2006. december 19., kedd

Pákoszta is kész!

Naaaaagy fazék töltött káposzta a hűtőben várja, hogy felmelegítsem!
Mindig izgulok, hogy hogy sikerül?! A káposztát még megkóstolom, de a fűszerezett, nyers húst képtelen vagyok. Így aztán csak a főzés közepe táján derül ki, hogy elég sós-e, eltaláltam-e az arányokat. Ezt érzésre csinálom, vagy bejön, vagy nem. Most bejött. :) Kicsit csípős, de a tejföl majd megszelidíti.
Nnna! Ez már kész. Apó kitakarított, az is kész. Egyelőre minden úgy megy, ahogy terveztem. :)

5 megjegyzés:

  1. Na, ezen nem csodálkozom! Már nem is tudom, hogy anno, két kicsi gyerekkel, munka mellett, egyedül, hogy tudtam mindent megcsinálni?!
    Közben rájöttem: élt még anyukám, és ő nagyon sokat segített. Ő főzte a káposztát (még a nagymamámnak is, 3 családnak!), ő sütött képviselőfánkot, fehér krémest és 24-én úgy jöttek át, hogy hozta a bepanírozott halat tálcán, nekem csak ki kellett sütnöm. Persze fiatalabb volt, mint én most, meg volt autójuk (trabant), könnyebben közlekedtek a sok csomaggal. Istenem, nem is tudtam, hogy milyen jó nekem!

    VálaszTörlés
  2. Beiglit még soha nem sütöttem, de csak azért, mert a család nem igazán szereti. :) Anyukám azt is sütött, pár darabot mindig hoztak, csak úgy, kóstolóba. És zserbót, meg lekváros (hamishájas) kiflit.
    Mikor ő meghalt, az én életemben új időszámítás kezdődött. Minden téren fel kellett nőnöm. Emlékszem, talán az első karácsonykor, ami nélküle volt, főzés közben épp befordultam a kamrába és határozottan azt gondoltam, hogy na, mostmár elég volt, gyere vissza! Olyan éprzés volt, mintha csak elment volna valahova messze...

    VálaszTörlés
  3. Éprzés=érzés (Egy p valahogy befurakodott) :)

    VálaszTörlés
  4. Gondolom, már kész a püspökkenyér. :) Én délelőtt kezdem.

    VálaszTörlés