2006. december 8., péntek

Unokák

Kislegény jött egy hétvégére, egy egész hét lett belőle. Már náthásan, köhögve érkezett, aztán szombaton belázasodott, irány a patika, lázcsillapító, köptető, kúp. Na, ez rosszul kezdődik!
Hétfőn leányzóm jött és elvitte az orvoshoz. Az ő aznapi programja: reggel kicsilányt iskolába vitte, majd a XI. kerületből utazás a XIV-be (munka), onnan hozzánk a II-ba, majd ismét a XI-be. Elintézte az orvost, kiváltotta az újabb gyógyszereket, elment a kisfiúval a kislányért az iskolába, újból vissza hozzánk. Nálunk pihentek kicsit, kb. este 7-kor hívott taxit, hogy hazamenjenek végre. Kicsilány sajnálkozott, hogy ő nem beteg, mert akkor ő is nálunk lehetne.
Kedd - viszonylag csöndesen telt, kislegény kicsit bágyadt volt, de egész jól tűrte a megpróbáltatásokat, mármint a napi háromszori gyógyszer-bevételt. Én is egész jól tűrtem...
Kiderült, hogy az óvodai borsófőzelék finomabb, mint amit én főzök! Az enyémben túl sok a borsó!!! :)
Közben természetesen jött a Mikulás is, hozott sok-sok kicsi autót, azzal lehetett autóversenyt játszani: ütköztünk, felborultunk, engem kizártak a versenyből - többször is - mert elhagytam a pályát. :) Minden szabad percemben jött egy szöszi kisfiú, autót szorongatott a kis kezében és érdeklődött, hogy akkor versenyzünk? Volt mese, Pókemberes is, de azt csak egyszer meséltem, mert kisunokám kijelentette, hogy Nagyi ez neked túl borzalmas! Neki nem... :)
Volt sok csokoládé, gyomorrontás elmaradt! (Még az kellett volna!)
Amint jobban lett, azért a játszóteret sem lehetett kihagyni, még egy kevés foci is belefért.
Aztán jött a számítógépes, kétszer is, mert ha már lúd, legyen kövér alapon a memóriát kicsit feljavította, 256-ról 512-re. Először hibás akármit hozott, másodszorra már működött a dolog, viszont Nagyapó, miközben lekísérte az urat, hogy bezárja a kaput utána, leesett a lépcsőn. Hála Istennek, nem történt nagyobb baja, csak most fáj a dereka és a sejhaja!
Én agyonaludtam magam, tegnap már nem bírtam, és éjjel egy kicsit bekapcsoltam a gépet, de egyfolytában a prücsköt figyeltem, nehogy felébresszem.
Nagyjából így telt el az idő...
Ma-tegnap kaptam a hírt, hogy kicsilány 100%-os matekfelmérőt írt! :):):)
Esküszöm, nem tudom, hogy mit csinálnék nélkülük!!! :) Nagyon unalmas lenne az élet...

4 megjegyzés:

  1. Endikém, igyekszem a humoros oldalát nézni a dolgoknak, de bevallom, amikor elment a kislegény, bizony remegett egy kissé a lábam, nem a félelemtől, hanem a fáradtságtól. Persze megéri, azt a szeretetet amit tőlük kapok, senki és semmi nem pótolhatja!!! :)
    Majd meglátod...! :)

    VálaszTörlés
  2. Tőled kedvet kap az ember!!! :-)

    VálaszTörlés
  3. Tyria, az nagyon jó!!! Annak örülök, ha így érzed. :)

    VálaszTörlés
  4. Ebben a legjobb az volt, hogy "Nagyi, ez neked túl borzalmas"! :) No meg persze a többi is tetszett :)))

    VálaszTörlés