2007. január 31., szerda

Szobanövény

Szőlőlevél virága...

... és a levele.

Eltelt egy félév a suliban...

Hosszan beszélgettem a lányommal telefonon. Kicsilány félévi értékelése: mindenből a legjobb! :) Tanító néni nagyon megdícsérte és azt mondta, ha valami újat tanulnak és ki kell találni, hogy mi lehet a megoldás, a mi lányunkra mindig számíthat, mert ha más nem, ő biztos, hogy megmondja a helyes választ. Logikusan gondolkozik, nagyon tájékozott, stb, stb..., nem sorolom, mert még azt hiheti valaki, hogy dicsekszem! :) Pedig nem, csak mintha hájjal kenegetnének, mikor ilyeneket hallok róla. :) A matek nagyon érdekli, már a plusz és minusz számokról érdeklődik. A 0 kapcsán jutott el ide. Mert mi van akkor, ha a nullából vonunk ki egy számot? Szóval töri a buksiját, de rendesen!
Kislegény meg nem akar oviba menni a farsangi ünnep napján. Mamája faggatta, hogy mondja már meg, mi a baja a farsanggal? Nem szeretek táncikálni! - felelte. :) Állandóan rajzol, számítógépet, autót, telefont, motort, űrhajót, házakat és a házak közé elektromos vezetéket. Néha mást is rajzol, tájakat, embereket. Az emberkéi mindig mosolyognak...

2007. január 30., kedd

Zord idő...

Végül nem mentem hétfőn sehova. A lányom kicsit lerobbant, köhög, náthás, ezért nem ment el a szülőire. Még délelőtt felhívott, hogy nem kell mennem. Mit mondjak? Egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Sajnáltam, hogy nem látom a prücsköket, de azért ebben a viharos szélben nem igazán volt kedvem császkálni! A hóesés elmaradt, legalább a nap szépen sütött, innen bentről még szép is volt a világ, csak ne hallottam volna egyfolytában azt a félelmetes zúgást!
Kaptam vígasztalót is: vasárnap jönnek a lurkók és csak kedden mennek haza. Valami iskolai szünet lesz. Már előre örülök, nagyon remélem, hogy nem jön közbe semmi!

2007. január 29., hétfő

A szél...

...süvít, fütyül. Rázza, zörgeti a redőnyt, minden résen, lyukon szemtelenül befúj! Kiviszi a meleget, de legalább természetes a lakás szellőzése, még ablakot sem kell nyitni és nem kapunk szén-monoxid mérgezést...
Holnap délután megyek - az is lehet, hogy repülök - a gyerekekhez. Ha nem jövök többé, akkor elfújt a szél...

Most kicsit lehangolt vagyok, remélem, holnap este jobb lesz a kedvem. A gyerekek mindig felvidítanak. Szülői értekezletre megy a lányom, és amíg ő ott üldögél, én gyakorlom a nagymamaságot. Kedves feladat, csak ne fújna ennyire a szél! Már csak az hiányzik, hogy a hó is esni kezdjen!
(Az a holnap, közben ma lett, mert elmúlt éjfél!)

2007. január 28., vasárnap

Közeledik február 2.

Bemutatom Horkolós Mackót aki, ha a hasát megnyomják, horkol. Néha nem veszem észre és ráülök, akkor is rázendít, hirtelen azt sem tudom, hogy mi történt?! Már legalább 10 éve van benne az eredeti elem és még mindig működik. Kiszámítható, nem úgy mint Kacagó Charlie, aki a lányoméknál kacarászik. Eredetileg csak akkor nevetgélhetne, ha toligálják, de Ő nem! Áll a polcon és teljesen váratlan időpontokban kacagja el magát. Akár az éjszaka közepén is... Kész horror! Olyan, mint az a baba a filmben. (A címét nem tudom, csak rémlik valami.) A lányom már szemezett vele, hogy kidobja, de eszébe jutott a film és inkább úgy döntött, hogy maradjon. Sose lehessen tudni ugyebár...
Nem jó a játékokkal kikezdeni...

2007. január 27., szombat

Béta, ami nem béta

Kötelező gyakorlat: le kellett mennem alfa helyett bétába! Ez a béta már nem béta és mostantól csak ez a járható út a blogomhoz. Remélem minden működik, ha nem, akkor csak szóljatok, én sem értek még hozzá. :)
Most látom, hogy itt van cimkézési lehetőség is... Akkor ez legyen, mondjuk: blog, merthogy annak a működését érinti. Jól elvagyok... :)
Most ugrik a majom a vízbe, mert én ezt most elmentem!

Nem látni be rajta...


Kész. Ilyen lett a bejárati ajtó ablakának képe. Jobbat nem tudok. Megpróbáltam vaku nélkül is, de az homályos volt és olyan semmilyen. A színek ugyan élénkebbek voltak, de meg nem mondta volna senki, hogy az egy üvegablak! Maradt ez, képzeljétek el, hogy minden szín kicsit világosabb, élénkebb, és ne felejtsétek el a napsütést sem! Az fontos... :)
Már ezt is feljavítottam, mert sokkal sötétebb volt.

Üvegfestés

Igazából a lányomtól kaptam kedvet, hogy kipróbáljam az üvegfestést. Első "művem" a bejárati ajtó ablaka volt. Kicsit bohócosra sikerült, színes és kárómintás. Nagyon szép amikor a lépcsőházban süt a nap és átvilágítja. Valami szecessziós minta jobb lett volna, de elsőre nem mertem belevágni. Talán egyszer, majd ha ki kell cserélni az üveget, akkor szebbet festek! :)
Ezután festettem a konyhaajtó üvegére egy egyszerű kis virágot, fréziát. Azt meg is tudom mutatni, mert sikerült lefényképezni. A bejárati ajtó üvegét nem, pedig próbáltam, de a vaku miatt képtelenség, nem jönnek ki a színek.

Régi rajzok...

Előkotortam az íróasztalom mélyéről a gimnáziumi biológia füzeteimet és pár rajzot bemásoltam belőlük a gépbe. Nagyon szerettem a biológiát, szinte nem is kellett tanulnom, már az órán megjegyeztem mindent. Olyan, számomra természetes dolgokat tanultunk, nem kellett más, mint nyitott szemmel járni a világban, megfigyelni a természetet. Főleg az embertan volt nagyon könnyű, elég volt csak magamra nézni... Rajzoltam mindenfélét a füzetembe, azzal is sokat tanultam, ráadásul a rajz (és az olvasás) volt akkoriban a mindenem! Elég csöndes elfoglaltságok... Sokat ültem (már akkor is!) az asztalomnál és rajzoltam.
Gimnázium után, tanáraim noszogatására, felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára, persze nem vettek fel... Már mindegy, hogy miért nem, de én akkor úgy elkeseredtem, olyan csalódott voltam, hogy jó darabig nem vettem a kezembe rajzolás céljából ceruzát. Később persze megint rajzolni kezdtem, rajzoltam a gyerekeimnek, az óvodának - az iskolában már titkoltam, hogy tudok rajzolni :) - és a munkám is részben rajzolásból állt. Igaz, műszaki dolgokat szerkesztettem és rajzoltam, de abban is megtaláltam a szépséget.
Aztán jött a számítógép és én azzal is rajzoltam, eleinte csak használtam az AutoCad programot, de idővel belemásztam kisebb programokba, végül már én is írtam programot, bele is szerettem alaposan! :) Ez lett a hobbim. Ma még rajzolgatok szabadkézzel az unokáknak, de a számítógépes rajzolást már jobban szeretem. Soha nem lett volna belőlem művész, de egy jó ötvös biztosan!
Azt nagyon szerettem volna...

2007. január 26., péntek

Kimentem az erkélyre



Ez jobban sikerült! :) Megnéztem az előző ilyen esti felvételt, hááát... Legszívesebben kitörölném, de a valóság része az is, legalább látszik a fejlődés, igaz? :)
Írnék még valamit, de igazából nem történt semmi, csak úgy elment a nap...

2007. január 25., csütörtök

Fontos dolgok...

Könyv, szemüveg, telefon és a káááááávéééééé!!! A vaku eltűntette a csészéből a lényeget, úgy rajzoltam, festettem, másoltam bele. :) Mert ugye nem a külső számít, hanem a tartalom. Hogy is nézett volna ki, ha egy üres csésze álldigál az asztalon?! Pedig esküszöm, hogy öntöttem bele!

Na, azért megoldottam! :)

2007. január 24., szerda

József Attila:

TÉL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

2007. január 23., kedd

Esik az eső

"Szomorú az idő, nem akar változni... "
Mit lehet ilyenkor kezdeni? Én például mosok és közben be-benézek egy-egy blogba. Ami most legjobban érdekelne, azt sajnos nem tudom csinálni. Szeretnék fotózni, várom a napos időt, de ahogy a meteorológusok jósolják, arra még várhatok! Talán lesz hó és akkor kipróbálhatom, hogy a havas táj hogyan mutat az új masinám "szemén" keresztül. Vettem akkumulátortöltőt, egész éjjel és még délelőtt is töltöttem, de a led még mindig pirosan világított. Szerintem ez azért kicsit sok! Kihúztam, majd meglátom, hogy mennyire töltődött fel az elem. Elvileg jó kell, hogy legyen.
Na megyek, megnézem, hol tart a mosás...

2007. január 22., hétfő

Megfordított bögre

Kacinka kérésére újra a bögre, csak a másik oldala. :) Ősztündér az ő varázspálcájával:

A fényviszonyok kicsit mások, de a bögre ugyanaz!

2007. január 21., vasárnap

Snooker

Már említettem, hogy szeretem a snookert...

A háttérben zajlik a TV-ben egy nagyon izgalmas Mesterek Kupája döntő! Ronnie O' Sullivan játszik Ding Junhuival, Ronnie vezet (neki drukkolok) 9-3-ra! :)


RONNIE O' SULLIVAN

Valamivel később: 10-3 MEGNYERTE! :)

IE 7-es

Délután letöltöttem az Internet Explorer 7. magyar változatát. Most tesztelem. Érdekes, eddig még jól is működik, de azért óvatos vagyok, mert még nem felejtettem el, hogy milyen galibákat okozott a 6-os. Milyen jókat morogtam miatta! :)
Azért nem leszek hűtlen a Firefoxhoz...

Sárga bögre...?

Egy árva naplemente nem sok, de annyit sem sikerül elcsípnem, mert állandóan sötét felhők takarják a Napot! Nem baj, ne légy türelmetlen Borka! - jön még szép napos idő, szép naplementével. Napfelkeltét nem tudok fotózni, mert akkor még nagyon alszom. Talán nyáron, amikor még le sem feküdtem és már jön is fel a Napocska...
Naplemente helyett bögre. Miért? Csak. Ez van. Nem sárga, nem görbe, de ez egy nagyon kedves bögre, mert a lányom festette. Másik oldalán Ősztündér repül és varázspálcájával színesre varázsolja a természetet.


2007. január 19., péntek

Reggeli ború és esti fények

Reggeli borongó

Még mindig köhögök... Már fáj a hasizmom és a fejem is tőle, de lázam nincs. Állítólag ez egy ilyen kórság. Orvoshoz nem megyek, elég volt tegnap! Reggel 10 óra után már ott voltam és valamikor 1/4 3-kor került rám a sor. Csak vártam, vártam és köhögtem rendületlenül.
Jó hír, hogy minden rendben, az erek jól működnek. :) Legközelebb 1 év múlva kell mennem. Még szerencse! Nagyon gyorsan el kell mennem a szemészetre is, no meg a gerincemet is meg kéne nézetni..., hajjaj! Uff! NEM SZERETEM!!! :(
Az új fotómasina egész jól működik, csak vennem kell hozzá vmi normális elemet, mert ezekkel, amiket adtak hozzá, már nem akar képeket csinálni. Nagyon hamar kifogytak, vagy én szórakoztam túl sokat. Tegnap vettem hozzá memóriakártyát.


Esti fények az erkélyről. Elemek kifogyóban, nem igazán jó a kép, de lesz ez még jobb is! :) Az mindenesetre látszik, hogy milyen szép a kilátás...

2007. január 17., szerda

Hírek itthonról

Minden megszólalásom kész meglepetés! Olyan a hangom, mint egy mutáló kamasznak, tök kiszámíthatatlan, hogy a következő szótag mély, avagy magas hangon jön-é elő "piciny" kis számból. Jó szórakozás lenne, ha közben nem kéne olyan sokat köhögnöm. Odáig jutottam, hogy tegnap már éjfélkor ágyban voltam. Meg is lett az eredménye, egész éjjel hülyeségeket álmodtam!
Pedig ma is le kell feküdnöm "korán", mert holnap reggel orvoshoz megyek. Nem, nem a köhögés miatt, azzal még várok, hanem a műtét utáni szokásos kontroll-vizsgálat esedékes. Az egész napom rá fog menni.
Időközben előrehozott születésnapi ajándékot kaptam: digitális fotómasinát! Ma délután lett az enyém, első találkozásunk egész jól sikerült. :) Segítségemmel már a gépemmel is kapcsolatot létesített, így be tudom mutatni a napokban kapott ciklámenünket:

Még sok dolgot kell megnéznem, felfedeznem, megjegyeznem, de az alapokat már tudom. Ezentúl nem kell a Netről letöltögetnem hasonló virágokat, a sajátjaimat tudom betenni a blogba. És egyébként is, erre már nagyon fájt a fogam!
Hátha gyorsabban meggyógyulok! :)

2007. január 14., vasárnap

A teremtés koronája!?

Én vagyok beteg, de Apó ideges! Nem érti amit mondok. Még ilyet! Azért nem kéne rám haragudni... Férfi. :)

Hol van, hol nincs...

...hangom. Többnyire nincs. Mára elment, néha már-már olyan, mintha visszajönne, de nem! Azért annyira nem is fájt a torkom...

Itt azért még nem tartok, de ha így folytatom... :)

2007. január 13., szombat

Apóca születésnapja

Robert Burns: JOHN ANDERSON, SZIVEM, JOHN

John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szivem.

John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.

(Szabó Lőrinc fordítása)

2007. január 11., csütörtök

5 dolog, amiről még nem beszéltem.

1. Rögtön megszegem az ígéretem, mert erről pont az előző bejegyzésemben már volt szó, mégpedig, hogy én valójában ajándék vagyok, névnapi ajándék. A történetet lásd lejebb! Azért, hogy mégis legyen valami újdonság is, elmondom, hogy 2 évesen már óvodába jártam. Állami óvodába nem vettek fel, mert 3 év volt a korhatár, de az apácákhoz igen, csak az volt a feltétel, hogy szobatiszta legyek és beszéljek rendesen. Én mindkét feltételnek megfeleltem, így, amíg meg nem szüntették az egyházi óvodákat, iskolákat, apácákhoz jártam. Még most is látom magam előtt a nagy termet, a két hatalmas ablakot és köztük a falon a keresztet. Azt „játszottuk”, hogy mentünk körbe-körbe, miközben énekeltük:
Jézuska, Jézuska figyelj most reám!
Kis szívem, kis szívem szeret igazán,
Szívemet egészen Neked adom,
csak szeress Te is engemet nagyon, nagyon!
Amikor a kereszt elé értünk, le kellett térdelni. Erre én pontosan emlékszem, ezt biztosan nem mesélte nekem senki, mert nem is látták. Fura, mert elég korai emlékkép és nagyon éles.

2. Borkaságom története:
Nagyon kicsi voltam, amikor megszülettem, 2 kg 40 dkg és 48 cm. Amikor otthon először bontott ki Anyukám a pólyából, nagymamám, mivel a kis ingem hosszabb volt, mint én, elnevezett pendely-borkának. Később a pendely elmaradt, de a Borka megmaradt. Egyetlen élő nagybátyám a mai napig is gyakran szólít Borikának, Borkának.

3. Mániásan rámolok. Mindennek megvan a helye, persze az én rendszerem szerint, és ha valamit elmozdítanak, azt nem bírom elviselni, rögtön meg kell igazítanom! A rendszert még senkinek sem sikerült megfejtenie, én sem tudatosan csinálom, inkább érzem, hogy annak a valaminek épp ott van a helye és úgy kell állnia, ahogy én elrendeztem.

4. Metró. Amikor várom a szerelvényt, mindig a falnak támaszkodom. Az a mániám, ha előrébb állok, még a végén valaki, akár csak viccből is, meglök és én a szerelvény alá esem.

5. Öt éves koromban majdnem meghaltam. Nagyon beteg voltam, fájt a torkom, végül már semmit nem tudtam lenyelni. Akkoriban Nagymama vigyázott rám, mert a Mamám kollégiumban lakott, ápolónőképzőbe járt. Gyors telefon a Mamának, hogy a gyerek nagyon rosszul van, a Mama rohant hozzám, belenézett a torkomba és látta, hogy a két mandulám már majdnem összeér és zöldes lepedék van rajtuk. Rögtön tudta – előtte nem sokkal tanulta az iskolában - , hogy diftériás vagyok. Az orvos egyszerű mandulagyulladással kezelt. Rohanás a kórházba, megnéztek és onnan már mentővel mentünk a László kórházba, ahonnan két hónapig ki sem jöttem.

Tudnék még mesélni, de 5 dologról volt szó, én betartom. Tyria, Kata! Figyelem! Kérés teljesítve. :) Kicsit megkésve, de íme! Új emberkéket már nem neveznék meg, ha lehet...

Téli álom?

Csakis az lehet, vagy a szokatlan meleg bágyasztja az ismerős bloggerinákat és engem? Olyan nagy a csönd. Én mostanra kezdem utolérni magam az elmaradt házimunkákban. Végre a hajam is rendben, sokkal jobban érzem így magam. :) Nem nagy dolog, de ha az ember lányának fáj a dereka és idegcsatorna szűkület miatt zsibbad a bal keze, hát akkor nem egy kellemes tevékenység a hajmosás, festés, berakás. Mindegy, túl vagyok rajta, legközelebb, remélem, legalább az egyik fájdalom elmarad.
Az elmúlt héten nagyon sokat gondoltam a Mamámra. 65 éves volt amikor meghalt. Előző év tavaszán állapították meg, hogy valami van a tüdején, de nem ment be a kórházba, hanem még azt a nyarat lent töltötte a Balatonon úgy, ahogy minden évben szokta. Jól tette, segíteni úgysem tudtak volna rajta, így viszont volt még egy szép nyara. Aztán január 1-jén meghalt az Édesanyja - nagymamám - 96 éves korában. Utána nagyon gyorsan Anyukám is lerobbant, kórházba került, majd újra haza és június 19-én örökre elment.
Most a születésnapja volt, de ezek az emlékek is előjöttek. Előjött a kicsikorom, amikor "Amuci" volt nekem, amikor direkt mögötte mentem az utcán, hogy lássam az én gyönyörű szép Mamám sötétkék kabátos, valószínűtlenül karcsú alakját, szép hosszú, szőke haját. Életben sokkal szebb volt, mint a fényképeken! Sok-sok emlék..., volt min elgondolkozni.
Például az is eszembe jutott, hogy én egy névnapi ajándék vagyok. A háború után, az első névnapja előtti napokban apukám érdeklődött, hogy mit szeretne kapni és a mamám azt válaszolta: gyereket! :) 9 hónap múlva megérkeztem. :)
Ilyen, nekem nagyon kedves és egyben kicsit fájó emlékeket idézgettem fel a múltból... a kötelező gyakorlatok (házimunka) végzése közben. Régen együtt beszéltük meg ezeket a dolgokat, később csatlakozott hozzánk a lányom is. Olyan jókat beszélgettünk, nevetgéltünk a nagy ebédlőasztal mellett! Közben apukám és a fiam valamit játszottak, ők nem szóltak bele a lányok dolgába. Az asztalon sütemény, kávé, az elmaradhatatlan cigaretta, üdítő és virág. Az az elmaradhatatlan cigaretta! Mikor már nagyon beteg volt, tudta, hogy mi a baja, - kérdeztem, miért nem hagyja abba a dohányzást? Valamiben meg kell halni - jött a válasz. Szeretett dohányozni, neki így volt az élet gömbölyű.
Remélem, sőt, talán tudom is, hogy boldog volt. Ő teljesítette a feladatot, amit a sors adott neki. Bízom benne, hogy így van...

2007. január 10., szerda

Mama

1928-ban ezen a napon született az én drága Mamám. Azon az éjszakán édesapja - nagypapám -, kislányát karjaiban tartva, le-föl sétált a szobában, nem tudott betelni az örömmel, hogy lánya született.

Mama életének egyik legboldogabb pillanata:

2007. január 7., vasárnap

Hát elmentek...

Két nap öröm, némi zajjal, amit a lányom szerint már az első emeleten lehetett hallani. :) Istenem..., két kis bogár nem ülhet vigyázzban, így aztán volt itt minden! Párna helyett zsebkendőcsata, legalább 12 zsepi repkedett a levegőben, de azzal legalább nem lehet leverni semmit, viszont legalább olyan jó szórakozás, mintha párnákat dobáltak volna.
Leckét is írtunk, írást és matekot. Én nem írtam, csak néztem, néha beleszóltam, de igazán csak néha! Nagyon önálló a kicsilány és meglepően jól és gyorsan olvas.
Péntek este a Nagy Mercedes Könyvből kellett mesélnem..., autókról..., nekem, aki soha nem vezettem, egyszer próbáltam meg muszájból - nem indult be az autó - , akkor is gáz helyett a fékre léptem, az ex-férjem meg majdnem bejött a hátsó szélvédőn, mivel ő tolta a kocsit. :)
Aztán, hogy az önbizalmam ne sérüljön olyan nagyon, elővettük Lázár Endre meséit és abból is mondtunk egy mesét, szombaton meg elsumákoltam a Mercedes-könyvet, csak Szörnyeteg Lajost kínozta az álmosság. :)
A fánk még áll, holnap majd leszedem. Holnap majd mosok is, holnap majd főzök is, holnap majd fodrászkodom is... Hát, ahogy elnézem, azért ezt mind mégsem fogom holnap megcsinálni! Régebben meg sem kottyant volna, de mostanság már nem megy, főleg úgy, hogy már megint fáj a derekam. Kislegény be is állt mellém ágyat tologatni, pedig nem is kértem, csak úgy, magától. Igaz, akkorát jajgattam, hogy biztos megszánt. Nagyapó és kicsilány annyira játszottak, hogy az egészből nem vettek észre semmit. (Jellemző)
A gépem is üzemelt, kislegény a szövegszerkesztőben "dolgozott", püfölte a billentyűket, ahogy a mamájától látta. Ki is kellett nyomtatni. Persze játszottak is, van egy táblajátékos link, ahol rengeteg játék található, most kezdik felfedezni. Találtak egy idióta játékot: Kő, papír, olló - amiben egy karatés(?) az ellenfél, és időnként, nem tudni, miért, de pukkol egyet. Na, ez kellett csak az én két onokámnak! Gurultak a nevetéstől! Majd' leestek a székről! (Persze abban a korban vannak, amikor az ilyesmi nagyon érdekes és vicces) De golfoztak is, meg csővezetéket építettek, meg parkolóst játszottak. A parkolás ugyan nem sikerült, az összes autót összetörték, felmentek a járdára, nekimentek mindennek, miközben jókat kacarásztak és azért ügyesedtek is. Nem sorolom tovább, a lényeg, hogy jól érezték magukat. :)
Én "kicsit" elfáradtam , de most majd pihenek... Jöhet a mosás és a többi...

2007. január 5., péntek

Várakozás

Csönd van, Apó pihen (de azért nem kötötték ki és nem hallgat benne a sötétség :) ), én itt molyolgatok. Olvasgattam a kedves blogokat, benéztem ide-oda, írogattam megjegyzéseket és Bikfic példáján felbuzdulva, még ezen a tavasz-télen én is főzök kocsonyát! Most még nem, mert lányom jóvoltából nem olyan rég ettem - megjegyzem, nagyon finom volt! - , de valamikor, tán februárban rászánom magam. Addigra már nagyon jól fog esni újra.
Hamarosan nem lesz itt ilyen csönd! - 4 óra körül jönnek a csemeték. :) Akkor egyből úgy tele lesz a lakás, mintha legalább 10-en lennénk. Élménybeszámolók, persze lehetőleg egyszerre, közben a kabátok levétele, csomag kipakolása, Mamájuk útmutatásai, hogy mit és hogyan... Szóval, mikor megjönnek kapkodhatom a fejemet! Nem is jegyzek ám meg mindent, de úgy csinálok. :)
Visszatért a jó kedvem! Nincs már bánat, nincs már bú, mondtam én, hogy jön és megy! Most elég gyorsan szedte a sátorfáját, talán, mert jönnek a gyerekek. :)
Nos, én most kb. vasárnap estig nem jövök, ha lesz egy kis időm és a gyerekek sem csapnak le a gépre, akkor azért benézek olvasgatni.

Nagyon szép, kellemes, langymeleg, napos hétvégét kívánok MINDENKINEK!

2007. január 3., szerda

Kételyek

Már megint kételyek gyötörnek. Írni, vagy nem írni? Az itt a kérdés.
Ma valahogy rossz napom volt. Talán a szél..., talán fáradt vagyok, nem tudom. Majd elmúlik, ahogy szokott..., jön és megy. Hogy mikor megy, az változó. Néha gyorsan, máskor meg itt tanyáz a szívemben, alig tudom elűzni. Elég valami apróság, talán nevetnék is rajta, ha nem lenne ilyen borús a hangulatom. Nnna, majd holnapra..., talán..., talán segít az álom..., vagy nem...
Ilyenkor elgondolkozom, hogy tulajdonképp nincs okom, hogy rossz legyen a kedvem, de ha mélyen magamba nézek, azért mindig megtalálom a bánat okát. Legfeljebb nem mondom ki, mint ahogy most sem.
Na, ebből elég! Szép álmokat, jó éjszakát.

2007. január 2., kedd

Fogyni kék mire jön a nyitnikék!

Vége, vége... - a 2006-os évnek és az évvégi Össznépi Ünnepi Játékoknak. Sikerült mindenféle jóval elkápráztatni a gyomromat, aztán a szemem is káprázott, mikor a mérlegre álltam! Nem ér a nevem! Alig ettem, csak mindenből egy keveset..., ebből is egy kicsit..., abból is egy kicsit...
Az a helyzet, hogy várakozásom ellenére, egész jól sikerültek az ételek és a sütik. Szilveszter napján viszont sikerült egy tepsi sajtos pogit elégetnem! Oda se neki, maradt még elég. Most nincs főzés, tele a hűtő maradékokkal, és Apó nagy örömére, még van sütemény is bőven. Állandó csábítás..., és ennek kéne nekem ellenállnom! Na jó, ötször-hatszor még lebeszélem magam, de aztán jön az "engemnemérdekel" érzés és akkor, hááát akkor... Most ettem egy szelet püspökkenyeret..., tán tornázni is kéne! Ennek valahogy könnyebb ellenállnom, ki érti ezt?! :)

Boldog új évet kívánok!

Elnézést a késésért, de eleinte a lustaság, később a programok, majd kislegény érkezése akadályozott meg abban, hogy itt írogassak. Köszönöm Mindenkinek a jókívánságokat, köszönöm, hogy gondoltatok rám. :)

Kívánok Nektek 12 hónap egészséget,
52 hét szerencsét,
365 nap nyugalmat,
8760 óra szerelmet,
525600 boldog percet! B.Ú.É.K.!