Nem tudom, hogyan, hol és mikor történt... Elvesztettem a lelkesedésemet. Most semmi nem tud feldobni. Nincs kedvem írni, de tudom, hogy ennek is vége lesz egyszer és akkor újra boldogan írok ide és a többi blogba is. Most valóban csak a kedves blogok olvasgatására van energiám.
Magam is csodálkozom magamon, de ez van.
Magam is csodálkozom magamon, de ez van.
Mila, nem hagyhatlak ezzel sem egyedül, hát tudod, gyakran van ez az én házam tájékán is.Ilyenkor a barátokra gondolok, hogy várnak, és az olyan fontos, hogy akkor egy kis szünet után már nagyon elkezd hiányozni a párbeszéd, ha csak komment, az is jobb, mint egyedül csücsülni a toronyban. Szóval, csak legyél nekünk! Aztán meg mesélj a csemetékről is...
VálaszTörlésJó, jó persze. Csak kicsit később... :(
VálaszTörlésmeg-vá-runk :)
VálaszTörlésés csók: kac
Van ilyen néha...
VálaszTörlésTaláld meg mielőbb! :)
Majd igyekszem! :)
VálaszTörlés