Görögországból jöttem...

...egyenesen a blogbirodalomba! Az egyik ismeretterjesztő TV csatorna jóvoltából gyönyörködtem a görög tenger hihetetlen kékségében, a fehér házacskákban, Athén nyüzsgő emberforgatagában. Olyan, de olyan szép! Én már nem jutok el oda, meg aztán túl meleg is nekem, de így, hogy odakint hűvös, nyirkos az idő, nagyon jólesett látni a mediterrán vidék forró napsütését, az éles kontrasztokat, a ragyogó színeket. És főztek is. Polipot. Nnna, azt nem kívántam meg. Szegény olyan csúnya. Persze ízlések és pofonok...
Írni kéne már valamit a Képes-blogba is, de nem jön az ihlet. Az az igazság, hogy még mindig nem szakadtam el a szombati találkozó élményeitől. Állandóan azon jár az eszem, így persze, hogy nem jut eszembe semmi értelmes Bikfic képéről. Pedig nagyon jó az a kép és valami pici és halvány gondolat már motoszkál a fejemben, csak éppen le kéne ülni és el kellene kezdeni írni. Egyik mondat hozná magával a másikat...
Kíváncsi vagyok, vajon Bikficnek sikerült-e megcsinálnia Kacinka gépét?
Képek csak Metától jöttek, a többiek is próbálkoztak, de túl nagy falat ez az én postafiókomnak, vagy mi? - mert nem sikerült megkapnom!