Olvasgattam a blogokat, ilyenkor csönd van és nyugalom, nagyon halkan szól a zene, lassú, szép, régi dzsessz, és akkor eljutottam valakihez, akit rigók kísértek végig az úton. Nagyon megható verses párbeszédet olvastam. Még most is belesajdul a szívem.
Szívszorítást nem mellékeltem...:(
VálaszTörlésTudom, anélkül lehetetlen olvasni, még annak is, aki nem is tudja, ki volt Erik.:)(Egy halat tartó "norvégnak kinevezett gumibaba egyébként. És ettől is írhatnékja van az ember lányának!...:)))
De hát ha ezt el szerettem volna kerülni, be se írom a verseket. Egyszer sorra kellett kerülnie a párbeszédnek. Hiszen Apa olyan szépen legépelte, vagy négy indigóval, mint rendesen :)), kisímította-tördelte az én egykori buta kis soraimat is, összerakta, időrendben, pontosan, ahogy mindent. Hát sírtam, ezredszer is. De nem olyan fájón, inkább könnyes örömmel. Hogy ez is Ő, (meg én is kicsit) és megmarad, fennmarad, legalább így.
Lemaradt egy s az írhatnékja elől!Freudi elütés:)
VálaszTörlésÉrtettem én azt s betű nélkül is! :)
VálaszTörlés