2007. június 29., péntek

Valahol elveszett...

Nem tudom, hogyan, hol és mikor történt... Elvesztettem a lelkesedésemet. Most semmi nem tud feldobni. Nincs kedvem írni, de tudom, hogy ennek is vége lesz egyszer és akkor újra boldogan írok ide és a többi blogba is. Most valóban csak a kedves blogok olvasgatására van energiám.
Magam is csodálkozom magamon, de ez van.

2007. június 28., csütörtök

A tegnap esti égbolt érdekességei:





Ha igazán látni akarod a képeket kattints rájuk! Az első képen egész jól kivehető egy repülőgép. Nem mentem át képesblogba, bár úgy néz ki...

2007. június 22., péntek

Egy hét szünet.

Ma délután jönnek a gyerekek 1 hétre, addig nem írok, legfeljebb csak olvasok..., úgyhogy ne keressetek!
Amint tudok, jövök.

A tegnapi vihar így kezdődött:

Aztán, hogy mi lett belőle...!

2007. június 21., csütörtök

Égszakadás, földindulás...

Katt a képekre!
Megint kezdi! Dörög és villámlik...

Nagy változás!!!

Magyar nyelven is fut a blogspot! Minden magyarul van! Angolul is elboldogultam, de így sokkal jobb, most aztán igazán otthon érzem itt magam! :) Jöhet már bárki, az is aki nem tud angolul.
Azért még szokni kell a magyar kifejezéseket. Kicsit szokatlan, de nagyon örülök neki.

2007. június 19., kedd

14 éve már...

Mama..., hiányzol...

2007. június 18., hétfő

Még fotók...


Aranyfények

Fotózásra csábítanak.

Délutáni napsütés

A tegnap virága

Nem tudok ellenállni a tájnak és a még mindig, minden nap új virágot hozó hibiszkusznak. Teméntelen mennyiségű kép készült, de... - ez a virág akkora..., most olyan jók a fények..., most a legszebb a színe és látszik a bibéje..., most..., most... Mindig van valami ok, amiért pont azt, pont akkor le kell fényképezni. :)

2007. június 17., vasárnap

Felhők...

Június 11-én ilyen felhők is voltak.
Ma felhők jönnek és mennek.
Tegnap este 8 óra körül a nyugati égbolt.

2007. június 16., szombat

Kimerészkedtem az utcára.

Bevallom, napok óta nem tettem ki a lábam a lakásból, de most...! - elmentem vásárolni. Elvégre lehűlt az idő, csak 27° lesz ma. Mire hazaértem, mindenem csupa víz volt. Nem, nem esett az eső, csak a szervezetem így védekezik a megenyhűlt melegben. Most egy darabig megint nem megyek sehova, az biztos! Még jó, hogy van egy drága Apókám, aki majdnem mindent megvesz, elintéz! Amit nem, azt majd én megveszem, elintézem, ha..., hát egyszer már csak lehűl tényleg a levegő! Nem kell nagyon, ááá! Legyen 25°, jó? Az olyan emberi...
Tegnap a postámban volt egy ventilátor, nagyon jókor küldte nekem Tyria.
Köszönöm szépen! Máskor is hozok kávét, meg finom teát, üdítőt, ha netán alkohol tartalmú italra vágytok, az is van, de ilyen nagy melegben azt inkább nem ajánlom.
Aki teheti és bírja (a pénztárcája is), menjen strandra, vagy húzódjon be a lakás leghűvösebb sarkába, mert jövő hétre 35°-ot jósolnak.

2007. június 15., péntek

Vakációóó!

Ma volt a tanévzáró és a bizonyítványokat is kiosztották. Kicsilány még csak írásos értékelést kapott, őket még nem osztályozzák. De... Kapott oklevelet az első osztályban nyújtott kiemelkedő teljesítményéért és könyvjutalmat. Az értékelésbe meg beírták, hogy mindenben jó, de ami különösen érdekli, az a természet és a természeti jelenségek. :)
Mit ne mondjak...? Mintha hájjal kenegetnének. Nagyon örülök, bár már évközben tudtuk, hogy feltűnően jól megy neki a suli, pedig sokat volt beteg. Kartörés, macskagomba és egyéb "nyalánkságok".
A matek tanárnője azt mondta, hogy ő még nem tanított ilyen kislányt - nem fiatal, 50 év körüli -, aki ilyen jól érti és tudja a matematikát. A kis "stréber" nehezebb feladatokat szokott kérni, aztán rendre meg is oldja. Észreveszi az összefüggéseket, nagyon jó következtetései vannak.
Ennyi elég is a dicsekvésből, de muszáj volt!!!
Nagyon boldog vagyok! A mamikája is ilyen boldoggá tudott tenni, Kicsilány volt kitől örökölje azt az okos kis buksiját.

2007. június 14., csütörtök

Jó is van ebben a melegben!

Alig eszem, nincs étvágyam. Délután 1/2 5-kor ebédeltem, addig csak egy könnyű és finom került a pocakomba. Ha így folytatom, még a végén lefogyok! :)
A majdnem leégett pörkölt is Apónak készült. Őt nem zavarja a meleg. Nem értem, hogy tud ilyesmiket kívánni ilyenkor?! Ez van. Én megfőzöm..., csak ne kelljen megennem.
Sok gyümölcs, sok nyers saláta, sok ivólé, ásványvíz, ez most a nyerő nálam.

Kacinka figyelmébe...

... ajánlom:Természetesen másnak is jut. Aki nem szereti a kávét, talán próbálkozzon egy finom, citromos, jeges teával! :)

Üresfejű!



Bizony. Olyan üres a fejem, mint egy lufi. Nem először fordul velem elő, hogy mi lesz ennek a vége?!
Na jó, ebből elég!!! Itt a kávé, aki szintén úgy véli, hogy nincs egy fia gondolata sem, tartson velem.

2007. június 12., kedd

Meleg napok, még melegebb napok...

A távolban dörög az ég, lassul a Net. Biztos van valami közük egymáshoz. Én is lelassultam, biztos van valami köze az égzengéshez, meg annak is, hogy fáj a fejem...
Már nem vagyok morcos. Fásult vagyok. Ilyen az idő? Ilyen az idő! Na, és akkor mi van?! Nyár. De jön még Borkára tél... - és még előtte a szépséges ősz..., no, Ősztündért nagyon várom!!! Hozza a kedvenc színeimet. :)
Ezen a héten vége a tanévnek, pénteken évzáró. Jönnek a szép napok a gyerekeknek, sok szülőnek meg a gond, hogy hova tegye a gyereket.
Nálunk nincs ilyen probléma, de én akkor is nagyon sajnálom az úgynevezett kulcsos gyerekeket. :(

2007. június 10., vasárnap

Morcos vagyok!

Igen. Mert melegem van. Olyan jó azoknak, akik élvezik a nyarat, a napsütést. Én menekülök, jobb híján a lakásban ténfergek, redőny le, némi huzat és ventilátor. Ez van. Csak főzni ne kéne ilyenkor! - attól aztán totálkáros leszek.
Az éjjel megint világvége hangulatban voltam. Visszatérő álom. Legtöbbször az ég változik meg először, most is. Kinéztem az ablakon és annak ellenére, hogy nappal volt, az ég teljesen elsötétedett és megjelent az égen a Sixtus-kápolna freskója. Először azt hittem, hogy valahogy az égre vetítik, de aztán valamiből rájöttem, hogy nem, hanem ez itt a végítélet napja. Az ég borzalmasan sötét volt, de nem mint éjjel, hanem, mint amikor vészjóslóan sötét felhők borítják be, vagy mint amikor teljes napfogyatkozás volt. Nagyon félelmetes látvány. Eszembe jutott, hogy vajon a gyerekek otthon vannak-e, és hogy ezen a napon mindenki igyekezzen az otthonában, szeretteivel együtt lenni. Azon morfondíroztam, hogy én meg itt vagyok egyedül, mert Apónak épp most jutott eszébe elmenni itthonról. És közben nem tudtam levenni a szemem az égről!
Ez az egész olyan furcsa. Miért álmodom én ilyeneket? És ezek az álmok nagyon hasonlítanak egymásra. Nagyon furcsa az érzés is, ami ilyenkor álmomban elfog. Nem félelem, de az is van benne. Nagyon összetett, szavakkal el nem mondható. Utána sokáig a hatása alatt vagyok.
Valami magyarázata csak kell, hogy legyen! Valami tudatalatti működik...

2007. június 8., péntek

Nem tartott sokáig. :)


Már itt is vagyok! Tegnap is errefelé ténferegtem, mert be kellett tennem pár képet. Ma már új versekkel bejelentkeztem a verses blogokba is. Azért ez a rövidke kihagyás igazán jót tett, nem blogger-szemmel néztem a világot, csak úgy, mint bárki más normális ember. :)
Most jön a Djokovic-Nadal elődöntő a Roland Garroson. Az előbb Federer nagyon nehezen, de legyőzte Davigyenkót, ha minden sikerül, akkor megint Federer-Nadal döntő lesz. Tavaly már írtam, hogy én kinek drukkolok. Persze, nem élet-halál kérdése ez az egész, de azért én mégis izgulok! :))
Ja, és változatlanul nagy a meleg!!! :( Személyes sértésnek veszem, és nem ér a nevem!!! Ha ilyen meleg lesz vasárnap, akkor nem tudok elmenni a fagyizós programra, pedig nagyon szeretnék találkozni a "lányokkal"!

2007. június 7., csütörtök

A tegnapi eső...




...így tűntette el a várost. Nálunk még sütött a Nap, de Pestet már nem lehetett látni.

2007. június 4., hétfő

Szünet

Bekapcsolom a gépet és rövid időn belül olyan álmosság fog el, hogy majd' leragad a szemem. Ez megy napok óta. Így nincs sok értelme, tehát most határozatlan ideig minden blogom szünetel. Csak hogy tudjátok, nincs semmi bajom, talán elkapott a nyári álom...

2007. június 1., péntek

Csapdák

Tankcsapda helyett - Apóra való tekintettel - vettünk inkább hangyacsapdát. Kihelyeztem 3 különböző helyre. Állítólag hosszú, tömött sorokban kéne jönniük a finom hangyamorzsákért, de most egy fia hangyát sem látok. Bezzeg amíg nem voltak csapdák! Hajjaj! - tömeges támadást intéztek a konyha és az én lelkivilágom ellen. Teljesen beteg lettem, még a gyomrom is megfájdult. Persze, ha a hangyacsapda így működik, nekem az is jó, csak ne lássak többé egy darabot se belőlük. Majd a Balatonon, ott aztán élvezhetem a társaságukat. Ilyen kicsi mákszem és nekem mennyi gondot okoz!
A Gyuri meg nem jön! Bár most már ne is egyen nálunk hangyát, mert a végén még ő is feldobja mind a négy tappancsát.