2007. augusztus 30., csütörtök

Közeleg az ősz?

Posted by Picasa

2007. augusztus 29., szerda

Bűzös borz (görény)

(A kép csak illusztráció!)
Igen, bizony! Apó találkozott vele a kertben. Az egyik lakó szintén látta, állítólag azt is, hogy az utcánkban lakó gyerekek hozták ide őkelmét. Talán ráuntak és úgy döntöttek, hogy kirakják a szűrét szegénynek.
Szerintem egy nagyon aranyos állatka, persze a bűzt, amit védekezésként kibocsát, még nem volt szerencsém érezni. Hogy most hol tartózkodik, nem tudjuk, azóta nem jött elő, lehet, hogy keresi a gyerekeket, akiknek a szülei elég felelőtlenek voltak, hogy állattal ajándékozták meg őket. Persze ez is, mint sok más különleges állat tartása, mostanság divat. Elég baj.
Sünink a kertben jól megél a macskák hagyta maradékból, annyira nem fél az embertől, hogy hagyja a fülét simogatni. Az orrát nem, azért haragszik, meg is szúrta apót amikor eme becses testrészét akarta megérinteni!

Bagolykodom

Már megint a gép előtt talált a holnap, ma? "Ma van a tegnap holnapja - ma lesz a holnap tegnapja" (Demjén Ferenc után szabadon, a pontos szöveget nem tudom.)
Erről jut eszembe:

Tegnapelőtt utner én dönök,
Tegnap utner te dönsz,
Mautner Ödön.

Pedig nem is vagyok fáradt, mégis milyen hülyeségeket írok! :) Megyek is, most még sportolok kicsit..., vár a kis Chi!

2007. augusztus 28., kedd

Egyik nagy kedvenc részben törölve

Nem azért, mert megszünt kedvencnek lenni, hanem mert nagyon lelassította a blogot. A YouTube nehezen jött be. Balázs Fecó és Keresztes Ildikó énekelte az A csönd éve volt című dalt. Ez a változat - a duett - tetszik a legjobban.
Akkor erről ennyit.

Szintén felhők,

csak másképp. Rakosgatom a képeket a blogba, közben nem hagy nyugodni egy gondolat. Olvasgatom a híreket, újságcikkeket, közéleti személyiségek megnyilvánulásait, véleményeket és ellenvéleményeket a gárda megalakulásával kapcsolatban.
Nem éltem még a háború alatt, nem éltem át azokat a borzalmakat, amiket az idősebbektől hallottam, filmeken láttam, történelemórán tanultam.
Mivel nem vagyok történész, sem író, sőt..., és annyira kavarognak bennem a negatív érzések, hogy indulat nélkül - a harag rossz tanácsadó - nem tudnék erről a témáról szólni, ezért inkább az Élet és Irodalom-ból Nyerges András: Színrebontás című írását ajánlom elolvasásra. Nem véletlenül, mert amit leírt, azt akár én is írhattam volna, ha tudnék írni és ilyen visszafogottan elemezni a múltat és a jelent.

2007. augusztus 27., hétfő

Felhők

Felhőangyal repül a város felett:

2007. augusztus 26., vasárnap

Hétvége vége...

Esteledik

2007. augusztus 24., péntek

Videót is lehet!

Kár, hogy nem vagyok nagy videó kedvelő, mert a blogspoton a képek mellett, már videót is fel lehet tenni. Ki tudja, lehet, hogy egyszer még jól jön! Részemről a zenét jobban hiányolom. Délelőtti bevásárlásomat elintéztem, a lábam nem fájt, csak a meleg zavart, de piszkosul! Az vigasztalt egész úton, hogy ez semmi ahhoz képest, amikor a Balatonon, a déli hőségben, tűző napon battyogtunk a gyerekekkel az ebédért. Az is igaz, hogy a társaság nagyon kellemes volt és figyelmes. :) Drága kis mókusok, minden árnyéknál megálltak, hogy én hűsölhessek és ittuk a jó hideg teát. "Ugye nagyika ez jót tett? Már jobban vagy? Ne félj, mi vigyázunk rád!" Hát nem két kis tündér?! Hiányoznak.

2007. augusztus 23., csütörtök

Éjfél után:

Valahonnan húsleves illata száll felém... A képzeletem játszik velem, vagy az orrom mondta fel teljesen a szolgálatot?
Ma Apó egyik kedvence főtt a fazékban, az pedig gulyásleves volt és különben is rég megdermedve alszik a frizsider második polcán.
Talán főznöm kéne már egy jó, erős húslevest..., nem lehet véletlen ez a képzelődés. :)
Más:
Nem akarom ragozni chi masinám jótékony hatását, de már nem vizes a lábam (na jó, a bal még nem tökéletes), nem fáj a derekam és minden további nélkül fel tudom húzni féllábon állva a zoknimat. A gyakorlatot, ami tulajdonképp egy kényelmes fekvést jelent, naponta 2x10 percig, teljes fokozaton végzem, este még beiktatok egy alapos talpmasszázst is. Brummog a masina, mint egy mackó, remélem, az alattunk lakó nem ébred fel rá.
Fogyni még nem sikerült, de nem is híztam! :) Az is valami.
Jól érzem magam. Ja, és nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy ejnye, ejnye Borka, ma megint nem mozogtál eleget! Néha olyan kevés elég a boldogsághoz. :)

2007. augusztus 22., szerda

Ez még tegnapi zsákmány



Félhold és felhők

2007. augusztus 21., kedd

Augusztus 20.



Ízelítő abból, amit az erkélyről lehetett látni.

2007. augusztus 16., csütörtök

Itt van!

Meghozták a sétáltatót. Kicsi, de mégsem találom a helyét. Annyira nem kicsi, hogy betoljam a szekrény alá, fogalmam sincs, hogy hova fogjuk tenni!
Most itt áll a szoba közepén, ismerkedünk. Már kipróbáltam, egyelőre csak 2x2 percre és közepes fokozaton, de nagyon jólesett! Enyhe bizsergés a lábaimban és mintha a gerincem, ott deréktájon, ahol fájni szokott, most jobban bírná a gyűrődést. Azért még óvatos vagyok. Lakva ismerni meg egymást, úgyhogy még várok a dicsérgetéssel.
Fő a bizalom és a hit, hogy használ. :)

2007. augusztus 15., szerda

Ádám bátyám...

...pávát látván
száját tátván
lábát rázván
pávává vált.

Ez a nyelvtörő versike jutott most eszembe. Holnaptól ugyanis egy lábakat rázó gép boldog tulajdonosa leszek. Állítólag annyit ér 15 perc lábrázás, mint másfél óra séta és mindezt vízszintes testhelyzetben kell teljesíteni. Mikor megláttam, beleszerettem. Ez az! Ez való nekem! /Az ismertetőben azt írják, hogy pont az ilyen, félig már a sírban logó lábak gazdáinak találták ki. :) /
Egyéb sétálógép egy vagyonba kerül, de ez olyan kis helyes és az ára is az. Azért ne rohanjatok venni, inkább várjátok meg az eredményt, lehet, hogy nem csak ő és az ára, de a haszna is kicsi.
Ezentúl nem lógatom az orrom és a lábam, hogy nem tudok minden nap sétálni, csak lefekszem a földre, ráteszem a lábam a kisaranyosra és már sétálok is! Ha minden igaz, akkor még karcsúbb is lehetek. És ez már olyan szép, hogy kicsit kételkedve fogadom az új jövevényt, de megelőlegezem neki a bizalmat és szeretetteljes kiváncsisággal várom. :)
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
Samu kérésére betettem az eredeti oldalról egy képet, ha rákattintasz, elvisz a megfelelő helyre.

2007. augusztus 13., hétfő

A kettőnk titka...

Kislegény pár hónapja kitalálta, hogy annak ellenére, hogy Mamika szerint ő már nagyfiú és a zokniját egyedül kell felvennie, én azért mégis adjam inkább rá. Beleegyeztem, elvégre nem szakad le az ég, ha - amikor nálunk vannak - feladom rá a zoknit. Boldogan mondta, hogy ez legyen a mi titkunk és senkinek el ne áruljuk. Jó, én biztosan nem fogom elmondani senkinek - ígértem meg neki.
Balatonon tovább játszottuk a titkos zoknihúzást. Persze Kicsilány oldalát majd' kifúrta a kíváncsiság, pedig az orra előtt adtam rá az öccsére a zoknit! :) Aztán nagypapával ők is csináltak egy titkot. Gyönyörű rajz készült titokban amit, mielőtt elindultunk haza, átadott nekem. :)
De most jön a lényeg!
Megérkezett Mamika, mi pedig hazavonatoztunk. Este, lefekvéshez készülődés közben, Kislegény megsúgta neki:
-Van ám a nagyikával egy közös titkunk.
-Igen? - és milyen titok? - kérdezte a Mama.
-Hát zoknititok! - válaszolta Kislegény.
-Áááá, értem, szóval a nagyi húzza fel a zoknidat.
-Ezt Te honnan tudod?!
Nagyon elcsodálkozott, hogy a Mamika honnan tudta meg a nagy titkot. Hogy milyenek ezek a mamák, mindent kitalálnak! :)
Mamika elmondta neki, hogy nem a nagyi árulta el, de abból, hogy zoknititok, bizony egy mamika már ki tudja találni, hogy miről is van itt szó.
Hát... eddig tartott a kettőnk titka. Már nincs titok, mindenki tudhatja, én meg itt gyorsan ki is kotyogtam. :)

2007. augusztus 12., vasárnap

Csöndesek a nappalok?

Olyan nagy a csend, hogy úgy döntöttem én is hallgatok.

2007. augusztus 10., péntek

Jó és rossz

Utolsó este együtt ülünk négyen a teraszon. Beszélgetünk. Előző héten a gyerekek Mamikával megnézték a tihanyi apátságot, nagy hatással volt rájuk és ennek kapcsán szó kerül az egyházakról, szerzetesrendekről, apácákról, a különféle vallásokról. Bibliai történetekről, Jézusról és az Úrról, aki mindent lát és még azt is tudja amit nem mondunk ki, csak gondolunk. Életünk végén el kell számolnunk tetteinkről, de amíg élünk, mindig van lehetőség, hogy hibáinkat kijavítsuk.
Kislegény szépen elmagyarázza, hogy benne, ott belül, van egy jó és egy rossz. Attól függ, hogy ő jó, vagy rossz, hogy éppen melyik győz. "Én nem akarom a rosszat bevallani - én a rosszat le akarom győzni."
Szép és okos gondolat, főleg, hogy egy 6 éves kisfiú mondta.

Na végre, ide is eljutottam!

Kész vagyok a képek rendezésével, javítgatásával. A háttér már a balatoni szőlőlugas finom, édes fürtjeit mutatja. Rengeteget ettem - nem csak szőlőt - és csodák csodája! - mégis fogytam. Sokat szaladgáltam a ház és a kert között, mert mindig történt valami, amit feltétlenül látnom kellett!
Például egyik reggel, a kis műanyag "medencében" három béka úszkált nagy boldogan. Nagyságukból ítélve, valószínűleg egy mamabéka és két csemetéje. Volt nagy öröm! Kicsilány kézzel fogta meg az egyiket, a másik kettőt Kislegény halászta ki lepkehálóval. Aztán, nagy örömömre, elengedték őket a kertben. Ettől kezdve igen óvatosan lépkedtem a fűben. :) Nehogy már rálépjek és én legyek valamelyik gyilkosa! :) Sajnos képet nem tudok mellékelni, mert én bizony kőszoborrá váltam a láttukra, hogy bemenjek a gépért?! - ez éppenséggel nem jutott eszembe. Egészen más gondolatok foglalkoztattak, de ezekről bölcsen hallgattam.
Egy tücsöknél már úgyis lebuktam. Ott ült a függönyön és amikor megláttam, kiszaladtam a teraszra. "Nagyika, te félsz a tücsöktől?" Nem, én nem félek, elvégre nem bánt, csak kicsit undorodom tőle. Kicsilány tücsök komát is megfogta és szépen kivitte a kertbe, hogy nehogy valami baja legyen. (Nagyon jó egy ilyen gyerek a háznál, hát még kettő!) Azt már nézni sem tudtam, amikor egy szerencsétlen gilisztát tuszkolt a vakondtúrásba, hogy Vakond Vilinek legyen mit ennie. (Már értem, hogy környezetismeretből miért ő a legjobb.)
Bodobácsot (én csak suszterbogárnak hívom) a karján sétáltatta és édes Bodinak szólította. Mikor katicát reptetett, az már kész öröm volt számomra, mert az egyetlen bogár, amitől nem ráz ki a hideg.
Ennyit az állatokról. Lassan olyanok leszünk, mint a Durrell család! :)
Azért történt sok más egyéb is, majd szép sorjában leírom. Ki hinné, hogy két gyerek milyen mozgalmassá tudja tenni a napokat!
Ja, és egy 40 éves, lepukkant ház is szolgál meglepetésekkel ám!

Délutáni sakkparti. Kislegény kibicel.