(A kép csak illusztráció!)Szerintem egy nagyon aranyos állatka, persze a bűzt, amit védekezésként kibocsát, még nem volt szerencsém érezni. Hogy most hol tartózkodik, nem tudjuk, azóta nem jött elő, lehet, hogy keresi a gyerekeket, akiknek a szülei elég felelőtlenek voltak, hogy állattal ajándékozták meg őket. Persze ez is, mint sok más különleges állat tartása, mostanság divat. Elég baj.
Sünink a kertben jól megél a macskák hagyta maradékból, annyira nem fél az embertől, hogy hagyja a fülét simogatni. Az orrát nem, azért haragszik, meg is szúrta apót amikor eme becses testrészét akarta megérinteni!
Nálunk nyestek járnak. Még nem láttam, a családfőre rábámult már szürkületkor.
VálaszTörlésÉjjel viszont megbolondulnak az utcában tőle/tőlük a kutyák. A tavasszal a tujában búvó rigófészket is kipusztította. (A Balcsin a mókus...Na benne kicsit családtam)
Érzékenyen érint a rigópusztulás. De hát ez van, saját cicánk is el-elkap egyet, mikor még kicsik és óvatlanok :( A cicánkát meg a nyesttől féltjük,- ez a kör bezáródása..:)))- és bár nagyon bátor, harciasan védi a helyét, azért éjjelre becsalom a szélfogóba.
Az állatok azért még mindig békésebbek, mint az emberek ?!
Kicsilány mikor szembesült azzal, hogy egyik állat megeszi a másikat, szegény, nagyon megdöbbent - ma már elfogadja. Én is így vagyok vele, de nem szeretem látni! Olyankor valahogy én is csalódást érzek, mint te a mókusnál. Az embereknél...? Gyakrabban érzek csalódást. Hihetetlen, hogy mikre képesek! :(
VálaszTörlés