2008. január 2., szerda

Nem az igazi ez a kezdet...

Ez volt az utolsó év, amikor nagy főzést és sütést rendeztem. Jövőre másképp lesz. Rengeteg étel ment - nem pocsékba, mert az még hagyján -, hanem kárba.
Apónak megártott a sok káposzta, ma az orvosnál kezdte a napot. Én meg egyedül, amúgy sem eszem valami sokat, nem tudom elpusztítani a maradékot.
A gyerekek, jól sejtettem, levest és tésztát kértek. Két éjszakát mindketten nálunk aludtak, majd Kicsilány Apához ment, Kislegény maradt tovább. Kettesben töltöttük a szilveszter éjszakát, mert Apó korán (este 8-kor) már lefeküdt. Nem érezte jól magát.
Azért mi jól elvoltunk... 11-ig bírta a maszat, én 12-kor még fent voltam és magamban boldog új évet kívántam minden kedves rokonomnak és ismerősömnek. :)
31-én, én kis naív, még főztem bablevest (a lencsét nem szeretjük) és sütöttem rengeteg sajtos és köménymagos sós süteményt. Mondjuk, ez utóbbi elég jól fogyott, frissen, melegen nagyon finom. Most Apó eszegeti a teájához.
Elfáradtam. Ma mosnom kellett, mert Karácsony óta ez bizony elmaradt és annyi piszkos ruha jött össze, hogy moshatok még két napig, pedig nem is egyszer dolgoztattam meg a gépet. Most viszont jó párás a levegő a száradó ruháktól. Nincs padlás, nem tudom felvinni a vizes ruhát... Ilyenkor mindig a MAMA jut eszembe. József Attilától.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése