Nem kell valami nagy dologra gondolni! Ma szemészeten voltam, talán hétvégére készen lesznek az új szemüvegek és akkor végre normálisan fogom látni a világot. Most csak úgy nagyjából sejtem, hogy hogy néz ki...
Minden nagyon gyorsan ment. Tegnap bejelentkeztem, mára már kaptam is időpontot. A rendelőben nem volt sorbanállás, rögtön befizethettem a 300 forintot. Kaptam egy cetlit róla, azt elfeleztem, mert azon testvériesen osztoznunk kellett az orvossal. Fölmentem és épp kényelembe helyeztem magam, amikor már szólítottak is. Olvastam hülyeségeket, de a legkisebb számot bezzeg el tudtam olvasni! Ennek ellenére az orvos betetette velem a fejem abba a micsodába, ahol van egy szép színes házikó, azt nézegettem kicsit, majd mentünk vissza a nénihez, aki a számítógépből mindent tudott és beírta az új diagnózist. Kaptam 2 db vényt, mentem a földszintre, ott a kapubejáróban van egy optikus. Nála kényelmesen kiválasztottam a megfelelő kereteket, megbeszéltük, hogy milyenek legyenek az üvegek, például az olvasó műanyag lesz, mert az üveget már nem tudná tartani az orrom meg a fülem! Megbeszéltük, hogy ritka szétálló szemem van - tényleg elég távol van egymástól a kettő! :) Ezután az árban is megegyeztünk, leperkáltam az előleget és boldogan távoztam, mert maradt még cipőre is pénzem.
Nnna, mondok, akkor most jön a cipő. Vettem közben két ehetetlen pogácsát, hátha megéhezem alapon, de úgy ahogy voltak jöttek velem végig az úton.
Szóval cipőt is sikerült vennem. Kényelmes, világos színű - nem a legszebb, de mostanság ez már nem annyira számít...
Irány a Rossmann! Ott is vettem pár apróságot, aztán haza, mert kezdett a fejem főni. Ugyan esett pár csepp eső, de azt az időt én az optikusnál töltöttem.
Megállapítottam, hogy tombol a tavasz! Úgy nőnek a virágok, zöldülnek ki a fák, hogy öröm nézni!
Itthon már nem volt semmi kedvem enni, csak ittam, ittam és ittam... Almalét és hideg tejet.
Két hete ma volt az első olyan nap, amikor végre igazán jól éreztem magam, egyáltalán nem szédültem és a szívem sem lötyögött. Lassan megszokom ezt a meleget...
Este megnéztünk egy igencsak felejthető filmet, közben én szaladgáltam az erkélyre fotózni, mert beborult és különös fények voltak a város felett. Aztán meg jött a naplemente...
A mai nagy zsákmány egy gyíkocska amint melegszik az erkély szélén. Sikerült lekapnom. Ez csak a kép részlete:
Minden nagyon gyorsan ment. Tegnap bejelentkeztem, mára már kaptam is időpontot. A rendelőben nem volt sorbanállás, rögtön befizethettem a 300 forintot. Kaptam egy cetlit róla, azt elfeleztem, mert azon testvériesen osztoznunk kellett az orvossal. Fölmentem és épp kényelembe helyeztem magam, amikor már szólítottak is. Olvastam hülyeségeket, de a legkisebb számot bezzeg el tudtam olvasni! Ennek ellenére az orvos betetette velem a fejem abba a micsodába, ahol van egy szép színes házikó, azt nézegettem kicsit, majd mentünk vissza a nénihez, aki a számítógépből mindent tudott és beírta az új diagnózist. Kaptam 2 db vényt, mentem a földszintre, ott a kapubejáróban van egy optikus. Nála kényelmesen kiválasztottam a megfelelő kereteket, megbeszéltük, hogy milyenek legyenek az üvegek, például az olvasó műanyag lesz, mert az üveget már nem tudná tartani az orrom meg a fülem! Megbeszéltük, hogy ritka szétálló szemem van - tényleg elég távol van egymástól a kettő! :) Ezután az árban is megegyeztünk, leperkáltam az előleget és boldogan távoztam, mert maradt még cipőre is pénzem.
Nnna, mondok, akkor most jön a cipő. Vettem közben két ehetetlen pogácsát, hátha megéhezem alapon, de úgy ahogy voltak jöttek velem végig az úton.
Szóval cipőt is sikerült vennem. Kényelmes, világos színű - nem a legszebb, de mostanság ez már nem annyira számít...
Irány a Rossmann! Ott is vettem pár apróságot, aztán haza, mert kezdett a fejem főni. Ugyan esett pár csepp eső, de azt az időt én az optikusnál töltöttem.
Megállapítottam, hogy tombol a tavasz! Úgy nőnek a virágok, zöldülnek ki a fák, hogy öröm nézni!
Itthon már nem volt semmi kedvem enni, csak ittam, ittam és ittam... Almalét és hideg tejet.
Két hete ma volt az első olyan nap, amikor végre igazán jól éreztem magam, egyáltalán nem szédültem és a szívem sem lötyögött. Lassan megszokom ezt a meleget...
Este megnéztünk egy igencsak felejthető filmet, közben én szaladgáltam az erkélyre fotózni, mert beborult és különös fények voltak a város felett. Aztán meg jött a naplemente...
A mai nagy zsákmány egy gyíkocska amint melegszik az erkély szélén. Sikerült lekapnom. Ez csak a kép részlete:
Naugye, hogy navégre jól vagy!!! :))
VálaszTörlésNaugye, navégre! :)) Csak az a szürke állomány nem akar beindulni! Nem tudok semmit kitalálni a vasutas gyerekekről, ez borzasztó! :(
VálaszTörlésBorka
Borka drága, nem kell falrengető fantázia, nem epikus költeményt várunk, csak ami eszedbe jut. :) látod, én is csak mint dokumentarista nyúltam a témához, nekem csak az megy.
VálaszTörlésbe kéne vallani, hogy nem is voltál úttörő. :))
VálaszTörléskac