2007. március 31., szombat
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán:
MI KÉNE MÉG
Néha, mikor nyomaszt már az elégedettség
Sok fényes ötlet áraszt el, hogy mi is kéne még
Sok használt szöveg kellene, mely kifordítható
És ráhúzható minden rosszra, hogy lássuk milyen jó
Na na na na-na-na na na-na-na na
Na na-na-na-na na na-na na-na-na na
Egy futballmeccs meg vetélkedő nagyon kéne még
Hogy legyen, amit önfeledten élvezhet a nép
És néhány újabb sikerlista szintén kéne még
Hogy megismerjünk minden egyes különvéleményt
Na na na...
Egy hirdetés a reklámoknak, az is kéne még
S egy újabb, mely az utóbbiaknak csinál hírverést
Sok ösztönzés, hogy készüljön a jövő nemzedék
És hozzá néhány jó tanács, mely a túlzásoktól véd
Na na na...
Egy kémény kéne, egy nagyon magas, mely megfordítva áll
Hol minden tervünk visszaszáll, mi régen elszállt már
S ha ez is megvan, nem tudom, mi is kéne még
Nekem talán egy másik fej, mert az enyém tele van rég
Na na na...
Elszaladt az este
Volt egy hosszú telefon, de nagyon hosszú! - megírtam a húsvéti sonka levével készült bableves receptjét és ennyi. Az előbb kicsit nézelődtem még a blogokban és tessék, már elmúlt éjjel 1 óra! Mehetek aludni...
2007. március 30., péntek
Még jó, hogy csak álom volt!
Tegnap éjjel, önmagamhoz képest, korán lefeküdtem aludni. Tudom, hogy mindig álmodik az ember, de ilyenkor föl-fölébredek és megjegyzem az álmomat. Nnna, most is megjegyeztem. Elég nyomasztó volt.
Elindultam fotózni(!), aztán egy lejtős utcán találtam egy zárt, csőszerű csúszdát, olyat, mint amilyen a nagyobb strandokon van. Azon lecsúsztam és egy teljesen ismeretlen helyen találtam magam. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Akkor vettem észre, hogy otthon hagytam a táskámat, benne a kulcsomat, telefonomat, bérletemet, mindent. Kérdezgettem az embereket, hogy merre menjek ahhoz, hogy Budán találjam magam? Senki nem tudta! Aztán egyszer csak a vállamon volt a táskám és én kinéztem magamnak egy se troli, se villamos, de nem is busz-féle járművet, mivel metró nem volt a közelben. Arra felszálltam, tudom, hogy a sok mászkálástól nagyon fájt a lábam és leültem egy nagyon kényelmes ülésre. Aztán a következő kép már otthon. Lepakoltam mindent, eldőltem a heverőn és akkor látom, hogy az egész szoba szürke tapétával van bevonva. Nézem a lakás többi helyiségét, hát a kéknél és a szürkénél más, több színt nem találtam. Még azt megállapítottam magamban, hogy Apó azért megkérdezhette volna, hogy milyenre tapétáztassa a szobákat, és itt végre felébredtem!
Ez az egész sokkal hosszabb és zűrösebb volt, de nem akartam bő lére ereszteni a mondókámat... Nem volt jó álom...
Máskor inkább tovább maradok fent, nincs szükségem ilyen kalandokra.
Azon viszont sokat gondolkodtam már, hogy az ember az álmait teljesen valóságosan éli meg. Olyan, mintha két élete volna. Álmomban olyan dolgokat élhetek át, amiket a való(?) életben soha. Minden álom gazdagít valamivel, még akkor is, ha az éppen valami negatívum, mint ez a mostani álmom például. Ha így nézem, akkor jó, hogy emlékszem az álmaimra, teljesebb az életem, de néha nagyon rossz, mert a szorongásaim rémálmok formájában jelentkeznek. Mert ugye valahol ki kell annak is jönnie! Nem zárhatom teljesen magamba. Intő jelnek is felfoghatom, hogy vigyázz, nézz mélyen magadba, mert valami nincs rendben!
Elindultam fotózni(!), aztán egy lejtős utcán találtam egy zárt, csőszerű csúszdát, olyat, mint amilyen a nagyobb strandokon van. Azon lecsúsztam és egy teljesen ismeretlen helyen találtam magam. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Akkor vettem észre, hogy otthon hagytam a táskámat, benne a kulcsomat, telefonomat, bérletemet, mindent. Kérdezgettem az embereket, hogy merre menjek ahhoz, hogy Budán találjam magam? Senki nem tudta! Aztán egyszer csak a vállamon volt a táskám és én kinéztem magamnak egy se troli, se villamos, de nem is busz-féle járművet, mivel metró nem volt a közelben. Arra felszálltam, tudom, hogy a sok mászkálástól nagyon fájt a lábam és leültem egy nagyon kényelmes ülésre. Aztán a következő kép már otthon. Lepakoltam mindent, eldőltem a heverőn és akkor látom, hogy az egész szoba szürke tapétával van bevonva. Nézem a lakás többi helyiségét, hát a kéknél és a szürkénél más, több színt nem találtam. Még azt megállapítottam magamban, hogy Apó azért megkérdezhette volna, hogy milyenre tapétáztassa a szobákat, és itt végre felébredtem!
Ez az egész sokkal hosszabb és zűrösebb volt, de nem akartam bő lére ereszteni a mondókámat... Nem volt jó álom...
Máskor inkább tovább maradok fent, nincs szükségem ilyen kalandokra.
Azon viszont sokat gondolkodtam már, hogy az ember az álmait teljesen valóságosan éli meg. Olyan, mintha két élete volna. Álmomban olyan dolgokat élhetek át, amiket a való(?) életben soha. Minden álom gazdagít valamivel, még akkor is, ha az éppen valami negatívum, mint ez a mostani álmom például. Ha így nézem, akkor jó, hogy emlékszem az álmaimra, teljesebb az életem, de néha nagyon rossz, mert a szorongásaim rémálmok formájában jelentkeznek. Mert ugye valahol ki kell annak is jönnie! Nem zárhatom teljesen magamba. Intő jelnek is felfoghatom, hogy vigyázz, nézz mélyen magadba, mert valami nincs rendben!
2007. március 29., csütörtök
2007. március 28., szerda
Hát nem kivágták?!
Úgy sajnálom! Volt itt az egyik utcában, de már évek óta, egy kiszáradt fa. Olyan szép volt, ágas-bogas, göcsörtös... Nyáron csak úgy világított a sok zöld között ezüstös színével. Nekem nagyon tetszett, mindig megcsodáltam, amikor arra vitt az utam. Most, hogy le tudnám fényképezni, már nincs. Időközben kivágták. Legalább kérhettem volna egy ágat belőle! Itt a vázában nagyon jól mutatna. Na, majd keresek valami hasonlót..., mert olyat, mint az volt... úgysem találok...
Sétálunk, sétálunk...
...minden nap legalább 1 órát. Ez az elhatározás, de már most tudom, hogy nem lesz belőle semmi. Esőben nem megyek, nem én!
A mai sétából ez a kedvencem:
És ezt is nagyon megszerettem:
Délelőtti szemle a kertben
Felbátorodva az erkélyről és a különböző ablakokból készített képeken, lemerészkedtem a kertbe. Ha lúd, legyen kövér - jó sokat fotóztam, még sétálni is elmentem, hogy szépségeket keressek. Találtam bőven! :) A kerti fotókból ezeket választottam:
Sikerült elcsípnem egy katicabogarat! :)2007. március 26., hétfő
2007. március 25., vasárnap
Kaszás Attila (1960-2007)
Részlet Berniczky Konkoly Edit 2003. októberében, Kaszás Attilával folytatott beszélgetéséből:- Kecskeméten játszotta Don Juant, ami úgy tudom, egyik legkedvesebb szerepe volt.
- Valóban nagyon szerettem. Don Juanról mindenki azt gondolja, hogy egy szarházi nőcsábász, holott Don Juan Mizantróp "folytatása". Mizantróp az az ember, aki észreveszi a társadalom összes ocsmányságát, harcol ellene, aztán rájön, hogy a társadalom nem tűri a harcot. Meggyűlöli a világot, és kivonul - itt lesz Mizantrópból Don Juan. Ő már a világgal nem harcol, mert a világ olyan, amilyen. Provokálja a világot, egészen addig, míg Isten meg nem mutatja magát. Ha nem volna Isten, nem volna értelme az egésznek. A nő Don Juan számára lépcső, fricska Isten felé: "Ezt is szabad? Megteszem. Ezt is? Csalhatok? Hazudhatok? Nem szólsz? Akkor magamat is tönkreteszem. Szóljál rám!"
- Don Juannak nincs lelkiismeret-furdalása a nők miatt?
- Miért lenne? Ő ott kezdi, ahol mások be szokták fejezni. Nagyon szomorú, nagyon fáradt...
- Akkor miért kell a nőknek?
- Mert a nők szeretik a bűnt és a titkot. Megbolondulnak a bűnért és a titokért. Az irodalom jelentős része erről szól.
- Csak az irodalom?
- Én galamblelkű férfi vagyok, de nagyon sok ilyen szerepet játszottam. Azok a hölgyek, akiket az általam játszott férfitípus vonzott - mint például a Baal-ban - irgalmatlanul nagyot csalódtak, amikor megláttak otthon egy kötényben, amint éppen spagettit főzök. Egy "félisten" nem állhat kötényben a tűzhely előtt, nem lapozgathatja a szakácskönyvet... Annak egy kocsmában kell ülnie, és kártyáznia. És ha belép a nő, rá kell mordulnia: "Menjél haza, ez nem a te helyed!" De szerintem így unalmas lenne... Néha imádok eltűnni az éjszakában, de másnap szeretek otthon ébredni, majd főzni egy jó spagettit.
- Isten megmutatja magát Don Juannak?
- Meg. Ezért Don Juan boldogan kárhozik el. Azt mondja, boldogan megyek a pokolba, mert legalább tudom, hogy vagy.
- Ön mit gondol erről?
- Hogy tudok-e Istenről? Harcolok... majd csak megmutatja magát.
- Békés Pál színdarabjában, a Szegény Lázár-ban a talpraesett szolgát, Lázárt alakítja.
- Lázár figurájában Békés Pál tulajdonképpen a művész mindenkori helyét fogalmazta meg a társadalomban... Lázár szakács és főz, de ő konyhaművész.
- Lázár felesége, Anita kurtizán volt. Házasságuk alatt is áruba bocsátja testét, hogy pénzt szerezzen férje majdani étterméhez. A darabban Lázár csalódik Anitában, és szétválnak útjaik. Kaszás Attila is elítéli Anitát?
- Lázár nem érti Anitát. Anita a túlélésnek egy másik módját választotta, amit a férje morálisan nem képes fölfogni.
- Lázár a hűséget bibliai értelemben gondolja... Valóban ennyire fontos lenne a hűség a kapcsolatokban?
- Azt gondolom, hogy fontos a hűség. Ma azonban tágul a világ, és tágulnak a szabályok is, sajnos.
- Ön hogyan reagált, amikor valaki bevallotta a hűtlenségét?
- Hűtlenségről nem csak fizikai értelemben beszélhetünk. Amikor az ember csalódik - nem megcsalják, hanem csalás történik -, fizikailag el kell távolodnia néhány órára a másiktól. Olyankor nem bírom elviselni a közelségét, pedig a nők akkor nagyon szeretnének beszélgetni. Próbálnák megmagyarázni... De olyankor a férfinak éppen erre nincs szüksége. A földolgozáshoz magány kell.
- Mindig megbocsátott?
- Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
- Az őszinteség nem segít?
- Néha nem. Még most is összerándul a gyomrom, ahogy beszélünk róla.
- És ön? Még nem árult el senkit?
- Biztosan árultam el, bár magam sem tudom. Szörnyű, hogy nem látjuk, mivel ejtünk mély, be nem gyógyuló sebeket.
- Úgy emlékszem egyszer azt mondta, hogy az erdő megnyugtatja.
- Tegnap három óra körül értem haza, kicsit sütött még a nap, nem fújt a szél sem, és kimentem biciklizni a budai hegyekbe. Gyönyörű volt minden: az avar, a fények, az egészen más illatok... De a parasztház, amiről beszéltem, nekem az az erdő. Ha "kivágjuk" ezeket a házakat, és mindig újakat építünk, eltűnik az erdő. Muszáj a gyökérnek megmaradnia. Ennek a népnek az egyik legnagyobb baja éppen az, hogy a gyökerét elvágták.
- Elvágták?
- Lecsonkolt testünk van. Azért nem tud ez a nép boldog lenni.
- Először arra gondoltam, hogy a kultúra silányságáról beszél.
- Az csak másodlagos, azt egy egészséges test leküzdi. Az egészséges országokban, mint például Lengyelországban, a kultúra nem megy tönkre. Nálunk a nemzettudatot nyírták meg: lábatlan, kezetlen ország lettünk, de erről nem szabad beszélnünk. Ha ma valaki Trianont emlegeti, irredentának titulálják. Az európai történelemben nincs rá példa, hogy egy ország kétharmadát levagdossák, és még csak sírni sem szabad. Kimondani azt, hogy jó, tudjuk, hogy nem lehet ezen változtatni, de ez akkor sincs így jól. Az a baj, hogy akik fölemelik a szavukat, rosszul emelik föl. A nemzetiségi kérdésnek nem szabadna napi politikává zsugorodnia, utálom a politikát...
- A szülei ma is a Felvidéken élnek. A kisebbségi sors gyakori beszédtéma náluk?
- Természetesen beszélnek róla. Kisebbségi magyarnak lenni egy másik életérzés. Amikor idejöttem tanulni, döbbentem vettem észre, hogy itt mennyire nem fontos ez az egész. Néhányan abszolút közömbösek, például nem értik a magyar igazolványt sem, mások meg politikai erényt szeretnének Trianonból kovácsolni. Nekem a nihilből, de a pántlikás magyarkodásból is elegem van. A határon túli magyarnak azt jelenti a haza, mint a sivatagi embernek a víz. Egy sivatagi embernek a víz lelkiállapot. Szeptembertől a Nemzeti Színház tagja vagyok, mert fontos számomra, hogy a falak egészséges, jó szellemekkel teljenek meg. Megpróbálok ezért - tehetségemhez mérten - mindent megtenni. Ha ez nem sikerül, akkor továbbállok.
- A tenger is fontos volt az ön számára...
- Most is az, talán azért, mert a Halak jegyében születtem. Tengerparton tudok a legjobban kikapcsolódni. A tenger mellett látszik a kicsinységünk is, mert olyan ősi, elementáris közeg, amely kijózanít bennünket civilizációs pökhendiségünkből. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni helyünkről a természetben... Mostanában búvárkodom. Nemcsak a mélység izgat, hanem jó megküzdeni saját szorongásaimmal is. Emlékszem, amikor először merültem, megdöbbentett, hogy tíz méter mélyen milyen sötét van, és hogy húsz méternél milyen hideg a víz. Szorongtam egy kicsit, de nem ijedtem meg, pedig a szemüvegem alá is bement a víz... Ugyanakkor jó volt találkozni egy másik közeggel, ami nem az enyém, mégis az enyém, mert miközben szorongok és bizonytalan vagyok, tudom, hogy nem zuhanok le, érzem a víz simogatását. Gyönyörű a tenger - belülről is.
- A vízben csönd van.
- Az erdőben is csönd van... Ma már meg kell harcolni a csöndért. Amikor az ember elfárad, betelik a jóléti társadalom által nyújtott mámorral, rájön, hogy tulajdonképpen minden zaj. Akkor fontossá válik a csönd. Olyan ez, mintha egy torta minden szeletét megkóstoltuk volna már, és torkig vagyunk: akkor kezdünk vágyakozni a külső és belső csöndekre. Nem vagyok gyakorló hívő. mégis néha bemegyek egy templomba, és üldögélek a csöndben. Érezni azt, ha egy templom jó helyen van, ha szakrális helyre épült. Bár egyre kevesebb nyitott templomot találok a városban. Ez riasztó...
- Még mindig bántja, hogy eddig nem dolgozott Ascher Tamással és Zsámbéki Gáborral?
- Igen. Dolgoztam ugyan nagyformátumú rendezőkkel, de ők ketten olyan meghatározó személyiségek a mai színházi kultúrában, hogy ha már színész lettem, hiba lenne elkerülnöm e jelentős színházi kortársaimat. Amíg élek, remélek. (Mosolyog.)
- Volt példaképe?
- Huszonévesen, amikor a Vígszínházban a Kőműves Kelemen-t próbáltuk, emlékszem arra, ahogyan a nyolcvanéves Téni bácsi (Páger Antal - a szerk.) bejött a próbára. Volt egy fotelja, beleült, és mesélt, mi pedig tátott szájjal hallgattuk... És ott van Ruttkai Éva is. Egy harmadéves vizsgaelőadásomban ő volt Iphigénia, én Oresztész. Hát, elég furcsán éreztem magam... Akkor azt gondoltam, érdemes színésznek lennem. Körülöttük az ember megérezte a színház méltóságát. Mára ez a méltóság kicsit megkopott.
- Valóban nagyon szerettem. Don Juanról mindenki azt gondolja, hogy egy szarházi nőcsábász, holott Don Juan Mizantróp "folytatása". Mizantróp az az ember, aki észreveszi a társadalom összes ocsmányságát, harcol ellene, aztán rájön, hogy a társadalom nem tűri a harcot. Meggyűlöli a világot, és kivonul - itt lesz Mizantrópból Don Juan. Ő már a világgal nem harcol, mert a világ olyan, amilyen. Provokálja a világot, egészen addig, míg Isten meg nem mutatja magát. Ha nem volna Isten, nem volna értelme az egésznek. A nő Don Juan számára lépcső, fricska Isten felé: "Ezt is szabad? Megteszem. Ezt is? Csalhatok? Hazudhatok? Nem szólsz? Akkor magamat is tönkreteszem. Szóljál rám!"
- Don Juannak nincs lelkiismeret-furdalása a nők miatt?
- Miért lenne? Ő ott kezdi, ahol mások be szokták fejezni. Nagyon szomorú, nagyon fáradt...
- Akkor miért kell a nőknek?
- Mert a nők szeretik a bűnt és a titkot. Megbolondulnak a bűnért és a titokért. Az irodalom jelentős része erről szól.
- Csak az irodalom?
- Én galamblelkű férfi vagyok, de nagyon sok ilyen szerepet játszottam. Azok a hölgyek, akiket az általam játszott férfitípus vonzott - mint például a Baal-ban - irgalmatlanul nagyot csalódtak, amikor megláttak otthon egy kötényben, amint éppen spagettit főzök. Egy "félisten" nem állhat kötényben a tűzhely előtt, nem lapozgathatja a szakácskönyvet... Annak egy kocsmában kell ülnie, és kártyáznia. És ha belép a nő, rá kell mordulnia: "Menjél haza, ez nem a te helyed!" De szerintem így unalmas lenne... Néha imádok eltűnni az éjszakában, de másnap szeretek otthon ébredni, majd főzni egy jó spagettit.
- Isten megmutatja magát Don Juannak?
- Meg. Ezért Don Juan boldogan kárhozik el. Azt mondja, boldogan megyek a pokolba, mert legalább tudom, hogy vagy.
- Ön mit gondol erről?
- Hogy tudok-e Istenről? Harcolok... majd csak megmutatja magát.
- Békés Pál színdarabjában, a Szegény Lázár-ban a talpraesett szolgát, Lázárt alakítja.
- Lázár figurájában Békés Pál tulajdonképpen a művész mindenkori helyét fogalmazta meg a társadalomban... Lázár szakács és főz, de ő konyhaművész.
- Lázár felesége, Anita kurtizán volt. Házasságuk alatt is áruba bocsátja testét, hogy pénzt szerezzen férje majdani étterméhez. A darabban Lázár csalódik Anitában, és szétválnak útjaik. Kaszás Attila is elítéli Anitát?
- Lázár nem érti Anitát. Anita a túlélésnek egy másik módját választotta, amit a férje morálisan nem képes fölfogni.
- Lázár a hűséget bibliai értelemben gondolja... Valóban ennyire fontos lenne a hűség a kapcsolatokban?
- Azt gondolom, hogy fontos a hűség. Ma azonban tágul a világ, és tágulnak a szabályok is, sajnos.
- Ön hogyan reagált, amikor valaki bevallotta a hűtlenségét?
- Hűtlenségről nem csak fizikai értelemben beszélhetünk. Amikor az ember csalódik - nem megcsalják, hanem csalás történik -, fizikailag el kell távolodnia néhány órára a másiktól. Olyankor nem bírom elviselni a közelségét, pedig a nők akkor nagyon szeretnének beszélgetni. Próbálnák megmagyarázni... De olyankor a férfinak éppen erre nincs szüksége. A földolgozáshoz magány kell.
- Mindig megbocsátott?
- Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
- Az őszinteség nem segít?
- Néha nem. Még most is összerándul a gyomrom, ahogy beszélünk róla.
- És ön? Még nem árult el senkit?
- Biztosan árultam el, bár magam sem tudom. Szörnyű, hogy nem látjuk, mivel ejtünk mély, be nem gyógyuló sebeket.
- Úgy emlékszem egyszer azt mondta, hogy az erdő megnyugtatja.
- Tegnap három óra körül értem haza, kicsit sütött még a nap, nem fújt a szél sem, és kimentem biciklizni a budai hegyekbe. Gyönyörű volt minden: az avar, a fények, az egészen más illatok... De a parasztház, amiről beszéltem, nekem az az erdő. Ha "kivágjuk" ezeket a házakat, és mindig újakat építünk, eltűnik az erdő. Muszáj a gyökérnek megmaradnia. Ennek a népnek az egyik legnagyobb baja éppen az, hogy a gyökerét elvágták.
- Elvágták?
- Lecsonkolt testünk van. Azért nem tud ez a nép boldog lenni.
- Először arra gondoltam, hogy a kultúra silányságáról beszél.
- Az csak másodlagos, azt egy egészséges test leküzdi. Az egészséges országokban, mint például Lengyelországban, a kultúra nem megy tönkre. Nálunk a nemzettudatot nyírták meg: lábatlan, kezetlen ország lettünk, de erről nem szabad beszélnünk. Ha ma valaki Trianont emlegeti, irredentának titulálják. Az európai történelemben nincs rá példa, hogy egy ország kétharmadát levagdossák, és még csak sírni sem szabad. Kimondani azt, hogy jó, tudjuk, hogy nem lehet ezen változtatni, de ez akkor sincs így jól. Az a baj, hogy akik fölemelik a szavukat, rosszul emelik föl. A nemzetiségi kérdésnek nem szabadna napi politikává zsugorodnia, utálom a politikát...
- A szülei ma is a Felvidéken élnek. A kisebbségi sors gyakori beszédtéma náluk?
- Természetesen beszélnek róla. Kisebbségi magyarnak lenni egy másik életérzés. Amikor idejöttem tanulni, döbbentem vettem észre, hogy itt mennyire nem fontos ez az egész. Néhányan abszolút közömbösek, például nem értik a magyar igazolványt sem, mások meg politikai erényt szeretnének Trianonból kovácsolni. Nekem a nihilből, de a pántlikás magyarkodásból is elegem van. A határon túli magyarnak azt jelenti a haza, mint a sivatagi embernek a víz. Egy sivatagi embernek a víz lelkiállapot. Szeptembertől a Nemzeti Színház tagja vagyok, mert fontos számomra, hogy a falak egészséges, jó szellemekkel teljenek meg. Megpróbálok ezért - tehetségemhez mérten - mindent megtenni. Ha ez nem sikerül, akkor továbbállok.
- A tenger is fontos volt az ön számára...
- Most is az, talán azért, mert a Halak jegyében születtem. Tengerparton tudok a legjobban kikapcsolódni. A tenger mellett látszik a kicsinységünk is, mert olyan ősi, elementáris közeg, amely kijózanít bennünket civilizációs pökhendiségünkből. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni helyünkről a természetben... Mostanában búvárkodom. Nemcsak a mélység izgat, hanem jó megküzdeni saját szorongásaimmal is. Emlékszem, amikor először merültem, megdöbbentett, hogy tíz méter mélyen milyen sötét van, és hogy húsz méternél milyen hideg a víz. Szorongtam egy kicsit, de nem ijedtem meg, pedig a szemüvegem alá is bement a víz... Ugyanakkor jó volt találkozni egy másik közeggel, ami nem az enyém, mégis az enyém, mert miközben szorongok és bizonytalan vagyok, tudom, hogy nem zuhanok le, érzem a víz simogatását. Gyönyörű a tenger - belülről is.
- A vízben csönd van.
- Az erdőben is csönd van... Ma már meg kell harcolni a csöndért. Amikor az ember elfárad, betelik a jóléti társadalom által nyújtott mámorral, rájön, hogy tulajdonképpen minden zaj. Akkor fontossá válik a csönd. Olyan ez, mintha egy torta minden szeletét megkóstoltuk volna már, és torkig vagyunk: akkor kezdünk vágyakozni a külső és belső csöndekre. Nem vagyok gyakorló hívő. mégis néha bemegyek egy templomba, és üldögélek a csöndben. Érezni azt, ha egy templom jó helyen van, ha szakrális helyre épült. Bár egyre kevesebb nyitott templomot találok a városban. Ez riasztó...
- Még mindig bántja, hogy eddig nem dolgozott Ascher Tamással és Zsámbéki Gáborral?
- Igen. Dolgoztam ugyan nagyformátumú rendezőkkel, de ők ketten olyan meghatározó személyiségek a mai színházi kultúrában, hogy ha már színész lettem, hiba lenne elkerülnöm e jelentős színházi kortársaimat. Amíg élek, remélek. (Mosolyog.)
- Volt példaképe?
- Huszonévesen, amikor a Vígszínházban a Kőműves Kelemen-t próbáltuk, emlékszem arra, ahogyan a nyolcvanéves Téni bácsi (Páger Antal - a szerk.) bejött a próbára. Volt egy fotelja, beleült, és mesélt, mi pedig tátott szájjal hallgattuk... És ott van Ruttkai Éva is. Egy harmadéves vizsgaelőadásomban ő volt Iphigénia, én Oresztész. Hát, elég furcsán éreztem magam... Akkor azt gondoltam, érdemes színésznek lennem. Körülöttük az ember megérezte a színház méltóságát. Mára ez a méltóság kicsit megkopott.
2007. március 24., szombat
Nem mese ez gyermek
Mióta Apó natur kukoricapelyhet (ismertebb nevén: corn flakes) csemegézik, azóta mindig tudom, hogy a lakásban merre mászkál. Tisztára Jancsi és Juliska! Apró kukoricapénzecskék jelzik útját. Így egész biztos, hogy visszatalál a foteljához. :)
Órákat átállítottam, már a holnapi menetrend szerint közlekednek a mutatók. A gép majd átállítja maga! Épp elég nekem az a 8 db óra! És akkor még a karórákat nem is számoltam. Két nyugdíjasnak, akik elvileg ráérnek, minek ennyi ketyegő? Az a kettő fontos, ami belül - igen, ott baloldalon - ketyeg. Az idő? Az úgyis múlik...
Órákat átállítottam, már a holnapi menetrend szerint közlekednek a mutatók. A gép majd átállítja maga! Épp elég nekem az a 8 db óra! És akkor még a karórákat nem is számoltam. Két nyugdíjasnak, akik elvileg ráérnek, minek ennyi ketyegő? Az a kettő fontos, ami belül - igen, ott baloldalon - ketyeg. Az idő? Az úgyis múlik...
2007. március 23., péntek
Ne má'! Megint fúj a szél...
Délutáni panoráma. Akkor csak esett, most viharos szél, esővel megspékelve. Kacinka szerint szutyok idő. :) Igaza van. Az előbb azt hittem, hogy már meg dörög az ég, de csak az alattunk lakó engedte le a redőnyt. Az erkélyen leraktam a pozsgást a földre, nehogy a szél leverje az asztalról, mert akkor szegénynek annyi.Bekapcsoltam egy helyesírás ellenőrző akármit, nagyon jó szórakozás! Minden igekötőnél hibát jelez. Külön szónak értelmezi, én meg nem győzöm okosítani. Milyen program az ilyen? Nem ismeri a magyar helyesírás szabályait! Pedig én segítséget szeretnék kapni, de így? Persze néha jókat mulatok, amikor nem ismer egy szót. Hogy miket tud ajánlani helyette, nem is értem. Követhetetlen a logikája. Most pl. miért nem tudja a követhetetlent, vagy a szórakozást? Ez jó! Az igekötőnél szót sem ismeri és mit ajánl helyette? - kévekötőinél, hajlekötőinél! :)) Érthető, nem? Sokkal gyakoribb szavak a magyar nyelvben, mint az igekötőnél. :) Elvagyunk. Tanítgatom. Ezt sem ismeri! A taníttatom jobban tetszett neki, de nem úgy van az! Egyelőre még én írom ezt a blogot. Majd ha megunom az ötleteit, kikapcsolom. Még tűröm. :) 
Mit találtam?! Mókás. :) - Köppäbävisan
Zene, kattints rá!
Mit találtam?! Mókás. :) - Köppäbävisan
Zene, kattints rá!
Windows Media Player 11.
Frissítettem a 10-est és ha már új, akkor zenéljünk is vele. Tobzódtam. Délelőtt vasaltam, ebéd, meg ilyenek, aztán zene vég nélkül! Már kicsit zsong a fejem, de most is szól. Épp Márkus László énekel... Majd gondolj néha rám... Casablanca...
Nosztalgiáztam. Jó volt. Lassan azért befejezem. Na, most meg a Cini énekli, hogy: Megmondták előre! Voltam vagy 20 éves, amikor bizonyos szerelmi csalódás miatt, sokat énekeltem ezt a nótát. Régen rengeteget énekeltem. Ma már erről is leszoktam, de a konyhában, főzés közben azért néha még dúdolgatok.
Ennek a sok éneklésnek az lett a következménye, hogy a gyerekeim olyan régi dalokat ismernek, amiket még apukám énekelgetett 20 évesen. Ő is nagyon nótáskedvű, én tőle tanultam sok régi dalt. Gyerekkoromban voltak olyan esték, amikor apu mandolinozott, én énekeltem, anyukám meg hallgatta. Neki nem volt jó hangja, egyetlen népdalt tudott csak elénekelni viszonylag nem hamisan: Szól a kakas már, majd megvirrad már...
Az Aludj baba, aludjál, feljött már a csillag kezdetű altatódalocskát tőle tanultam meg. Máig hamisan énekelem. :) Sőt, a lányom is, mert ő meg tőlem tanulta, anyukám stílusában. :)
Bárban érzem magam..., a 60-as évek közepén, még a félhomály is stimmel. Ne sírj anyám a te rossz fiadért..., zongorakísérettel. Éjjel rács van a csillagokon... Hobo. Ma ilyenem volt...
Léna eltűnt egy hajnalon..., én is eltüntetem magam, a hajnal már a kertek alatt oson.
Petite Fleur. Franciául énekli Petula Clark. Jó, legyen ez a búcsúdal. Jó éjszakát.
Nosztalgiáztam. Jó volt. Lassan azért befejezem. Na, most meg a Cini énekli, hogy: Megmondták előre! Voltam vagy 20 éves, amikor bizonyos szerelmi csalódás miatt, sokat énekeltem ezt a nótát. Régen rengeteget énekeltem. Ma már erről is leszoktam, de a konyhában, főzés közben azért néha még dúdolgatok.
Ennek a sok éneklésnek az lett a következménye, hogy a gyerekeim olyan régi dalokat ismernek, amiket még apukám énekelgetett 20 évesen. Ő is nagyon nótáskedvű, én tőle tanultam sok régi dalt. Gyerekkoromban voltak olyan esték, amikor apu mandolinozott, én énekeltem, anyukám meg hallgatta. Neki nem volt jó hangja, egyetlen népdalt tudott csak elénekelni viszonylag nem hamisan: Szól a kakas már, majd megvirrad már...
Az Aludj baba, aludjál, feljött már a csillag kezdetű altatódalocskát tőle tanultam meg. Máig hamisan énekelem. :) Sőt, a lányom is, mert ő meg tőlem tanulta, anyukám stílusában. :)
Bárban érzem magam..., a 60-as évek közepén, még a félhomály is stimmel. Ne sírj anyám a te rossz fiadért..., zongorakísérettel. Éjjel rács van a csillagokon... Hobo. Ma ilyenem volt...
Léna eltűnt egy hajnalon..., én is eltüntetem magam, a hajnal már a kertek alatt oson.
Petite Fleur. Franciául énekli Petula Clark. Jó, legyen ez a búcsúdal. Jó éjszakát.
2007. március 21., szerda
Nekem gyanús...
...a freeblog! Kivételezés folyik. :) Némelyeknél karbantartanak, másoknál nem. Mi ez? Nálam karbantartás folyik és most nem tudom, hogy örüljek-e ennek? Másoknál miért nem? Nem értem, nem értem... (Majd egyszer ezt is megértem. Talán. Az is lehet, hogy nem. És akkor mi van? Semmi.) :))
Megjöttek a képek Tyriától. :) Némelyiken én is rajta vagyok. :( Hogy én milyen golyó vagyok! Ezt eddig nem is láttam, pedig van tükrünk. Szerintem hízelegni akar és nem a valóságot mutatja, vagy a Vidámparkból került Apó birtokába? Lényeg a mérleg! Sok a kiló, pedig majdnem lebegtem felette, nem nehezedtem rá teljesen. Hogyne! - hogy még többet mutasson?! Visszasírom a régi ócskát, az mindig 2 kilóval kevesebbet mutatott. Jobb volt a közérzetem tőle. Most aztán úgy fogok enni, hogy közben a mérleg nyelve fog lebegni a szemem előtt. Hát lehet úgy jóízűen falatozni?! Ugye hogy nem?! Nnna!
Megjöttek a képek Tyriától. :) Némelyiken én is rajta vagyok. :( Hogy én milyen golyó vagyok! Ezt eddig nem is láttam, pedig van tükrünk. Szerintem hízelegni akar és nem a valóságot mutatja, vagy a Vidámparkból került Apó birtokába? Lényeg a mérleg! Sok a kiló, pedig majdnem lebegtem felette, nem nehezedtem rá teljesen. Hogyne! - hogy még többet mutasson?! Visszasírom a régi ócskát, az mindig 2 kilóval kevesebbet mutatott. Jobb volt a közérzetem tőle. Most aztán úgy fogok enni, hogy közben a mérleg nyelve fog lebegni a szemem előtt. Hát lehet úgy jóízűen falatozni?! Ugye hogy nem?! Nnna!
...és ez csak az egyik lábam!
2007. március 20., kedd
Görögországból jöttem...
...egyenesen a blogbirodalomba! Az egyik ismeretterjesztő TV csatorna jóvoltából gyönyörködtem a görög tenger hihetetlen kékségében, a fehér házacskákban, Athén nyüzsgő emberforgatagában. Olyan, de olyan szép! Én már nem jutok el oda, meg aztán túl meleg is nekem, de így, hogy odakint hűvös, nyirkos az idő, nagyon jólesett látni a mediterrán vidék forró napsütését, az éles kontrasztokat, a ragyogó színeket. És főztek is. Polipot. Nnna, azt nem kívántam meg. Szegény olyan csúnya. Persze ízlések és pofonok...
Írni kéne már valamit a Képes-blogba is, de nem jön az ihlet. Az az igazság, hogy még mindig nem szakadtam el a szombati találkozó élményeitől. Állandóan azon jár az eszem, így persze, hogy nem jut eszembe semmi értelmes Bikfic képéről. Pedig nagyon jó az a kép és valami pici és halvány gondolat már motoszkál a fejemben, csak éppen le kéne ülni és el kellene kezdeni írni. Egyik mondat hozná magával a másikat...
Kíváncsi vagyok, vajon Bikficnek sikerült-e megcsinálnia Kacinka gépét?
Képek csak Metától jöttek, a többiek is próbálkoztak, de túl nagy falat ez az én postafiókomnak, vagy mi? - mert nem sikerült megkapnom!
Írni kéne már valamit a Képes-blogba is, de nem jön az ihlet. Az az igazság, hogy még mindig nem szakadtam el a szombati találkozó élményeitől. Állandóan azon jár az eszem, így persze, hogy nem jut eszembe semmi értelmes Bikfic képéről. Pedig nagyon jó az a kép és valami pici és halvány gondolat már motoszkál a fejemben, csak éppen le kéne ülni és el kellene kezdeni írni. Egyik mondat hozná magával a másikat...
Kíváncsi vagyok, vajon Bikficnek sikerült-e megcsinálnia Kacinka gépét?
Képek csak Metától jöttek, a többiek is próbálkoztak, de túl nagy falat ez az én postafiókomnak, vagy mi? - mert nem sikerült megkapnom!
2007. március 19., hétfő
Bolond idő márciusban
Hi be csúf! Mármint az idő. Tudtam, hogy így lesz, de akkor is! Sándor még hagyján, na de József! Benedek meg egyenesen télapót fog játszani, ha igaz, amit az előrejelzésben jósolnak. Miért is ne? Télapó már alakított nyárapót, a Nyúl nem tudom mivel fog előrukkolni...
Azért, ha kinézek az ablakon, kicsit ugyan sötét van, meg borús az ég, meg néha esik az eső, de minden zöldül és virágoznak a gyümölcsfák, az aranyvessző sárga bundát hord, az ibolya szerényen lilul a fűben, tehát mit nekem eső, hó! - a tavasz így is, úgy is megérkezett! Hogy utána jön-e nyár? - azt még nem lehet tudni.
Délelőtt 10 órakkor olyan volt az ég, mintha épp most ment volna le a Nap. Tessék, meg lehet nézni:
Délelőtt 10 órakkor olyan volt az ég, mintha épp most ment volna le a Nap. Tessék, meg lehet nézni:
2007. március 18., vasárnap
Nincs itthon a macska...
...cincognak az egerek, azaz 1 db egér, aki én vagyok. Apóka elment vásárolni, én meg gyorsan, uccu neki, bekapcsoltam a gépet, hogy megnézzem, ki és mit írt tegnap óta.
Én még most is a tegnapi buli hatása alatt leledzem, ahányszor eszembe jut, mosolyognom kell!
Apó is örül, hogy jól éreztem magam, mert itthon is jobb kedvvel csinálom a kötelező gyakorlatokat. Tudjátok, ez nálam a házimunkát jelenti, amit ugyan nem különösebben szeretek, de meg kell csinálni. Azért vannak kivételek, mert főzni például kimondottan szeretek, ott lehet alkotni. Lassan mennem is kéne a konyha irányába, mert ebédnek márpedig lennie kell! Hej, az a dagadó...! Csak viccelek, mert van gulyás. :)
Na jó, megyek, vár a munka! Nem csupa szórakozásból áll a világ!
Apó is örül, hogy jól éreztem magam, mert itthon is jobb kedvvel csinálom a kötelező gyakorlatokat. Tudjátok, ez nálam a házimunkát jelenti, amit ugyan nem különösebben szeretek, de meg kell csinálni. Azért vannak kivételek, mert főzni például kimondottan szeretek, ott lehet alkotni. Lassan mennem is kéne a konyha irányába, mert ebédnek márpedig lennie kell! Hej, az a dagadó...! Csak viccelek, mert van gulyás. :)Na jó, megyek, vár a munka! Nem csupa szórakozásból áll a világ!
2007. március 17., szombat
A gyerekek is hazajöttek
Ezt a képet hozták (több más képpel együtt) ajándékba. Gyermekem úgy gondolta, hogy én meg fogom érteni a kép humorát. Megértettem. :))) Nekem mókás..., de azért egy "d" betű hiányzik.Blogger-buli volt...
Most pihenem ki a sok nevetés fáradalmait. 1/2 12-től szinte egyfolytában fülig ért a szám! Amúgy sem kicsi. :) Ennyit már rég nevettem!
Hogy milyen tud lenni hét, papíron nem túl fiatal - ezek Meta szavai - blogger, hááát... :))) Nagyon jól éreztem magam és ahogy én láttam, a többieknek sem volt semmi panasza. Volt ott minden, finom tavaszi pulyka rizzsel körítve, sok-sok sütemény, alkoholmentes italok, kávé, csoki és DAGADÓÓÓ, na meg a jókedvünk.
Örülök, hogy megismerhettem személyesen is a képeseket! Jó ötlet volt Kacinkától, hogy összetrombitálta a társaságot.
Máskor is találkozunk. Ebben mindannyian megegyeztünk. :)
Sosem fogom elfelejteni Vackort, ahogy közeledik felém, bizonytalan kis mosoly a szája sarkában, és közben óvatosan kihúz a zsebéből egy kis mackót, és félve nézi a fejemet, hogy vajon most kapcsolok-e (mert akkor én vagyok én), vagy megrémülve elszaladok, hogy ez egy őrült!!! Nem szaladtam el. :) Aztán jött Meta, őt már messziről megismertem, és végre 10 perc késéssel befutott Bikfic is a csodavonattal. Nem lehetett összekeverni senkivel.
Kacinka fogadott bennünket, mi ugye rögtön tudtuk, hogy ő az, mert éles elmével kikövetkeztettük, hogy csak ő lehet, hiszen Kacinka a házigazda. :) Neki kicsit nehezebb volt a dolga, de valamiből rögtön rájött, hogy ki kicsoda. Nem is értem! :)
Kicsit később befutott Tyria és Andi. Így lett teljes a társaság, bár Rhumel azért hiányzott. Ezután, hogy mi történt? Elmesélhetetlen. De tényleg. És nem azért, mert nem szalonképes, hanem egyszerűen képtelenség elmondani. Azt látni, hallani kellett volna!
Hogy milyen tud lenni hét, papíron nem túl fiatal - ezek Meta szavai - blogger, hááát... :))) Nagyon jól éreztem magam és ahogy én láttam, a többieknek sem volt semmi panasza. Volt ott minden, finom tavaszi pulyka rizzsel körítve, sok-sok sütemény, alkoholmentes italok, kávé, csoki és DAGADÓÓÓ, na meg a jókedvünk.
Örülök, hogy megismerhettem személyesen is a képeseket! Jó ötlet volt Kacinkától, hogy összetrombitálta a társaságot.
Máskor is találkozunk. Ebben mindannyian megegyeztünk. :)
Sosem fogom elfelejteni Vackort, ahogy közeledik felém, bizonytalan kis mosoly a szája sarkában, és közben óvatosan kihúz a zsebéből egy kis mackót, és félve nézi a fejemet, hogy vajon most kapcsolok-e (mert akkor én vagyok én), vagy megrémülve elszaladok, hogy ez egy őrült!!! Nem szaladtam el. :) Aztán jött Meta, őt már messziről megismertem, és végre 10 perc késéssel befutott Bikfic is a csodavonattal. Nem lehetett összekeverni senkivel.
Kacinka fogadott bennünket, mi ugye rögtön tudtuk, hogy ő az, mert éles elmével kikövetkeztettük, hogy csak ő lehet, hiszen Kacinka a házigazda. :) Neki kicsit nehezebb volt a dolga, de valamiből rögtön rájött, hogy ki kicsoda. Nem is értem! :)
Kicsit később befutott Tyria és Andi. Így lett teljes a társaság, bár Rhumel azért hiányzott. Ezután, hogy mi történt? Elmesélhetetlen. De tényleg. És nem azért, mert nem szalonképes, hanem egyszerűen képtelenség elmondani. Azt látni, hallani kellett volna!
2007. március 16., péntek
Félcédüla!
Gyümölcslét nem elfelejteni!
Hihetetlen, hogy végre személyesen is találkozom Metával, akivel eddig még soha nem jött össze a találkozó, pedig már lassan 2 éve ismerjük egymást a Nagy Könyv-ről. Remélem, semmi nem jön közbe!
2007. március 15., csütörtök
Elegem van!
Másoknak még nem volt elég?! Ha ilyenek lesznek az állami, nemzeti, országos ünnepek, akkor nem akarok több ünnepet! Futball-huliganizmus után itt az ünnep-huliganizmus.
Március 15.
Itt csönd van és nyugalom. Aztán majd az esti híradóból megtudom, hogy máshol milyen volt a hangulat. Remélem, hogy méltó az ünnephez!2007. március 13., kedd
2007. március 12., hétfő
A helyzet a következő:
Jelenleg úgy néz ki, hogy részemről semmi akadálya a blogger-bulinak! Apó elengedett, mert én olyan asszony vagyok, hogy megkérdezem, meg én! :) Sokkal jobban érzi magát, ha azt hiszi, hogy Ő most nagylelkű volt, mert lám, zokszó nélkül elengedett. Ezt hosszú évek alatt tanultam meg. A hiúságát legyezgeti, vagy mi, én nem értem, de működik.
Nagyobbik gyermekem elutazik a csemetékkel kikapcsolódni, hogy a kisebbik mit csinál, azt nem tudom, csak gondolom, hogy az új ház körül épp elég teendője akad.
Tehát irány Horány! - helyett a Déli pályaudvar. 1/2 12-kor ott fogok szobrozni a megbeszélt napon és várom a peronon, hogy befusson a vonat Bikficcel. :) Remélem, Vackor és Meta is ott fog álldigálni. Metát megismerem, Vackor meglepetés lesz. Bikficet is el tudom képzelni, Kacinkát nem fogom összekeverni senkivel, mert ő lesz a házigazda. Tyriát láttam már fényképen, igaz csak 1-2 napig, de talán megjegyeztem az arcát. Andi..., azt hiszem az ő képét is láttam már a blogjában, ha ő az akire gondolok.
Tehát összeállt a csoportkép. De minek annyi ennivaló?! Ezt az egyet nem értem. (Sok mást sem, de az most nem téma.) Hááát, majd csak megeszi valaki...
Már nagyon kíváncsi vagyok! Az nem is kérdés, hogy jól fogjuk érezni magunkat!!! Ennyi locsi-fecsi között a végén még hallgatni fogok! Néha megkukulok. De ugye az sem baj? Unatkozni akkor sem fogok, mert hallgatom a többieket.
15-én meg ne legyen semmi felfordulás! Tessék szépen ünnepelni, ha kérhetem.
Nagyobbik gyermekem elutazik a csemetékkel kikapcsolódni, hogy a kisebbik mit csinál, azt nem tudom, csak gondolom, hogy az új ház körül épp elég teendője akad.
Tehát irány Horány! - helyett a Déli pályaudvar. 1/2 12-kor ott fogok szobrozni a megbeszélt napon és várom a peronon, hogy befusson a vonat Bikficcel. :) Remélem, Vackor és Meta is ott fog álldigálni. Metát megismerem, Vackor meglepetés lesz. Bikficet is el tudom képzelni, Kacinkát nem fogom összekeverni senkivel, mert ő lesz a házigazda. Tyriát láttam már fényképen, igaz csak 1-2 napig, de talán megjegyeztem az arcát. Andi..., azt hiszem az ő képét is láttam már a blogjában, ha ő az akire gondolok.
Tehát összeállt a csoportkép. De minek annyi ennivaló?! Ezt az egyet nem értem. (Sok mást sem, de az most nem téma.) Hááát, majd csak megeszi valaki...
Már nagyon kíváncsi vagyok! Az nem is kérdés, hogy jól fogjuk érezni magunkat!!! Ennyi locsi-fecsi között a végén még hallgatni fogok! Néha megkukulok. De ugye az sem baj? Unatkozni akkor sem fogok, mert hallgatom a többieket.
15-én meg ne legyen semmi felfordulás! Tessék szépen ünnepelni, ha kérhetem.
2007. március 10., szombat
2007. március 9., péntek
A ma délutáni napsütés
Hogy legyen már itt valami! (Nem is mai, tegnapi. 8-án készült, közben eljárt az idő felette. :)2007. március 6., kedd
A Vaux-le-Vicomte-kastély
Párizstól délre, Melun mellett, kb. egyórás autózással érhető el a kastély, melyet Nicolas Fouquet, a Napkirály államminisztere és kincstárnoka építtetett. A dúsgazdag Nicolas Fouquet három falut romboltatott le, hogy legyen elég hely a Vaux le Vicomte-i háza körül fallal bekerített parknak. A kor egyik híres építészét (Le Vau) , a kertek és parkok tervezőjét (Le Nôtre) és a szobák díszítőjét (Le Brunt) azzal bízta meg, hogy olyan épületegyüttest és parkot építsenek, amilyet "még nem látott a világ". Az eredmény minden várakozást felülmúlt, de ez okozta Fouquet vesztét is.
Az újonnan befejezett gyönyörű kastélyt és parkot 1661-ben a király számára rendezett fényűző fesztivállal nyitották meg.
A látvány kiváltotta XIV. Lajos irigységét és haragját. A "csodapalotát" az államminiszter nem sokáig élvezhette, mert sikkasztással vádolták meg (Jean Baptiste Colbert, aki később Fouquet helyett a Napkirály pénzügyminisztere lett, azzal vádolta meg Nicolas Fouquet-t, hogy kastélyát állami pénzből építtette, ezért az uralkodó Fouquet-t 17 évi börtönre, családját pedig teljes vagyonvesztésre ítélte). Azt a muskétást pedig, aki a nagy hatalmú hivatalnokot letartóztatta, különös módon D'Artagnannak hívták.
Az újonnan befejezett gyönyörű kastélyt és parkot 1661-ben a király számára rendezett fényűző fesztivállal nyitották meg.
A látvány kiváltotta XIV. Lajos irigységét és haragját. A "csodapalotát" az államminiszter nem sokáig élvezhette, mert sikkasztással vádolták meg (Jean Baptiste Colbert, aki később Fouquet helyett a Napkirály pénzügyminisztere lett, azzal vádolta meg Nicolas Fouquet-t, hogy kastélyát állami pénzből építtette, ezért az uralkodó Fouquet-t 17 évi börtönre, családját pedig teljes vagyonvesztésre ítélte). Azt a muskétást pedig, aki a nagy hatalmú hivatalnokot letartóztatta, különös módon D'Artagnannak hívták.
„A Vaux-le-Vicomte-kastélyt - egy mérföldnyire Meluntól - 1653-ban építtette Fouquet. Akkoriban alig volt pénz Franciaországban. Mazarin mindent összeszedett, a többit meg Fouquet költötte el.(Részlet Alexadre Dumas: Bragelonne Vicomte c. regényéből)
- - - - - - -
Ha az ember a vaux-le-vicomte-i kastélyba a pompás kariatidákon nyugvó kapun át belép, kibontakozik az épület főrésze a tágas udvaron, amelyet pompás kőkorlát övezte mély árok vesz körül. Elragadó az előreugró középső rész a feljárat fölött, amely mint valami király trónol, körülötte négy pavillon, amelyek az épület sarkait alkotják, és óriási jón oszlopaik méltóságteljesen emelkednek az épület magasságáig. A homlokzat frízeit arabeszkek díszítik, a pilaszterek oszlopfői mindenütt a gazdagság és báj érzetét keltik. A díszes és méltóságteljes kupolák mindent túlszárnyalnak.
Ez a palota, melyet egy alattvaló építtetett, sokkal inkább hasonlított királyi palotához, mint az a másik, amit Wolsey látott jónak uralkodójának ajándékozni, félelemből, nehogy a király féltékeny legyen rá.
De ha ennek a palotának egy bizonyos részében a pompa és ízlés nagyon is szembetűnő, ha a belső termek ragyogó berendezését, az aranyozások pompáját, a festmények és szobrok pazarságát bármi is túlszárnyalja, az a vaux-i park és kert. Az 1653-as szökőkútcsodák még manapság is valóságos csodák, a vízesések királyokat és hercegeket ragadtak ámulatra, és ami a nevezetes grottát illeti, melynek szépségét annyi ismert költemény zengte, a hírneves vaux-i nimfa lakhelyét, azét, akit Pélisson megszólaltatott La Fontaine-nel, a nyájas olvasó nem kívánja tőlünk, hogy mindezt a sok szépséget leírjuk, mert nem akarjuk magunk ellen kihívni a kritikát, amelyet abban az időben Boileau gyakorolt:
Ezek girlandok itt, ezek itt oszlopok csak,
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
és én menekülök, futok a kerten át.
Mi is úgy teszünk, mint Despréaux: belépünk az akkor még csak nyolcesztendős parkba, melynek máris büszke fái vöröslőn bontják ki pompás koronájukat a nap első sugaraiban. Le Nôtre siettette mecénásának örömét; valamennyi csemete dús lombozatú fává fejlődött a művelés és bőséges trágyázás következtében. A környéken minden szép reménnyel kecsegtető fát gyökerestül emeltek ki a földből és elültették a parkban. Fouquet bőven vásárolhatott fákat parkjának ékesítésére, hiszen három falu határát vásárolta össze, hogy megnagyobbíthassa parkját.”
Nicolas Fouquet
2007. március 3., szombat
Noé bárkája
Sándor Pál, aki 18 éve nem rendezett filmet, most elkészítette a Noé bárkáját. Ma láttam az Így készült... c. bemutató filmet és nagyon kíváncsivá tett. Rég nem voltam moziban, de ezt nagyon szeretném megnézni!
A szereposztás nagyon jó, két színészgeneráció:
A szereposztás nagyon jó, két színészgeneráció:
Stock Ede - Garas Dezső
Tálas Aurél - Kállai Ferenc
Csoltinné - Törőcsik Mari
Stock Kati - Stefanovics Angéla
Mrázik Csaba - Szőke András
Mrázik Gyula - Badár Sándor
Szalma Géza - Szabó Győző
Adorján Zsuzsi - Bordán Irén
Adorján - Jordán Tamás
Ibi - Oszvald Marika
Copfos rapper - Ganxta Zolee
Mentős Géza - Pindroch Csaba
Mentős Gézáné - Verebes Linda
Bakos Gyuri - Alföldi Róbert
Bakosné- Kari Györgyi
Török Anci - Kiss Mari
Török Ernő - Szarvas József
Három lány a házból - Kecskés Karina, Meskó Tímea, Martinovits Dorina
Jött egy történetcsíra, egy arc, egy hangulat, és ebből állandó munkatársammal, Tóth Zsuzsával kikerekítettünk egy történetet... Minden filmem olyan, mint egy tükör. Belenézek, és megtudom, éppen hol tartok. Gondolkodásban, érzésben, talán még emberségben is. A mi generációnk abból készít filmet, amit megélt. Nem is amit megélt, inkább, amit átélt.- mondja a filmről Sándor Pál.
Március 1-jén mutatták be, hogy én mikor fogom megnézni, azt még nem tudom..., de megnézem! - az biztos! :)
2007. március 2., péntek
2007. március 1., csütörtök
Valóban itt a tavasz!
Ma délelőtt ügyintéztem egy kicsit és útközben megállapítottam, hogy tényleg tavasz van! Egész télen vártam a telet, hogy na, majd most..., most aztán jön a hideg..., de nem jött. Nekem valahogy hiányzik..., nem értem, hogy miért, mert annyira azért nem szeretem, de eddigi életemben minden évben jött. Vénségemre meg kellett érnem, hogy betegség miatt - a Föld beteg - a tél elmaradt. A jegyeket nem váltják vissza és azt sem tudják, hogy legközelebb mikor lesz előadás. Be kellett érnem a TV-ben látott havas jelenetekkel. Nem Havas! - csak úgy kisbetűvel: havas. Másoknak túl sok jutott belőle, ők nyilván azért morognak. Jó, tudom, hogy így alacsonyabb a gáz- és a villanyszámla, de nekem akkor is hiányzik! Talán majd ezt is megszokom.
Érdeklődéssel és bevallom, félelemmel figyelem a további fejleményeket. Azért itt, ebben a kis országban, eddig legalább az évszakok megbízhatóan jöttek, mentek, még ha olykor rövidebbek, vagy hosszabbak is voltak az átlagnál. Számítani lehetett rájuk. Most mi lesz? Lehet, hogy a biztos dolgok mind eltűnnek az életünkből?!
És én hogy utálom a bizonytalanságot!!!
Érdeklődéssel és bevallom, félelemmel figyelem a további fejleményeket. Azért itt, ebben a kis országban, eddig legalább az évszakok megbízhatóan jöttek, mentek, még ha olykor rövidebbek, vagy hosszabbak is voltak az átlagnál. Számítani lehetett rájuk. Most mi lesz? Lehet, hogy a biztos dolgok mind eltűnnek az életünkből?!
És én hogy utálom a bizonytalanságot!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)