Esik az eső, süt a nap...

Veri az ördög a feleségét!
Kinéztem, hogy látok-e szép, megörökítésre érdemes fényeket, volt az is, de esett is rendesen. Olyan apró szemű, sűrű eső... Bolond egy időjárás! A kertben, ahova nem ért el a napsugár, még ott a hó. Vajon mikor fog dörögni és villámlani?! Bármi előfordulhat...
Elgondolkoztam ezen a blogon. Furmányos valami, az biztos! Olyan mint egy lakás, ahol csak én mozgok, azt főzök, olvasok, nézek, hallgatok, amit én akarok. Ez a Csalamádé a nappali, ahonnan elindulok felfedező körutamra, van konyhám is, könyvtáram, ami sokkal nagyobb, mint a valódi! Ha kedvem tartja, elutazom... Képtárakba, múzeumokba járhatok, felfedezhetek új csodákat, híreket olvashatok, tanulhatok. Ha megunom a szoba berendezését, hipp-hopp, gyorsan átalakítom. Még pénzbe sem kerül, csak egy kis időt kell rá áldozni.
Az igazi, a valóságos otthon sokkal macerásabb, költségesebb, kompromisszumokra kényszerítő, de melegebb, kedvesebb, emberibb és azért arra vigyázok, hogy minden nap szépen hazatérjek valóságos otthonomba, nehogy már ittragadjak örökre!
Akkor aztán jöhetne a pszihológus Dr. Bubóóó... Nem virtuális! Valódi!