2007. március 6., kedd

A Vaux-le-Vicomte-kastély

Párizstól délre, Melun mellett, kb. egyórás autózással érhető el a kastély, melyet Nicolas Fouquet, a Napkirály államminisztere és kincstárnoka építtetett. A dúsgazdag Nicolas Fouquet három falut romboltatott le, hogy legyen elég hely a Vaux le Vicomte-i háza körül fallal bekerített parknak. A kor egyik híres építészét (Le Vau) , a kertek és parkok tervezőjét (Le Nôtre) és a szobák díszítőjét (Le Brunt) azzal bízta meg, hogy olyan épületegyüttest és parkot építsenek, amilyet "még nem látott a világ". Az eredmény minden várakozást felülmúlt, de ez okozta Fouquet vesztét is.
Az újonnan befejezett gyönyörű kastélyt és parkot 1661-ben a király számára rendezett fényűző fesztivállal nyitották meg.
A látvány kiváltotta XIV. Lajos irigységét és haragját. A "csodapalotát" az államminiszter nem sokáig élvezhette, mert sikkasztással vádolták meg (Jean Baptiste Colbert, aki később Fouquet helyett a Napkirály pénzügyminisztere lett, azzal vádolta meg Nicolas Fouquet-t, hogy kastélyát állami pénzből építtette, ezért az uralkodó Fouquet-t 17 évi börtönre, családját pedig teljes vagyonvesztésre ítélte). Azt a muskétást pedig, aki a nagy hatalmú hivatalnokot letartóztatta, különös módon D'Artagnannak hívták.
„A Vaux-le-Vicomte-kastélyt - egy mérföldnyire Meluntól - 1653-ban építtette Fouquet. Akkoriban alig volt pénz Franciaországban. Mazarin mindent összeszedett, a többit meg Fouquet költötte el.
- - - - - - -
Ha az ember a vaux-le-vicomte-i kastélyba a pompás kariatidákon nyugvó kapun át belép, kibontakozik az épület főrésze a tágas udvaron, amelyet pompás kőkorlát övezte mély árok vesz körül. Elragadó az előreugró középső rész a feljárat fölött, amely mint valami király trónol, körülötte négy pavillon, amelyek az épület sarkait alkotják, és óriási jón oszlopaik méltóságteljesen emelkednek az épület magasságáig. A homlokzat frízeit arabeszkek díszítik, a pilaszterek oszlopfői mindenütt a gazdagság és báj érzetét keltik. A díszes és méltóságteljes kupolák mindent túlszárnyalnak.
Ez a palota, melyet egy alattvaló építtetett, sokkal inkább hasonlított királyi palotához, mint az a másik, amit Wolsey látott jónak uralkodójának ajándékozni, félelemből, nehogy a király féltékeny legyen rá.
De ha ennek a palotának egy bizonyos részében a pompa és ízlés nagyon is szembetűnő, ha a belső termek ragyogó berendezését, az aranyozások pompáját, a festmények és szobrok pazarságát bármi is túlszárnyalja, az a vaux-i park és kert. Az 1653-as szökőkútcsodák még manapság is valóságos csodák, a vízesések királyokat és hercegeket ragadtak ámulatra, és ami a nevezetes grottát illeti, melynek szépségét annyi ismert költemény zengte, a hírneves vaux-i nimfa lakhelyét, azét, akit Pélisson megszólaltatott La Fontaine-nel, a nyájas olvasó nem kívánja tőlünk, hogy mindezt a sok szépséget leírjuk, mert nem akarjuk magunk ellen kihívni a kritikát, amelyet abban az időben Boileau gyakorolt:
Ezek girlandok itt, ezek itt oszlopok csak,
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
és én menekülök, futok a kerten át.
Mi is úgy teszünk, mint Despréaux: belépünk az akkor még csak nyolcesztendős parkba, melynek máris büszke fái vöröslőn bontják ki pompás koronájukat a nap első sugaraiban. Le Nôtre siettette mecénásának örömét; valamennyi csemete dús lombozatú fává fejlődött a művelés és bőséges trágyázás következtében. A környéken minden szép reménnyel kecsegtető fát gyökerestül emeltek ki a földből és elültették a parkban. Fouquet bőven vásárolhatott fákat parkjának ékesítésére, hiszen három falu határát vásárolta össze, hogy megnagyobbíthassa parkját.”
(Részlet Alexadre Dumas: Bragelonne Vicomte c. regényéből)


Nicolas Fouquet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése