A kertünkben csak egy bokor fehér orgona van, szinte majdnem a kapu mellett. Az a része a kertnek Marikáé. Gyönyörű rózsák, íriszek, estikék, szép bokrok, tuják díszítik. Sokszor találkoztunk úgy, hogy én jöttem haza, ő pedig a kis kertjében gyomlált, locsolt, ültetett. Szerette csinálni, kikapcsolódás volt számára. Olyankor beszélgettünk kicsit, gyerekekről, unokákról, egészségről, betegségről, a cicákról (merthogy nagyon szaporodnak), a terveinkről. Most is nagyon szép a kis kert, rendben van benne minden, csak épp Marika hiányzik onnan.
A lépcsőházban egy asztalkán egy lap, rajta a szomorú hír, Marika szombaton éjjel örökre elment. A lap mellett váza, benne a kedves kertjéből szedett virágok, a fehér orgona is.
Az a kert nekünk már mindig Marika Kertje marad...
Biztos örülne, hogy ilyen szépen emlékezve rá,orgonavirágaival búcsúzol tőle...
VálaszTörlésSajnálom ,mindig nehéz ha valaki elmegy .
VálaszTörlésRhumel és Marika, ez a megemlékezés neki már nem sokat jelent, nekem viszont szükségem volt rá, le kellett írni. Nem tudom, hogy miért, mert különösebben nem voltunk jóban, tényleg csak olyankor beszélgettünk, ha véletlenül összefutottunk.
VálaszTörlésMost mégis hiányzik...
Nagyon hirtelen történt minden, nem tudjuk még elfogadni, hogy soha többé nem jön szembe velünk az utcán.
Részvétem a "kertész" Marika miatt, mindég szomorú egy ismerősünk elvesztése, de szépséget hagyott maga után a szomszédoknak!angted
VálaszTörlésIgen, ahogy írod, szépséget hagyott ránk. Majd gondozzuk tovább a kis kertet és minden virága emlékeztet bennünket rá.
VálaszTörlés