2007. március 30., péntek

Még jó, hogy csak álom volt!

Tegnap éjjel, önmagamhoz képest, korán lefeküdtem aludni. Tudom, hogy mindig álmodik az ember, de ilyenkor föl-fölébredek és megjegyzem az álmomat. Nnna, most is megjegyeztem. Elég nyomasztó volt.
Elindultam fotózni(!), aztán egy lejtős utcán találtam egy zárt, csőszerű csúszdát, olyat, mint amilyen a nagyobb strandokon van. Azon lecsúsztam és egy teljesen ismeretlen helyen találtam magam. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Akkor vettem észre, hogy otthon hagytam a táskámat, benne a kulcsomat, telefonomat, bérletemet, mindent. Kérdezgettem az embereket, hogy merre menjek ahhoz, hogy Budán találjam magam? Senki nem tudta! Aztán egyszer csak a vállamon volt a táskám és én kinéztem magamnak egy se troli, se villamos, de nem is busz-féle járművet, mivel metró nem volt a közelben. Arra felszálltam, tudom, hogy a sok mászkálástól nagyon fájt a lábam és leültem egy nagyon kényelmes ülésre. Aztán a következő kép már otthon. Lepakoltam mindent, eldőltem a heverőn és akkor látom, hogy az egész szoba szürke tapétával van bevonva. Nézem a lakás többi helyiségét, hát a kéknél és a szürkénél más, több színt nem találtam. Még azt megállapítottam magamban, hogy Apó azért megkérdezhette volna, hogy milyenre tapétáztassa a szobákat, és itt végre felébredtem!
Ez az egész sokkal hosszabb és zűrösebb volt, de nem akartam bő lére ereszteni a mondókámat... Nem volt jó álom...
Máskor inkább tovább maradok fent, nincs szükségem ilyen kalandokra.
Azon viszont sokat gondolkodtam már, hogy az ember az álmait teljesen valóságosan éli meg. Olyan, mintha két élete volna. Álmomban olyan dolgokat élhetek át, amiket a való(?) életben soha. Minden álom gazdagít valamivel, még akkor is, ha az éppen valami negatívum, mint ez a mostani álmom például. Ha így nézem, akkor jó, hogy emlékszem az álmaimra, teljesebb az életem, de néha nagyon rossz, mert a szorongásaim rémálmok formájában jelentkeznek. Mert ugye valahol ki kell annak is jönnie! Nem zárhatom teljesen magamba. Intő jelnek is felfoghatom, hogy vigyázz, nézz mélyen magadba, mert valami nincs rendben!

2 megjegyzés:

  1. Így , kívülállóként nekem tetszik ez az álom. Volna értelme asszociálgatni róla neked, akkor hátha közelebb jutnál a jelentéséhez... Mert biztos van neki :))

    VálaszTörlés
  2. Kívülállóként nekem is tetszene, de ne tudd meg, milyen érzés volt elveszve a nagyvárosban! :)
    Nagyjából tudom, hogy miért álmodtam ilyeneket...
    Régen állandóan szakadékok fölött kellett volna átmennem, miközben tériszonyom van. Ez az álom megszűnt, miután Apó felesége lettem és rendeződtek a dolgaim. Még álmodtam néha szakadékot, de valahogy mindig megoldottam és így már sokkal jobb volt! :)

    VálaszTörlés