2007. szeptember 17., hétfő

Csak egy kis emlék...

Bikficnél jártam, zenét hallgattam, többek közt az Engem nem lehet elfelejteni c. számot. Erről jutott eszembe, hogy én ezt a dalt először a József Attila Színházban hallottam, az Imádok férjhezmenni című darabban. A három főszereplő: Darvas Iván, Bodrogi Gyula és Váradi Hédi volt.
Fergetegesre sikeredett az előadás, az utolsó felvonásból már alig lehetett hallani valamit, mert a közönség annyira nevetett. Darvast, a vidéki száműzetés után, ebbe a pesti színházba szerződtették le először. Szerencsém volt, akkoriban bérletem volt oda és nagyon jó előadásokat láthattam.
Később is láttam ezt a darabot - más szereposztással -, de számomra azt a hangulatot egyik sem tudta visszahozni. Most is látom Darvas Ivánt, elegáns mozgását és hallom a jellegzetes hangját amint a harmadik felvonásban, kinyújtott karral, egyetlen ujján egyensúlyozva hoz be a színpadra egy szenesvödröt, miközben azt mondja: "Ez a szén legalább 1 tonna." Azt látni kellett, elmondani nem lehet és elfelejteni meg pláne nem!

A Petite Fleur... 16 éves voltam és nagyon szerelmes egy lengyel fiúba... Jerzy... Megtanultam tőle, hogy kocham cie... Hogy így írják-e, nem tudom, ez rémlik és azt is, hogy bardzo ładna...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése