Telihold

Bloghátterek

Beszélgetés :)

- Jövőre el kell döntened, hogy a furulya helyett milyen hangszeren folytasd tovább a tanulást.

- Gitáron.

- Biztos?

- Biztos, én arra születtem! 

Ez is szombaton történt

A szombat krónikájához tartozik jó is. 

Lányom és a két lurkó elmentek a biciklis felvonulásra, igaz, ők rollerekkel felszerelkezve és nem gurultak végig az egész úton, de mégis ott voltak! Nagyon nagy élmény volt a két gyereknek és a lányomnak is. A gyerekek élvezték a tömeget, a jó ügyért való összefogást, hogy a végén ők is felemelhették a többiekkel együtt a rollereiket. A lányomra is hatott a hangulat, de ő főleg arra volt büszke, hogy ezt így végig tudta kerekezni a gyerekekkel. Ha valaki ezt 20 éves korában mondja neki, hogy ő ennyi idősen, az Andrássy út kellős közepén, rollert hajtva közlekedik és még élvezi is, azt bizonyára kineveti. 

Kislegény már azt tervezi, hogy jövőre az egész távot megteszik...
Mamika kicsit óvatosabban fogalmazott: majd meglátjuk..., hiszen az évek azért felette sem tűnnek el nyomtalanul. Bár..., a gyerekekért...

(A képeket Mamika készítette, én nem voltam ott.)

Fehér orgonák

A kertünkben csak egy bokor fehér orgona van, szinte majdnem a kapu mellett. Az a része a kertnek Marikáé. Gyönyörű rózsák, íriszek, estikék, szép bokrok, tuják díszítik. Sokszor találkoztunk úgy, hogy én jöttem haza, ő pedig a kis kertjében gyomlált, locsolt, ültetett. Szerette csinálni, kikapcsolódás volt számára. Olyankor beszélgettünk kicsit, gyerekekről, unokákról, egészségről, betegségről, a cicákról (merthogy nagyon szaporodnak), a terveinkről. Most is nagyon szép a kis kert, rendben van benne minden, csak épp Marika hiányzik onnan. 

A lépcsőházban egy asztalkán egy lap, rajta a szomorú hír, Marika szombaton éjjel örökre elment. A lap mellett váza, benne a kedves kertjéből szedett virágok, a fehér orgona is. 

Az a kert nekünk már mindig Marika Kertje marad...

Van ilyen

Tegnap megbotlottam az egyik szőnyeg szélében, a papucsom marasztalt, a lendület vitt tovább és sikerült egy jó nagyot puffannom (szerintem az egész ház beleremegett). Egészen közelről gyönyörködhettem a parketta mintájában, sőt, az eddig rejtőzködő porcicákat is kiszúrtam (porszívózáskor gondom lesz rájuk).
Nem lett komoly következménye a mutatványomnak, csak a térdeimről jött le egy kicsit a bőr, de az sem vészes. Azóta óvatosabban közelítem meg azt a szőnyeget... Eddig csak utcán sikerült elesnem, azt általában a hátsó fertályom érezte meg, most rendesen orra buktam, de a két kezem még időben letettem! Tehát, semmi pánik, a reflexeim még működnek. :) Azért jó, hogy nem volt közönség... :)
Ma a fejem fájt(fáj), vajon mit hoz a holnap? Több bukfencet nem szeretnék!

Szieszta

A kertben csend és nyugalom, virágzó bokrok és fák, szundikáló macsek.

Vészi Endre: A KERTBŐL SOHA NEM MENT EL A NYÁR

A kertből soha nem ment el a nyár csak éppen

elfödte finom metszésű arcát a köd csipkéivel

a piros alkonyok moáré-selymét összegöngyölte

s fölfüggesztette egy égi toronyba

a költöző madarak is ittmaradtak nekünk

lehunyt szemhéjunk mögött

és dermedt ezüstbe rejtették illatukat a rétek

s a robbanásra időzített rózsák

látod ez mind az örökkévalóság

Kalandozásainak ösvényeit orsóra tekerte a záruló égbolt

hogy majd lebomoljanak április zöldszagú szeleiben

és épségben maradt benned az élet szertelensége

hogy fölkiálts ha rejtegetve is

mikor szobádba lép karcsún újra a fény

kontyba szorítva laza haját

és arcod fölé hajol

Popper Péter (1933-2010)

Ma hajnalra virradóra elment ő is. Szerettem hallgatni, olvasni okos szavait, mindig tudott olyat mondani, írni amit vagy én is úgy gondoltam, vagy életem során találkoztam hasonló helyzettel, esetleg megoldást találtam egy bennem élő problémára. Nagyon fog hiányozni bölcsessége, már nem tudok meg tőle új dolgokat, de a könyvei, a már megtanult okosságok és az emléke velem marad.

"Nem volt olyan félév az egyetemen, amikor erkölcsi fejlődést tanítottam, hogy ne állt volna fel egy hallgató azzal, „Professzor úr, azt tetszik tapasztalni, hogy az erkölcsös embernek jobb sora van a társadalomban?” Nem, azt tapasztalom, hogy rosszabb sora van. Nem egy jutalmazott magatartás a tisztesség. „Akkor miért tetszik minket erre tanítani?” Mondom, nyuszi, én nem azt tanítom, hogy jó üzlet tisztességesnek lenni, hanem vannak emberek, akik annak ellenére megpróbálnak tisztességesek maradni, hogy ez társadalmilag hátrányos helyzetet teremt számukra. Ma minden kisiparos, meg egyéb ismerősöm azt mondja, hogy ha nem csal adót, akkor meghal éhen. Hát adót csal. Na, most az erkölcsileg hova vezet, ha lassan mindenki legálisnak érzi az adócsalást? Miközben az amerikai vagy a svéd társadalom kidobja magából az adócsalókat."

(Részlet egy beszélgetésből melyet Balla Istvánnal folytatott 2009. márciusában és ami Mindig jött egy erős ember címmel itt található)

Bloghátterek

Lehet válogatni! A pipacsost tettem most fel, hogy lássátok, milyen amikor háttérként működik.

Szemvidítónak

hoztam egy kis kék eget, zöld füvet, ahogy Kovács Kati énekli "Kék az ég és zöld a fű, mily egyszerű az élet..." Csak menne már valahova innen ez a szürkeség!

Kicsit bolondos ez a hónap

Jó, hogy harsány zöld levélkék figyelmeztetnek, hogy április van és tavasz, mert különben azt hinném, hogy októberi eső zuhog vigasztalanul, egész nap.
Nálunk még ég a konvektor gyújtólángja, ma szükség is volt rá, mert kicsit be kellett fűteni - pedig én aztán igazán nem vagyok fázós, de most nagyon jólesett a meleg szoba! Bolondos április nem tagadja meg önmagát, bolondul is viselkedik, no de semmi vész, közeleg már a csodaszép május..., hogy akkor is szokott esni az eső? Ühüm, csak az aranyat ér ám! :) Májusi esőben földszagú a világ, langyos a levegő és nagy buborékok pukkadoznak a tócsákban. Az azért egészen más!
Ez, remélem, még megmaradt, mert manapság a hónapok sem úgy viselkednek, mint régen.
(Öregszem, tudom, de nem csak a korom mondatja ezt velem, nálam sokkal fiatalabbak is állítják, hogy "kizökkent az idő; - ó, kárhozat!" és azt most megint én mondom, hogy Hamlet, dán királyfival ellentétben, nem én születtem helyre tolni azt.)
Írok itt mindenfélét, hallgatok a tegnapról és ez nem véletlen...

Közben elmúlt éjfél, tehát nem a tegnapról, hanem a tegnapelőttről hallgatok.

Nem csak felettem,

de a blogom felett is múlik az idő. 2006-ban pontosan ezen a napon kezdtem el írni. Nem ez volt az első, a freeblogon kezdtem, de ott olyan macerás lett a blog szerkesztése, hogy inkább áttelepedtem ide és itt is ragadtam. Jó itt, kényelmes, tudom, hogy mit és hol találok, tudom változtatni a hátteret, lehet bütykölni. :)
Néha, csak úgy kíváncsiságból nyitottam itt-ott blogot, de mindig megállapítottam, hogy a spot kényelmesebb, persze az is lehet, hogy egyszerűen csak megszoktam. Mindegy is, a fő, hogy még maradok egy darabig, hacsak nem jön egy mindent elsöprő Alkotói Válság! :) Mert az olyan ám, hogy egyszer csak itt van és nem tudok ellene tenni semmit. Ki kell várni amíg őkelme elunja magát nálam és végre odébbáll. Közben lehet búcsúzkodni az olvasóktól, de sokszor azért nem illik ezt eljátszani, mert az ember gyereke meg a szava hitelét veszti. Nem is teszem többé, inkább nagyokat hallgatok majd és amint Alkotói Válság helyet cserél Ihlet kisasszonnyal, szépen csendben visszajövök. :)
Holnap április 11. lesz, nevezetes nap. Kedves (legkedvesebb!) költőm születésnapja. Négy éve is ezzel kezdtem a mondókáimat, most sem feledkezhetem meg róla. Hogy ki Ő? Van aki nem tudja? - nem hiszem!

József Attila:
KI VERNÉ FÖL LELKÜNKBEN A LELKET?

A meddő dombok homlokából
Kiemeltük a csillagvizsgáló gondolatokat,
Föl, föl a magasságig
Repülőgépeket hajigálunk
És roppant, visszahulló pályájukkal
Kipányváztuk a madarak birodalmát,
Mozdonyokkal korcsolyázunk messze földre
És kantárt holnap elektromos hajókból dobunk
A sörényes, üvöltő tengerekre,
De emberek, emberek!

Ki venné újból észre,
Hogy le kell sikálni asztalainkat,
Ki mondaná meg az asszonyoknak,
Hogy kisöpörhetik a szomorúságot,
Ki ültetne kerteket szemünkbe,
Ki verné föl lelkünkben a lelket?

Húsvéti ajándék

Végh György:
KLEOFÁS, A DIDERGŐ KIS TOJÁS

Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom!

Megvette egy nyuszika,
nyuszilány volt: Zsuzsika.
Bimm-bamm, dáridom!

Megkérdezte Zsuzsika:
"Kell-e neked szép ruha?"
Bimm-bamm, dáridom!

"Persze - mondta a tojás-
fázik ám a Kleofás!"
Bimm-bamm, dáridom!

Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika.
Bimm-bamm, dáridom!

Nem fázik már a tojás:
A zöld bundás Kleofás!
Bimm-bamm, dáridom!

Apóval közösen kaptuk ezt a versikét, Kicsilány mindenkinek rajzolt egy-egy szép lapot és már hetekkel előbb gyűjteni kezdte a húsvéti verseket, hogy mindenkinek jusson. Nagyon szép tojásokat festettek, és még tojásfestő programmal is készültek. Kézműveskedtünk kicsit mi is. Asztal, székek, rengeteg festék, ecsetek, víz, törlőrongy, tojások - mindenre gondoltak. Én, hogy a versikéhez igazodjam, megfestettem Kleofást amit Kislegénynek adtam, cserébe tőle egy szép bronz színű, csillogó tojást kaptam. Természetesen azt kisunokám festette. Hajszárítóval szárítottuk, hogy haza is tudjuk hozni. :)
Nagyon jó szórakozás volt és az egész ünnepet nagy titokban ők tervezték, szervezték, még Mamika sem tudhatta, hogy mi készül! Mamikának "csak" a sütés-főzés maradt, mi jártunk a legjobban: nekünk csak enni, inni kellett és gyönyörködni a gyerekekben, ez pedig igazán nem esett nehezünkre, sőt! :)

Ünnepre készülődve

Nagyon szép HÚSVÉTI ÜNNEPET kívánok!