Ez van

Tegnap érzékeny búcsút vettem a karácsonyfától. Nagyon is érzékenyet! A kezeim, főleg a jobb, olyan érzékeny lett, hogy még az ajtókilincs lenyomása is fájdalmasan érinti, nem is beszélve az egér mozgatásáról. Hát még a derekam! Kripli vagyok. Régebben kezdődött, még az ünnepi készülődésekkor, már akkor éreztem, hogy nem tesz jót a krémek kevergetése, pedig amit lehetett, robotgéppel kevertem.
Na, mindegy, ma, lefekvés előtt jöhet a kis chi, a derekamnak biztos jobb lesz, a kezeimet meg próbálom pihentetni. Ez utóbbi a nehezebb feladat, valahogy mindig akad halaszthatatlan tennivaló. Ki érti ezt?
Este még Nünükét is tisztába kellett tenni, most nagyon élvezi a tiszta ketrecét, egyfolytában mókuskerekezik, zörög, Apó szerint, mint egy aszfalttörő, de szerintem ez enyhe túlzás. :) Bár, ki tudja? - lehet, ha engem ez a zaj ébresztene fel a legszebb álmomból, én is osztanám a véleményét. Javasoltam már, hogy hozzuk ki a kisszobából, de azt nem akarja, hát akkor meg tűrnie kell, mert Nünüke éjjel "dolgozik", nappal jókat alszik.
Hétvégén megyünk Érdre, aztán Apót ünnepeljük és még Kicsilány névnapja is ebben a hónapban van. Mozgalmas január! Lassan annyian vagyunk, hogy minden hónapra jut valakinek valamije. :) Én jelenleg pihenni szeretnék leginkább!