Naplemente

Erről írtam az előbb!

Ma is sétáltam ám!

Az esti naplemente még nincs a gépben, pedig ilyen vörös már rég volt az ég! Gyorsan beviszem a gépbe és megmutatom. :)

La Paloma

- ezt hallgatom éppen, németül és Mireille Matthieu énekli! Most meg a Japanese Boy megy, de utána jön az egyik kedvencem a Black is Black! :) Még 19 éves koromból maradt rám.
Már háromszor meghallgattam a Mit tehetnék érted... c. dalt. Érdekes, ezt sem tudom megunni. Közben olvasgattam, természetesen blogokat. (Miért természetesen? - szoktam én mást is olvasni! Nézze meg az ember!) :)
Ma bolond idő volt. Rohangáltam az erkélyre, mert: jaj, ez megint olyan, hogy le kell fotózni! Csináltam vagy 70 képet.
Vásárolni nem mentem. Egyrészt zuhogott az eső, másrészt elkövettem csütörtökön azt a hibát, hogy délután aludtam, így péntek reggel 1/2 6-kor feküdtem le úgy, hogy már muszáj, pedig nem is voltam álmos. Aztán az ágyban csak nyusziztam, mert az nem volt alvás. Mire lemerültem volna jó mélyen az álmok világába, akkor meg már fel kellett kelni! Nem alszom többé délután!
Holnap lemegyek, ha "kreolbőrű" gyerekek potyognak is az égből, de nem fognak, hanem sütni fog a napocska, és mert be kell még szereznem egy-két dolgot vasárnapra. Halász Jutka cd teljesen jól megoldódott, na nem magától, hanem Bikfic jóvoltából. :)
Lesz öröm! Nekem már van! Mármint örömöm. :)) Az jó, abból sosem elég!

Ez van..., nem sok!

A szerdai nap a kötelező gyakorlatok jegyében telt. Házimunka. Nem szeretem, de muszáj. Aztán fodrászosdit játszottam. Apó volt a szenvedő alany :), de egész jól megnyírtam. Neki tetszett, én is elégedett vagyok az eredménnyel. Borotválni nem fogom! Nem én, pedig nagyon szeretné, de hát mi vagyok én, borbély?! Azt azért mégsem vállalom, mert mi van, ha megvágom? Vér..., brrr, köszönöm, nem kérek belőle. Elég, ha a saját ujjamat elvágom!
Halász Jutka cd részben teljesítve. Nincs rajta Kicsilány kedvence, a Mit tehetnék érted..., viszont a Boldog születésnapot megvan. Holnap keresgélek még, hátha kapok olyat, amin mindkettő megtalálható. Van egy Halász Judit Válogatás cd, de ebben a boltban nem volt kapható, pedig az lenne az igazi!
Holnapma ellenőrzik a kéményeink huzatát. Nem szokott gond lenni, eddig mindig minden ok volt. Korán kell kelnem, sosem lehet tudni, hátha már reggel itt kezdenek nálunk. Ilyen még nem volt, de ha erre számítva nem kelnék fel időben, akkor tuti, hogy már 8 órakor itt toporognának az ajtó előtt.
Ha minden jól megy, akkor én úgysem leszek itthon, Apó lesz az ügyeletes. Persze, ha zuhog az eső..., na azt még meggondolom, hogy akkor is elmenjek-e? Esőben nem tudok kattintgatni, pedig már egész szépen gyűlnek az őszi képek. Ezt vártam január óta. Még nem az igazi, még keresgélni kell a gyönyörűséges színeket, de már alakulgat a természet. :)
Most pedig elmegyek aludni. Igaz, hogy nem vagyok álmos, de mire megágyazok, stb., talán álommanó is tiszteletét teszi nálam. Majd hallgatok egy jó kis megnyugtató zenét, az szokott segíteni.

Séta közben

Három kép a sok közül.

Ködös reggel

Megjegyzendő!

Nem elfelejteni: Halász Judit cd-t venni (Mit tehetnék érted...), csütörtökön jön a kéményseprő, vasárnap ünnepelni!
Mérgelődést sutba vágni! Pozitívan gondolkozni! Hallgatni, beszéd helyett levegőt venni. Mélyet. Általában amúgy sem árt. (?) Örülni a napsütésnek, amíg lehet...

Kit vagy mit képviselnek?

Mérges vagyok. Bár, mit is várhattam volna tőlük? A tisztelt képviselő urakról és hölgyekről beszélek. Húzzátok meg Ti azt a bizonyos madzagot, Mi ugyan nem! - vallják és még csak kicsit sem szégyellik magukat. Sőt! Fel vannak háborodva. Én is fel vagyok háborodva, mert nem az ország, hanem a zsebük sorsát tartják a legfontosabbnak. Mindegy, hogy melyik oldal: bal, jobb, közép, hogy hívő vagy ateista - ebben mind egyetértenek.
Vajon szépeket álmodnak éjszakánként, egyáltalán: tudnak aludni, mint akik jól végezték dolgukat?
Csak dúdolgatok egy szép népdalt: hát én immár kit válasszak, virágom, virágom...

"Számot vetett-e mindenik magával,
Minő dologra szánta el magát?
Nagy a dicsőség, melyet mindegyik
Szerezhet itten, de tudjátok-e,
Csak nagy munkáért jár ez a dicsőség!
Akit nem égő honfiérzelem
És tiszta szándék vezetett ide,
Kit a hiúság, vagy silány önérdek
Csábít e helyre, az szentségtelen
Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre,
Mert hogyha egyszer átlép és kijő majd,
Átok s gyalázat lesz kisérete,
Mellyel haza s később a sírba megy. -"

(Petőfi Sándor: A NEMZETGYŰLÉSHEZ - részlet)

Szávay Ágnes

Szenzáció! A 18 éves Szávay Ágnes megnyerte a pekingi tornát! - legyőzte a 2. helyen rangsorolt, szerb Jelena Jankovicsot. Végre egy magyar kislány, aki bekerülhet az első 10 teniszező közé. Jelenleg a világranglista 23. helyén áll, de még fiatal és ha így menetel tovább, akkor minden lehetséges!

Délelőtti hangulat

Képzelet...

Kislegény rajzolt az óvodában mindenfélét, hétvégén haza is vitte. Nézik otthon a rajzokat, nagyjából mindegyik érthető, pláne, ha oda is írja az ő és a nővére nevét. :) Aztán az egyik lap telis-tele van karikákkal, piros, barna és zöld színben pompáznak. Tanácstalanul nézi Kicsilány, megkérdezi Mamikát, de ő sem tudja, hogy ez mi a manó lehet? Erre Kislegény: Hát nem látjátok?! Ezek fánkok. Cukros fánk, csokis fánk és romlott fánk!

Szép őszi nap

Hosszú idő óta nem éreztem, hogy milyen kellemesen tud simogatni a napsugár! Ma végre nem égetett, kellemes szél fújdogált, nem volt meleg, minden pont úgy volt jó, ahogy volt. Erre mondom én, hogy gyönyörű őszi idő. Mindjárt más a hangulatom is. :)

Ezt most találtam:

Várj reám...

Cicó

Vajon mit figyel olyan nagyon? Talán egy gyíkot les. Fülét hegyezve, bármelyik pillanatban ugrásra kész.

Itt az ősz, az már biztos!

Mert még fáj, fáj, fáj, fáj... - a derekam, az izületeim és minden csók helyett: majdnem minden porcikám. Még állva a legjobb, dehát mégsem állhatok egész nap!
Most még kis Chi sem segít, bár lehet, hogy nélküle már menni sem tudnék (volt már olyan). Jaj, jajajajajaj! A fájdalmat viszonylag jól tűröm, de azért legyen vége már!
Így még blogot írni sem lehet rendesen.

Viharos a szél

Egész nap megmagyarázhatatlan feszültség volt bennem. Mindent kapkodva csináltam, mint akit hajt a tatár. Aztán rájöttem, hogy mi az oka: először a meleg, aztán a hidegfront és a szél. Így sem jobb, de legalább tudom, hogy miért vagyok ilyen.
Megyek és kipróbálom a kis Chi nyugtató hatását. Állítólag az is van neki. :)

Csak egy kis emlék...

Bikficnél jártam, zenét hallgattam, többek közt az Engem nem lehet elfelejteni c. számot. Erről jutott eszembe, hogy én ezt a dalt először a József Attila Színházban hallottam, az Imádok férjhezmenni című darabban. A három főszereplő: Darvas Iván, Bodrogi Gyula és Váradi Hédi volt.
Fergetegesre sikeredett az előadás, az utolsó felvonásból már alig lehetett hallani valamit, mert a közönség annyira nevetett. Darvast, a vidéki száműzetés után, ebbe a pesti színházba szerződtették le először. Szerencsém volt, akkoriban bérletem volt oda és nagyon jó előadásokat láthattam.
Később is láttam ezt a darabot - más szereposztással -, de számomra azt a hangulatot egyik sem tudta visszahozni. Most is látom Darvas Ivánt, elegáns mozgását és hallom a jellegzetes hangját amint a harmadik felvonásban, kinyújtott karral, egyetlen ujján egyensúlyozva hoz be a színpadra egy szenesvödröt, miközben azt mondja: "Ez a szén legalább 1 tonna." Azt látni kellett, elmondani nem lehet és elfelejteni meg pláne nem!

A Petite Fleur... 16 éves voltam és nagyon szerelmes egy lengyel fiúba... Jerzy... Megtanultam tőle, hogy kocham cie... Hogy így írják-e, nem tudom, ez rémlik és azt is, hogy bardzo ładna...

Petite Fleur

Vasárnap reggel

A Duna szinte világított.

Virágnyelven biztos bemutatkozott

Mostanában kaptam, de nem tudom a nevét, pedig nagyon ismerős! Tud valaki segíteni - mégis, hogy szólítsam?

Testtömegindex :)

A mai napra már sikerült kellemes meglepetést szereznem magamnak. Meggyőződésem volt, hogy nagyon kövér vagyok és íme:

Jó, nem vagyok kövér, de azért én mégis szeretnék fogyni pár kilócskát. Nem sokat, 2-3 kg leadásával már elégedett lennék. A fenti kép és eredmény az 50 éven túliaknak szóló weboldalról származik. Annyira nem akartam elhinni, hogy többször is kipróbáltam, de mindig ez lett a vége. :))

Hadik Kávéház

Hétfőn boldogan láttam a Bartók Béla úton, a Gárdonyi szobor közelében, hogy a 36-os számú sarokház üzletének kirakatában ott lóg a tábla, hogy itt hamarosan a Hadik Kávéház nyílik meg.
Sokáig cipőboltként működött, ahányszor csak láttam, mindig fájt a szívem, hogy egy ilyen neves kávéházat, Karinthy szinte itt töltötte a napjait, hogy lehetett megszüntetni?!
Aztán itthon megnéztem a Neten, hogy mit is lehet tudni a Hadikról. A történetét, a nevének eredetét, nagyon kevés régi képet is találtam róla, de sajnos azt is, hogy már 2005-re ígérték a megújult kávéház átadását. Mindjárt nem voltam olyan boldog.
Most 2007-ben járunk, vajon látni fogom még a Bartók Béla úti sarokházon a Hadik Kávéház feliratot, vajon meg tudok inni ott egy finom kávét, miközben azon mélázok, hogy Karinthy Frigyes, ha nem is ugyanezen falak között, de ezen a helyen írt, tréfálkozott, élcelődött az életen, az írókon, sőt még a tulajdonossal is elviccelődött:

Azt mondja egy alkalommal Karinthy:

- Kaiser úr, ma valahogy nem az igazi ez a feketekávé.
- Át kell menni a Gebauerhez, Karinthy úr, hátha ott jobb ! - feleli a nagyapa. (Gebauer a konkurencia volt, a mai Szeged Étterem helyén ).
- Mennék én, Kaiser úr - így Karinthy -, csakhogy ma nem vagyok úgy öltözve.

Hirtelen természetű nagyapám romokban hevert ettől a választól.

(Idézet Kaiser Mártától, a tulajdonos, Kaiser Adolf unokájától)

Ilyen fájdalmam még a Japán Kávéház megszűnte, hiszen az József Attila törzshelye volt, de annak a helyén legalább az Írók Könyvesboltja található. Mégis más, mint egy cipőbolt, de akkor is! Ott azért felidézhető az írók, költők szelleme és József Attila kötete is kapható.

Hétfőn játszani fogok!

Csöndesek a nappalok (a hajnalok is, tudom, mert általában ébren talál). Holnap délután viszont megtöröm ezt a nagy csöndet! :) Nem is annyira én, hanem a két kis manó.
Leányzóm szülői értekezletre megy, én meg megyek vigyázni a tökmagokra. Nagyon hiányoznak már, annyira elfoglalt gyerekek lettek, hogy a balatoni nyaralás óta nem is találkoztam velük.
Kislegénynek is hiányozhatunk, mert Mamika elmondta nekik, hogy hétfőn délután a nagyi is jön értük az oviba meg az iskolába és együtt megyek velük haza, mert neki (mamikának) a suliban kell maradnia. Arany maszatkám, gondolom, csak addig figyelt, hogy a nagyi is jön az oviba, aztán a többit már ő gondolta hozzá úgy, ahogy azt ő szerette volna, hogy legyen.
Pénteken délután eltörött a mécses, hogy én nem vagyok ott, pedig ő már az óvó néninek is elmesélte, hogy jön a nagyika és az egész hétvégét náluk fogja tölteni! Sajnáltam nagyon, de igaza van a mamájának, hogy meg kell tanulnia a dolgokra figyelni, elvégre jövőre Kislegény is iskolába megy.
Na szóval, holnap délután - már előre tudom -, nem győzöm majd hallgatni a sok-sok mindent, amit el kell mesélniük, mert az eltelt időben nagyon sok minden történt velük. Ilyenkor egyszerre mondják, én meg nem győzöm kapkodni a fejem, hogy most melyik gyerek, mit mondott, mit is válaszoljak, lehetőleg úgy, hogy egyik se érezze azt, hogy őt nem hallgattam meg.
Játszani is fogunk, már nagyon várom! :)
Este majd jön az, hogy aludj itt nagyika! - de nem fogok ott aludni, mert másnap menniük kell óvodába, iskolába és mamikának is van munkája. Apó sem szeret egyedül lenni, én is jobban szeretek a saját ágyamban aludni, úgyhogy este irány haza, aztán megint a nagy csönd...
Majd, ha már elcsitulnak az iskolakezdés körüli mindenfélék, akkor egyik hétvégén azért itt lesznek nálunk. Az lesz csak az igazán jó! :))

Képek a gépben

Napok óta próbálok rendet teremteni a képek nevű mappámban. Nehéz. Mióta fotómasinám van, rengeteg fotóm is van, de régebben letöltöttem elég sokat a Netről is. Az utóbbiakat kéne kidobálnom, de sokszor nem visz rá a lélek. Olyan szépek!
Gyűjtögető életmódot nem folytatok - kivéve a könyveket, nincs számtalan ruhám, cipőm, újságom, nájlonzacskóm, dobozom, golyóstollam, kütyüm, ketyerém..., tehát: képek sem lesznek! (Kimentettem már lemezre. :-D )
Kegyetlen leszek, már csak azt kéne tudnom, hogy melyiket tettem be valahova, ahonnan a szanálás után szintén eltűnik a kép. Mindegy - se kép, se hang. Nem én leszek így egyedül..., előfordult már ilyen a blogtörténelemben. Igaz-e?
A fölösleges képek a gépből mennek szépen a-ba!
Majd a zenéket is átválogatom. Kicsit szűk kezd lenni a hely, azt pedig nem szeretem! A kuckókat szeretem (azok a mappák), de tudnom kell, hogy a kuckón kívül tágas a tér és még sok kis kuckónak van hely! Azt nem tudom, hogy miért és minek, de jó, ha van és kell! Gyorsan fogynak a gigák...

Néha még kék az ég...

Ezt még tegnap láttam - most, éjjel csak a sötét égbolt és a város fényei láthatók. Majd reggel kiderül, hogy beborult, vagy kiderült.

"Kizökkent az idő; - ..."

Miután délelőtt többször is emlegettem meseszép Hófehérke udvartartásából az egyik törpét (Hapci!), megnéztem a falon lógó hőmérőt. 17°-ot mutatott. Rájöttem, hogy Bikficnek van igaza, bekapcsoltuk a konvektort. Most kellemes, 20° körüli hőmérséklet van a szobában és végre nem fázik a kezem, lábam, orrom. :)
Olyan már volt, hogy május végén még égett a gyújtóláng, de hogy szeptember 6-án már fűtsünk, ilyenre nem emlékszem. A mamuszkámat azért még nem vettem le, pedig azt is csak télen, a konyhában szoktam hordani, mert ott elég hideg a kő.
Ahogy az előrejelzést nézem, a gyújtólángot már nem is fogjuk eloltani.

Luciano Pavarotti (1935-2007)

Ez az amit nem szeretek!

Csak ősz van, esős, hideg - semmi más. Még az ember lelke is fázik ilyen időben. Nem duruzsol a kályha, mert nincs, a konvektort meg csak nem kapcsoljuk már be! Pár nap, aztán jön a jobb idő, a szép, a gyönyörű ősz. Addig féllábon és hat réteg ruhában is kibírjuk!

Puttin' on the Ritz

Ezt hallgatom:

Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz meg tél, vagy csak úgy képzelem én... (Kern András)

Itt még süt a Nap! :)

A borsó bosszúja

Ebédfőzés, fűszeres, mustáros pulykamell, mellé egyik kedvenc köretem: vadrizses, zöldséges rizs.
Gondoltam, gazdagítom valami szép, élénk színű zöldséggel, hogy még kívánatosabb legyen, elővettem egy zsenge zöldborsó konzervet, kinyitom, hááát... Szép zöld helyett ronda, szinte fehérre sápadt borsók szemeztek velem. Egy nagyon kis ideig tépelődtem, hogy mi légyen sorsa ennek a zsenge helyett igencsak öregecske borsónak, aztán laza mozdulattal kidobtam a szemétbe. Olyan csúnya volt szegény, hogy még egy nagy adag majonéz sem tudta volna megszépíteni! Bosszúból, a doboz fedele alaposan ellátta a mutató ujjam baját. Rohanás az elsősegély-ládikóhoz, miközben apó magyarázza, hogy a múltkor ő is..., pont így, csak még jobban... Na, neee! Én itt mindjárt elvérzek, ő meg ahelyett, hogy segítene, ecsetel. Elláttam a "sebet", vissza a konyhába, rohanvást, mert ugye mindjárt leég a rizs. Közben megforgatom a pulyka-alkatrészeket is, akkor meg a fűszeres olaj spriccel rám! Már megint nem kötöttem magam elé kötényt! Irány a fürdőszoba, mentsük, ami menthető. Nem volt menthető, a pacák maradtak, kicsi, nagy, mind!
Mikor végre elkészült az ebéd, már nem is volt kedvem enni.
Az öreg zöldborsó persze biztos jót kuncogott a szemetesben. Azért később majd megkóstolom. Az ebédet. Azt. :)