2007. február 28., szerda

Naplemente előtt...

2007. február 27., kedd

Esik az eső, süt a nap...

Veri az ördög a feleségét!
Kinéztem, hogy látok-e szép, megörökítésre érdemes fényeket, volt az is, de esett is rendesen. Olyan apró szemű, sűrű eső... Bolond egy időjárás! A kertben, ahova nem ért el a napsugár, még ott a hó. Vajon mikor fog dörögni és villámlani?! Bármi előfordulhat...
Elgondolkoztam ezen a blogon. Furmányos valami, az biztos! Olyan mint egy lakás, ahol csak én mozgok, azt főzök, olvasok, nézek, hallgatok, amit én akarok. Ez a Csalamádé a nappali, ahonnan elindulok felfedező körutamra, van konyhám is, könyvtáram, ami sokkal nagyobb, mint a valódi! Ha kedvem tartja, elutazom... Képtárakba, múzeumokba járhatok, felfedezhetek új csodákat, híreket olvashatok, tanulhatok. Ha megunom a szoba berendezését, hipp-hopp, gyorsan átalakítom. Még pénzbe sem kerül, csak egy kis időt kell rá áldozni.
Az igazi, a valóságos otthon sokkal macerásabb, költségesebb, kompromisszumokra kényszerítő, de melegebb, kedvesebb, emberibb és azért arra vigyázok, hogy minden nap szépen hazatérjek valóságos otthonomba, nehogy már ittragadjak örökre!
Akkor aztán jöhetne a pszihológus Dr. Bubóóó... Nem virtuális! Valódi!

2007. február 26., hétfő

Hóóóóóó!

Ezen a télen másodszor esik a hó! Szegény Charlie gólya, nem lehet valami meleged!


Gólya-hír

Megérkezett az első gólyafebruár 24. szombat 15:35
[MTI]
Megérkezett Charlie, a Somogy megyei Vörs korai visszatéréséről híressé vált gólyája, és ez a helyiek szerint azt jelenti, hogy hamarosan kitavaszodik. A falu kedvence minden eddiginél korábban megérkezett. Szombaton délután, nem sokkal egy óra előtt telepedett le megszokott fészkére, a polgármester házával szemközt, a falu főterén. Vörs gólyája társainál rendre két-három héttel korábban, többnyire az országban elsőként érkezik haza. Az idén is így lehet, hiszen még nem kelt híre más gólya megérkezésének.

2007. február 25., vasárnap

Főzelékfelfújt :)

Érdekes volt ma az ebédem.
Maradt tegnapról krumplifőzelék, de nagy kedvem már nem volt hozzá. Mi van benne? - kérdeztem én - krumpli, tejföl, kevés liszt, só és babérlevél. Tegnap pirítottam 6 egészen vékony szelet angolszalonnát, egy szál virslit, amit felkarikázva dobtam mellé. Ez volt a feltét. Nem volt kedvem semmi komolyabb húsféléhez. Ezek tehát adottak voltak, mivel a szalonnás virsliből is maradt.
A főzelékhez kevertem egy egész tojást, kiszedtem belőle a babérlevelet és beleöntöttem egy tűzálló tálkába. Nem volt sok az egész, talán ha egy adag. Bemelegítettem a sütőt és bedugtam a tál krumplit.
Kb. 3/4-1 óra elteltével nagyon szép, pirosra sült valami került elő a sütőből. Úgy nézett ki, mint a rizskoch! Kiszedtem egy tányérra, meglocsoltam tejföllel, rászórtam a szalonnát. Az íze a rakott krumpliéra emlékeztetett és az egész olyan könnyű és levegős, lyukacsos volt.
Szerintem ez a krumplifelfújt! Csak én még soha nem csináltam, de már tudom, hogy ez nem is rossz dolog! Ha unjátok már a krumplifőzeléket, bátran ajánlom, próbáljátok ki.

Fény és árnyék

2007. február 24., szombat

Rendeződtem

Na, végre! Megint jól érzem magam a bőrömben.
Beszélgettem a lányommal, elgondolkoztam a dolgokon és pszihológus nélkül - bár a lányom egész jól beválna annak is - kibogozódtam a lelki csomóimból. Megkönnyebbülés nekem is, de Apónak főleg! Úgy ment aludni, hogy most biztos nem fog álmodni semmit, mert végre nyugodtan hajtja álomra őszülő fejét. (Ezt én mondom így, nem Ő!)
Utálom, hogy ilyen apróságokon is ennyire ki tudok akadni. Pedig tudom, hogy másoknak sokkal nagyobb és komolyabb problémákkal kell küszködniük. Talán még nincs késő a változáshoz...

2007. február 23., péntek

Meggyógyultunk

Én szinte rögtön, ahogy megérkezett kislegény, ő még betegeskedett kicsit, de csütörtökön már nagyon elemében volt! :) Ebből adódott a baj! Felesleges energiáit egy kis rosszalkodással vezette le, én türelmes vagyok, de Apó már nem annyira. Érezni, hogy nem mai gyerek, az idegei is nyúzottabbak talán, meg hát más a nevelési elvünk. Nem az bánt, hogy rászólt a gyerekre és a karjánál fogva arrébb penderítette, de ahogy mondta és ahogy nézett..., az nagyon nem tetszett.
Ritkán van nálunk mosolyszünet, de most ez a helyzet. Nem tudok oldódni, állandóan látom a szemét és magamtól kérdezem, hogy vajon melyik énje az igazi? Nem szeretnék ebbe a témába - itt a blogban - mélyen belemenni, de kétségeim vannak. Idő kell, míg megemésztem, mert mást nem is tehetek. :(
Kisunokám - szerintem - nagyon jól viselkedett, bevette a borzasztó rossz orvosságokat, az étvágya is visszatért, sokat rajzolt. Készített a Mamikájának egy pici könyvecskét, benne az évszakok képeivel, a hátsó borítójára ráírta a nevét és szíveket is rajzolt mellé, én meg tűzőgéppel összefűztem. Nagyon akar írni, mindent kérdez, hogy ezt hogy kell, meg ez mit jelent? A nővére húzza felfelé, nehogy már ne tudja azt, amit a testvére! Nyomtattam ki neki színeznivaló rajzokat. Beindult a csikigép is, Mazsolát olvastuk esténként, sokat autóztunk, nem maradt ki a TV és a számítógép sem. Még énekeltünk is, meg boltost játszottunk.
Egész napomat kitöltötte, nem volt időm szédelegni, viszont este egész jól el tudtam aludni. :) Az is igaz, hogy éjjelenként sokszor felébredtem, és álmodtam hatalmas pókot, meg egy csodás szigeten valami nyaralást, meg a csuda tudja már, hogy még mit, nem jegyeztem meg mindent. :)
Nahát, így teltek a napok... Most viszont nagyonnemszeretem állapotban leledzem.

2007. február 18., vasárnap

Nem tudom mi ez?

De rossz nagyon! Szédülök, kicsit émelyeg a gyomrom, talán elrontottam... Mintha nem lett volna elég meleg az ebéd... Nem ettem belőle rögtön ahogy elkészült és amikor kiszedtem már kicsit kihűlt.
Persze, lehet más is... Most kínlódhatok, jaj, máskor inkább nem leszek lusta! És holnap jön a kisunokám! Addigra össze kell szedjem magam...
Ti csak írogassatok és melegítsétek meg az ételt! :) Tanuljatok a példámból. :) Tudjátok: az okos más kárán tanul.Majd jövök...

2007. február 17., szombat

Influenza???

Hogy ne legyen már minden jó és szép, délelőtt hívott a lányom, hogy kislegény (az óvodás) fájlalja a fejét, pocakját és a torkát. Elvitte az ügyeletre, természetesen vitte magával kicsilányt is. Ember rengeteg, orvos türelmetlen, felírt gyógyszereket, de azért vigye el Anyuka hétfőn a háziorvoshoz is. Egyébként miért nem hagyta kint a kislányt Apukával? (Mert nincs Apuka, már máshol és mással él...)
Most tehát várunk. Elképzelhető, hogy kezdődő influenza. Jövő héten nagy valószínűséggel nálunk fog betegeskedni és remélhetőleg meggyógyulni az én drága okoskám. Nem teher, pláne így, hogy egyedül lesz, nincs vele semmi gond, szépen beveszi a gyógyszereket is, de sajnálom, hogy beteg.
Csak szólok, hogy holnap és hétfőn a kora délutáni órákban még vagyok, aztán csak be-benézek. Úgy tervezzük, ha minden jól alakul, akkor csütörtökön megy haza. Persze az lenne a legjobb, ha gyorsan elmúlna ez az egész és mehetne kedden oviba.
Bár azt hiszem, nem bánkódik, hogy egy darabig nem kell neki felé sem néznie az óvodának!
A Mamika és kicsilány viszont nagyon szokott neki hiányozni, hiába teszek én meg mindent, azért én nem tudom pótolni Őket.
Ez így is van rendjén, szomorú lennék, ha nálunk jobban érezné magát, mint otthon, mert akkor valami nagyon nem stimmelne a lányom nevelési módszerével.

2007. február 16., péntek

Elmúlt éjfél,

tehát tegnap délután itt volt a fiam és a családja. Elég rég találkoztam velük, úgyhogy ez most nagy öröm nekem! 3 éves a kislány és 1 éves a kisfiú. Van egy 14 éves lánya is az előző, nagyon fiatalon kötött házasságából, de ő nem jött velük.
Apó nagyon összebarátkozott a pici lánnyal, én meg a kis vasgyúrót szórakoztattam. Rengeteg fénykép készült meg egy rövid videó is. Teljesen "véletlenül" megörökítettük a kisfiú pelenkázását. :) Hűűű, de fog örülni neki, ha már nagyfiú lesz! ;)
A kislegény 2 órán keresztül szinte egyfolytában evett és ivott. Öröm volt nézni! Nem kövér, de nagyon mokány kisember. :)
A szösszentyű kicsilány (mindegyik unokám szőke) viszont nem evett, nem ivott, csak játszott. Nagyon komolyan vette pénztárosi mivoltát, majd anyukaként akadt nagyon sok dolga Dini nevű lányával.
Csak azért nem írom ki a nevüket, mert nem kérdeztem meg a szüleiktől, hogy szabad-e. Nem szeretném, ha emiatt valami konfliktusba keverednénk, mert a lányom például, kifejezetten nem örülne neki, ha valami erre kószáló ismerős beazonosítaná a gyerekeket. :)
Talán név nélkül két képet azért feltehetek.

Apa és fia...


...itt pedig a lánya!

2007. február 14., szerda

Három napja álmos vagyok!

Álomkór... Többet alszom, mint szoktam. Talán ez a baj. Olyan vagyok már, mint egy zombi! Félálomban teszek-veszek, rendezgetek, főzöm, főzöm leveskémet...
Mivel értelmes gondolatom nincs, viszont Csalamádét nem akarom megbántani, hogy már megint elhanyagolom, hoztam neki olvasnivalót. A legkedvesebb költőmtől az egyik legkedvesebb verset. Művelődj csak Csalamádé... Ez sokkal, de sokkal többet ér, mint amit én firkálgatok! Olyan nagy a különbség, hogy azt szóval elmondani sem lehet! Majd meglátod..., csak figyelj nagyon!

2007. február 12., hétfő

Nem ez volt a legjobb napom!

Olyan furcsán éreztem ma magam. Fájt a fejem és ráadásul lufi volt (van). Nem volt kedvem semmihez, tessék-lássék csináltam azért valamit, de az ilyen munkában nincs köszönet. Jó, hogy nem kellett főzni - volt maradék -, mert az biztos, hogy elrontottam volna! Szemészetre is kéne mennem, mert lehet, hogy a fejem is attól fáj, hogy ez a szemüveg már elég gyenge. A szél is felerősödött, hűvösebb is lett. Van ilyen, majd a holnap jobban sikerül! Ma legalább korábban lefekszem aludni. Mégis van ebben a napban valami jó...

2007. február 11., vasárnap

Megszólalt a blogom

és azt mondta:
- Ejnye, ejnye! Te Borka, te már csak a képeket nézegeted és a fantáziádat röpteted, mint valami papírsárkányt?! Nem gondolod, hogy lenne más hely is ahol nyugodtan bedobhatnád azt a nagy szabad fantáziádat?! Itt vagyok én, a CSALAMÁDÉ például, ide már csak aludni jársz? Pedig ide mindent beírhatsz, firkálhatsz, rajzolhatsz, fotózhatsz, a csalamádé sokat elbír. Lehetsz savanyú, pikáns, kicsit édeskés, sőt, csípős is, ha úgy tartja kedved..., akkor hát mi ez a nagy semmi?! Jó, kibírok egy-két uborkaszezont, de kell nekem a paprika, a káposzta, a zöld paradicsom is! Ugye érted?
- Értem én, értem, de tudod, itt csak te vagy meg én, néha jön egy látogató, hogy belekóstoljon a csalamádénkba, aztán vagy ízlik neki és akkor jön máskor is, vagy pfuj, kiköpi - aztán soha többé nem látjuk. Ott, a képeseknél van egy jó kis társaság, majdnem mindig összefutok valakivel, lehet beszélgetni és jókat nevetgélni. Veled ritkán tudok egy jóízűt hahotázni (röhögni), ezt belátod, ugye? Te egy kicsit savanyú vagy. Nem tehetsz róla, hiszen ez a szakmád. Ráadásul én mondtam, hogy legyél csak Csalamádé, merthogy abból megélünk a szűkösebb időkben is. Na jó, majd jobban figyelek rád a jövőben! Csak könyörgöm, ne kezdj el bömbölni, mert az ecetszagot aztán végképp nem bírom! Aztán csodálkozhatsz, ha este megint elmegyek szórakozni...
- Jól van nnna! Már nem is bőgök, csak csíp az erős paprika, vagy valaki dohányzik és a füst szállt a szemembe? (Könnyezem, vagy csak a füst szállt a szemembe, nem tudom..., Valaki elment, akit én most is szeretek nagyon, nagyon... lallala, lalalalalalalalalatrarrara...)
- Ne félj, maradok. Szeretlek..., tudod? Csacsi öreg Csalamádém...

2007. február 10., szombat

Álmosság tört rám

Elszellemeskedtem az időt a Van KÉPÜNK hozzá c. módfelett szellemes blogban. :) Egész jó kis találkahely lett belőle.

Most viszont jobbra el, irány az ágy! Ilyen is ritkán fordul elő velem, hogy éjjel kettőkor már álmos vagyok... És jöhetnek akár szellemek is, én aludni fogok, mint a bunda. Remélem... Azért benézek az ajtó mögé..., hátha... :)

2007. február 8., csütörtök

Hátha valaki nem ismeri...



Hol van még a delfin?!

Tényleg annyi eszem sincs, mint egy nádi poszátának! Már nem először fordul velem elő, hogy írok egy e-mailt, és csak írom, írom, írom, de le nem mentem, így amikor el akarom küldeni, szépen elszáll az egész! Persze ütöget a guta, persze nem tudom újra megírni úgy, pedig az volt az igazi, persze fogadkozom, hogy máskor jobban figyelek, de aztán megint megcsinálom ezt a mókát. Pedig már azt hittem, hogy kezdek a régi, a vasárnap előtti Borka lenni.
Talán holnap. Vagy akkor sem. :)

Megyek birkákat számolni!
Jó éjszakát!

2007. február 6., kedd

Kész! Lefáradtam.

Jelen pillanatban olyan lehetek agyilag, mint egy papucsállatka. Néha nehéz nagymamának lenni.

2007. február 3., szombat

A város ma délután

Egész messzire el lehet látni!

2007. február 2., péntek

Esti program: telefon

Ma este 2 órát beszélgettem telefonon egy nagyon kedves baráttal (az illető, ha ezt olvassa, gondolom nem sérelmezi, hogy barátnak nevezem), utána, épp letettem a kagylót és elmentem a szoba másik felébe, mikor a lányom hívott - vele is beszélgettem 1 órát. :)
Egy szösszenet a lurkók életéből: esti mese - Moha és Páfrány -, sikere van, jókat nevetgélnek rajta, négy történetet gyorsan el is kellett mesélni. A negyedik után kislegény bejelentette: Mamika, én álmos vagyok, olyan álmos, mint Szörnyeteg Lajos. Nekem nagyon tetszik, hogy egy 5 éves kisember ilyen hasonlatot mond. Jó, hogy Lázár Ervin meséje így megragadt a buksijában. Bár Pókembert sem veti meg... :)

2007. február 1., csütörtök

Rosszalkodik a program

Csináltam ezt-azt, de ezt nem piszkáltam, mégis gond van vele. :(
Nem akar megjelenni, a másik kettővel semmi baj. Ki érti ezt?
Na, megyek vissza gondolkozni és drukkolok, hogy ez a bejegyzés kimenjen a blogra!