Az én Mamám, amikor még kislány volt.Nagyon régi, kissé megviselt a kép, szerencse, hogy egészen kemény lapon van, mert így megmaradt.
Kicsi lány, még az egész élet előtte van, még nem tudja, hogy mi vár rá...
Nem volt hosszú az élete, de amit szeretett volna elérni, azt én úgy hiszem, elérte. Még láthatta első dédunokája fényképét, de akkor már nagyon beteg volt...
Szeretett és tudott jóízűen nevetni, utazni, enni, olvasni, szeretni..., sorolhatnám, de egy szóval ki tudom fejezni: élni.
Életét az én életem határozta meg, Ő mindent, de MINDENT megtett értem. Ezt nevezik önzetlen szeretetnek.
(Miért ez az emlékezés? Semmi különös, csak az elmúlt napokban történtek hozták elő.)
Igen, valahogy az ősz is hozzájárul, hogy ezek a gondolatok előjöjjenek.
VálaszTörlésNéha jólesik hosszabban elidőzni náluk, velük, akkor is, ha ez csak gondolatban lehetséges. Bár minden nap szólok hozzá, pár szót biztosan, de nézve a képet, olyan sok kérdésem lenne még!