2009. február 6., péntek

Melegfront

Nem szeretem. Álmos vagyok, fáj a fejem, nyűgös vagyok és nem vagyok normális!
Holnap kocsonyát főzök, hát normális vagyok?! Hát nem. Mindegy, a hús és minden hozzávaló rendben sorakozik a hűtőben, úgyhogy nincs mese, meg kell főzni. Mostanáig (amíg hideg volt) nem tudtam rászánni magam, most aztán úgy kell nekem! Bízom az északi fekvésű konyha hidegében, bár eddig ki nem állhattam, de ebben az esetben jól jön. Elég sok bőrke is van, remélem, szépen megdermed a kocsonyalé és remegős lesz és finom és nagyon fogok neki örülni másnap, hogy megcsináltam!
Nem tudom miért, hiszen a frontok állandóan jönnek, mennek, de nekem a mairól jutott eszembe egy régi este, a 70-es évek végéről. Egyetemi Színpad, sok fiatal, várjuk az előadás kezdetét. Közöttünk álldogál egy feketébe öltözött, vékony fiatalember, ő az előadó. Cseh Tamás. Az előadás pedig a Frontátvonulás...

(A Frontátvonulás szövege, ha valakit érdekel, itt található)

2 megjegyzés:

  1. Hát Borka!
    Nekem az a Frontátvonulás 1980 tavaszán (vagy őszén?) volt. Nagyon és igazán ezért - ettől szerettem meg a csehtamási nyakatekertséget. A mély mondandókkal, bár főleg pesti dolgokat mondott - azokat kissé átraktam ide, egy vidéki nagyvárosra. És ettől én is, előre dőltem egy kissé. Nagyon jó Frontátvonulás volt, azóta sem... és kösz, hogy írtál róla. Jó dolog néha elmenni a múltba.Jó bizony és jókat tudok vájkálni benne, megtalálva " a bizonyos" állomásokat. Azokat, ahonnan nem is indultak vonatok... :)))

    VálaszTörlés
  2. Jó az öreg a háznál! :))) (Mármint én!)

    VálaszTörlés