbolt
- hogy majd lebomoljanak április zöldszagú szeleiben
- és épségben maradt benned az élet szertelensége
- hogy fölkiálts ha rejtegetve is
- mikor szobádba lép karcsún újra a fény
- kontyba szorítva laza haját
- és arcod fölé hajol
Ugye nem lehet betelni vele, hogy végre minden zöld,... meg rózsaszín, fehér, sárga,no meg piros tulipánok és az égszín-nefelejcsek! Végre.
VálaszTörlésCsupa-csupa gyönyörűség!
VálaszTörlésIgen, de holnapra hűvösebb időt jósolnak, szél is fúj, nekem meg a fejem fáj. Ja kérem, az élet nem egy habos torta!
VálaszTörlésSzép ez a vers. Imádom a kertet a kertemet. Megnézheted nagyi multis oldalán .
VálaszTörlés