"Kékítőt old az ég vizében"

Szinte egész nap mostam, egyik adagot a másik után. Teregetés közben pedig azon gondolkodtam el, hogy milyen nehéz volt az én csöpp kis nagymamámnak, aki még teknőben súrolta a ruhákat, ágyneműt, törölközőket, mindent! A piszkos vizet egy vödörbe engedte le apránként és cipelte, öntögette ki, miközben melegítette az új vizet egy mosófazékban a tűzhelyen.
Egész napos munka volt, de nem úgy, mint nekem, Ő valóban egész nap mosott, nekem jutott időm másra is, még a számítógép elé is le tudtam ülni. Mosáskor nagymama előtte való nap megfőzte az ebédet, mert még arra sem ért rá. Kékítővel fehérítette a ruhát..., fregolira teregetett, nem volt padlásunk, sem mosókonyhánk. Nagyon nehéz fizikai munka volt, görnyedni a teknő felett és minden darabot súrolókefével alaposan átdörzsölni. Többször kiöblíteni és természetesen minden alkalommal minden ruhát jó erősen kicsavarni.
(Ez utóbbihoz még nekem is volt szerencsém mikor a gyerekek kicsik voltak és nem volt centrifugánk. Megszenvedtem vele, pedig a mosást már gép csinálta. A csuklóm mindig kikészült és a kádba való hajlongás sem tett jót.)
Mennyivel több és nehezebb dolguk volt a régi asszonyoknak. Tudom, nem mindenkinek, mert akik megtehették, azoknak volt mosónőjük, olyan, mint a MAMA (József Attila). Eljártak házakhoz mosni, vagy hazavitték a piszkos ruhát és szép tisztán, vasalva vitték vissza. Nem hiszem, hogy megfizették őket...

József Attila: ANYÁM

A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban - -

Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek - -

Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól - -

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás - -

Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett -
gondoljátok meg, proletárok - -

A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki - -

Ez a vers csak úgy eszembe jutott. Nagymama nem volt mosónő, csak a családra mosott, de az is épp elég lehetett.