Szilveszter

Boldog Újévet kívánok!
Mindenkinek legyen olyan a 2009. év, amilyennek szeretné. Éjfélkor, a koccintgatásokkal tessék óvatosan bánni és közben lehet mindenfélét kívánni, persze csupa szépet és jót, másoknak és magunknak is. :)

Nagy László:
ADJON AZ ISTEN

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet --
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem.

Ünnepek között

Ilyen időben mit is lehet csinálni...?

A Karácsonyra kapott mécsestartó fényével el lehet játszani, lehet örülni a meleget ugyan nem adó, de hangulatjavító napsütésnek.
Főzni ma nem kellett, sőt, még holnap is csak azért, mert jönnek a gyerekek szilveszterezni és arra külön készülünk! :) Most két napig megint sütök, főzök, aztán egy darabig csönd lesz...

Kedves olvasgató, nézelődő látogató...

Nemes Nagy Ágnes: KARÁCSONY

Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
- S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.

Hogy mindenből legyen...

"Este van, este van..." (Katt!)

Mai felhők és naplemente

Katt! :)

A bőség zavara...

Na, "tegnapma" délelőtt és még egy kicsit délután is elég jó idő volt, még halványan a Nap is sütött, tehát káposzta ide, káposzta oda, én bizony közben az erkélyre rohangáltam fotózni! Azért a káposzta is elkészült, Apó szerint finom is lett, sőt, még én is elégedett vagyok vele.
A képeken meg nem győzök csodálkozni. Olyan közel hozza a várost a masina, amit eddig elképzelni sem tudtam. Nagy bajban vagyok, hogy melyiket szeressem, melyiket tegyem fel ide? Most aztán valóban érdemes rákattintani a képekre, mert úgy érvényesül igazán a távolság legyőzése! :)

Kiskarácsony - az állólámpa fénye és a vaku világított!

Sajnos belóg a képbe a szomszéd háztető. :(

Masiniszta, de nem vonaton!

Jaj nekem, hajnal van és én mostanáig szórakoztam az új masinával! Annyi felesleges felvételt csináltam, hogy alig győztem törölni. Az éjszakai képek nem vörösben ragyognak, hanem a természetes színek jönnek elő. :) Működik szépen, de ilyen gomb, olyan gomb, tárcsa, beállítások..., van mit megjegyeznem. Sokkal többet tud, mint a régi és egészen közel hozta például a Moszkva teret, a Budapest Szállót és a többit, amit innen az erkélyről látok.
Azért nincs a tájról kép, mert az idő nem kedvezett, egész nap esett az eső és bolond szél fújt, majd ha szép tiszta lesz az ég, akkor mutatom meg a gép tudományát. Azért egy beltéri fotót feltettem... :)
Megyek már aludni, mert holnap lesz a Nagy Káposztafőzés, nem lehet reggel lustálkodni!

Szaladnak a napok...

Az elmúlt napok történései röviden:
Borkatatarozás (itthon), lakáscsinosítás, utolsó vásárlásom az ünnep előtt (merem remélni! - utálatos esőben, ködben, de muszáj volt), utolsó mosás az ünnep előtt (ezt is csak remélem, vasalni még úgyis kell), hosszas egyeztetések a lányommal (ki mit főz, mit süt, hogyan osszuk meg a munkát, hogy egyikünk se szakadjon bele), sikeres barátkozás Nünükével (már kijön a házából, ha hallja a hangomat, persze, mert mindig kap valami finomságot!) és utoljára hagytam a "meglepetésem", egy okosabb fotómasinát rendeltem a neten, holnap érkezik, ha minden igaz.
Nagyon örülök neki, mert a réginek a vakuja nem működik rendesen, teljesen öntörvényű, csak akkor világít, amikor ő akar. Sokáig tipródtam, de végül, Apóval egyeztetve a dolgot, leadtam a rendelést. Hát..., remélem, hogy megéri az árát! (Most látom, hogy milyen sok hétköznapi remény és akkor a nagy reményekről egy szó sem esett!)
Kb ennyi, a mindennapos kötelező gyakorlatok mellett. Ennyire futja az erőmből.

Piros és ropogós

Ma sem unatkoztam! Apukám megkívánta a töltött csirkét, most még belefért az időmbe, de aztán jön a karácsonyi sütés-főzés, akkor már nem nagyon tudnék még ezzel is foglalkozni.
Nem egész csirkét sütöttem, csak a mellét és a két combját, de ezekkel is tele volt a tepsi. Apónak beraktam még mellé pár darab májat, mert a gombás töltelékes húst meg sem kóstolja. Nem eszik gombát, pedig szerintem nagyon jó étel, de ízlések és pofonok ugyebár... (A májakat még akkor kivettem, amikor a csirkét elkezdtem pirítani.)

Nünüke

Nagyon kedves, nagyon pici és kicsit lusta jószág. Most ismerkedünk, még szokjuk egymást...

Holdtölte

Katt, katt, másképp nincs kép! :)

Két hír, két mondat. Ennyi!

Két napja fáj az ujjam, hiába fújtam... :) (ízületi gyulladás). Holnap jön Nünüke, a törpehörcsög!

Ismét Párizs!

Az Öreg Hölgy alulnézetben ;) :)

Most itt tobzódom, egyrészt, mert még maradt Rhumeltől kapott fotó, másrészt, mert nincs itthon Apó és cincogok. Ez sem tart már sokáig, mindjárt hazajön! Azért az ebéd készül ám és a mosógép is jár...

Tél, köd, reggel

Ébredés után ilyen látvány fogadott. Most viszont ragyogó napsütés van, nem is lehet fotózni!

Nem is olyan vicces!

Erről a fügéről (ami itt van egy kicsit lejjebb) jutott eszembe egy réges-régi vicc. Anno, mikor még oskolába jártam, a Horthy-korszakról tanultunk, és hogy egy kicsit feldobja a hangulatot, a történelem tanárnőnk mesélte. Mint tudjuk, ez a korszak a magyar történelem 1920 és 1944 közötti időszakának elnevezése, no, akkoriban kérdezgették egymástól az emberek:

Melyik a kedvenc gyümölcse Horthy Miklósnak?
???
Hát a görögdinnye!
???
Mert héjas is, meg gömbös is és piros-fehér-zöld.
(Célzás Héjjas Ivánra és Gömbös Gyulára)

Érdekes, ezt nem felejtettem el, pedig mennyi, sokkal fontosabb dolog potyogott ki az emlékezetemből!

Magyar füge. Kicsit zöld..., de a miénk!

Ma hozta Apó, az utcán hempergett (nem Apó, hanem a füge!), én meg felboncoltam. :)

Akkor most Párizs!

Karácsonyra készülnek a fények városában.

Ezeket a szép képeket Rhumeltől kaptam, egészen frissek és én nagyon hálás vagyok érte! :) Ennél jobb már csak az lehetne, ha ott sétálgathatnánk mi is Párizs utcáin, pihenésként beülhetnénk egy hangulatos kávézóba... hmm..., de szép is..., még álomnak is.

Naplemente után...

Katt a képekre, mint mindig! :)

Pizsamás volt a Mikulás! :)

Reggel felé, mikor már világosodott, jött ám hozzám is a Miku és képzeljétek el, pizsamában volt! Bizony! És nem volt néki szakálla, csak némi borosta díszítette az állát, és nem volt sapkája sem, és láttam, hogy erősen kopaszodik. :) Nem az ablakon át jött, hanem az ajtó felől közelített, egészen kicsire összehúzta magát. Hétrét görnyedve lopakodott az ágyam felé és letett az asztalra egy nagy-nagy tábla finom csokoládét! Én meg kinyitottam ám a szemem, rámosolyogtam, intettem neki, egészen olyan volt, mintha Apó lett volna! :)
Karalábét, uborkát, stb. nem hozott, de ha jól meggondolom, talán akad a hűtőben ilyesmi. Most viszont itt állok (ülök), egy jól megtermett csokival és elgondolkozhatom, hogy gömbölyűségem mennyi ilyen édes álmot bír elfogyasztani naponta úgy, hogy ne gömbölyödjön tovább. Talán, ha kockánként eszegetem meg (egy nap egyet!), az még belefér...

Itt már járt! - de vissza fog még jönni...

Apónak hozott a Mikulás finom csokoládét!
Nekem eddig még nem hozott finom csokoládét, remélem, hogy nem is fog, mert nem tudnék ellenállni neki, pedig gömbölyűségem ezt már nem engedi meg. :)
Talán jobban tenné, ha karalábét, uborkát, répát, káposztát, szóval ilyen egészséges, nem hizlaló apróságokat tenne az ablakba... Ha kérhetem...

Mikulásnak...

...szeretettel, hátha megkívánja ezt a finom, forró tejeskávét! Hosszú az éjszaka, sok kisgyerek várja őt, jó, ha ma nem alszik el, mert akkor hogyan jut el a sok szép ajándék, finom csokoládé, dió, piros alma, mesekönyv az ablakokba, a kis cipőkbe, csizmácskákba?! :)

A kis renitens

Igen, a december elseje. Most kellett volna a hó és hideg, ehelyett szélvihar kíséretében, villámlás és mennydörgés közepette megérkezett a zuhogó eső és még a hőmérő higanyszála is feljebb kúszott... Hogy mik vannak...?!

Köd van babám!

Most tényleg katt a képre, mert különben semmit nem látsz! :) (Ellenőriztem, úgy sem látni sokat, de mégis...) :))

Advent

El lehet kezdeni ünneplőbe öltöztetni a szívünket. (A lakás nem olyan fontos, bár azt sem árt!) :)

Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

(Antoine de Saint-Exupéry: A KIS HERCEG)

Boldogság...

Hogy milyen relatív! Jelen pillanatban például, az jelenti a boldogságot, hogy most éppen kapok levegőt az orromon és nem kell köhögnöm sem. Na, nem fog sokáig tartani, de akkor is!
Még pár nap, aztán ez a boldogság eltűnik, természetessé válik ami most öröm. Milyen boldog lehetnék, ha az élet minden percében örülni tudnék annak, hogy rendesen kapok levegőt, nem fojtogat a köhögés, jól hallok mindent és érzem az ízeket! Hát ez az...! :)

Teendő

Be kell szereznem egy kis karácsonyi hangulatot. Keresgéltem itthon, de nem találtam. Nagyon úgy néz ki, hogy a tavalyi mind elfogyott.

Szellőztetés közben

Tehetek én arról, hogy pont akkor ment le a Nap?! :)

Mégis, pedig nem akartam...

Élek még, csak takarékra tettem magam.
Tegnap épphogy megnéztem Kac képeit és aztán már ki is kapcsoltam a gépet. Nem volt türelmem hozzá. Megfogadtam a tanácsokat, még nem érzem jól magam, de haladok, haladok. Legalább már nem ég és kapar a torkom. Köhögés, tüsszögés felváltva, hangom meg, mint a repedt fazék, de azt úgysem halljátok. :)
Hó még van, háztetőkön, kertekben, de néhol azért csepereg az eresz...
Szóval, rendben mennek a dolgok, majd jövök!

Nem akarom!!!

Egész nap kapart és égett a torkom, könnyezett a szemem... Gyógyító cukorkát szopogattam, mézet is kanalaztam, remélem, nem lesz belőle jövő tavaszig tartó köhögés és nátha! Holnapra kiderül..., talán az ég is...
Éjfélig még elnézelődöm, mert akkorra töltődik fel az aksi, aztán álomra hajtom őszülő fejem, talán a pihenés jót fog tenni. Mostanában úgyis túlzásokba estem, hajnali 5 óra előtt nem nagyon kerültem ágyba és reggel 9 körül azért felkeltem. Nyugdíjasként ugyebár könnyű! :) Régen akkor keltem, amikor mostanában fekszem. Na de most jó leszek. Persze, mert már alig látok! :))

Reggel, mikor felébredtem:

Sajnos a szűz havat átaludtam. Itt már macskák, emberek és autók jártak, hólapátok is dolgoztak.

Még tegnap este...

...készültek a képek, csak aztán 1/4 10-től 1/2 2-ig beszélgettem leánykámmal telefonon (hogy nem lehet ennyit beszélni?! - dehogynem!!!) és most jutottam hozzá, hogy feltegyem. Nagyon szép itt fent, főleg, ha nem kell lemenni! :)