2008. április 4., péntek

Már megint a főzés! :)

Tegnap töltött csirkét(?,- volt az majdnem tyúknyi!) sütöttem. Hogy miért hétközben és nem hétvégén?
Apukám már húsvét előtt emlegette, hogy olyan rég evett már töltött csirkét, de akkor egyéb teendőim miatt nem tudtam neki megcsinálni. Most rászántam magam, és megérte, mert nagyon boldog volt vele. Én megsütöttem, Apó elvitte, Apukám meg, remélem, mind megeszi! Hogy ki vadászott rá, azt nem tudom, de Apó szerezte be a piacon. Kicsit nagyot vett, alig fért be a tálba, végül azért begyömöszöltem. A töltelékbe tettem gombát és májat is, úgy, ahogy Anyukám csinálta anno. Apu arra az ízre vágyott, tudom. Nagyon szerette Anyukám főztjét és még az enyém hasonlít rá a legjobban. Nem véletlen...
Ez a hét a sütés-főzés jegyében telt, nem is tudom, hogy hogyan alakult így, mert azért ennyire nem szeretek a konyhában lenni! :) Fáj is a derekam rendesen! Most még kis Chi sem segített rajtam. Mindegy, majd elmúlik, de az öröm, amit Apukámnak szereztem, az megmarad és ki tudja, meddig tudok még segíteni neki... Amíg lehet, addig kell! Olyan kevés elég neki, hogy boldog legyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése