Ez van..., nem sok!

A szerdai nap a kötelező gyakorlatok jegyében telt. Házimunka. Nem szeretem, de muszáj. Aztán fodrászosdit játszottam. Apó volt a szenvedő alany :), de egész jól megnyírtam. Neki tetszett, én is elégedett vagyok az eredménnyel. Borotválni nem fogom! Nem én, pedig nagyon szeretné, de hát mi vagyok én, borbély?! Azt azért mégsem vállalom, mert mi van, ha megvágom? Vér..., brrr, köszönöm, nem kérek belőle. Elég, ha a saját ujjamat elvágom!
Halász Jutka cd részben teljesítve. Nincs rajta Kicsilány kedvence, a Mit tehetnék érted..., viszont a Boldog születésnapot megvan. Holnap keresgélek még, hátha kapok olyat, amin mindkettő megtalálható. Van egy Halász Judit Válogatás cd, de ebben a boltban nem volt kapható, pedig az lenne az igazi!
Holnapma ellenőrzik a kéményeink huzatát. Nem szokott gond lenni, eddig mindig minden ok volt. Korán kell kelnem, sosem lehet tudni, hátha már reggel itt kezdenek nálunk. Ilyen még nem volt, de ha erre számítva nem kelnék fel időben, akkor tuti, hogy már 8 órakor itt toporognának az ajtó előtt.
Ha minden jól megy, akkor én úgysem leszek itthon, Apó lesz az ügyeletes. Persze, ha zuhog az eső..., na azt még meggondolom, hogy akkor is elmenjek-e? Esőben nem tudok kattintgatni, pedig már egész szépen gyűlnek az őszi képek. Ezt vártam január óta. Még nem az igazi, még keresgélni kell a gyönyörűséges színeket, de már alakulgat a természet. :)
Most pedig elmegyek aludni. Igaz, hogy nem vagyok álmos, de mire megágyazok, stb., talán álommanó is tiszteletét teszi nálam. Majd hallgatok egy jó kis megnyugtató zenét, az szokott segíteni.