2006. november 6., hétfő

Gyorsan múlnak az évek

Találtam ezt a verset , mikor elolvastam, eszembe jutott a fiam. Neki volt általános iskolában egy dundi kislány osztálytársa, akit minden gyerek csúfolt, csak az én kicsi fiam nem. Mindig megsajnálta a kislányt, segített neki, saját szememmel láttam, hogy viszi a nehéz csomagját. Nem volt szerelmes, csak emberséges abban a gyermektársadalomban, ahol bizony-bizony sokszor nagyon kegyetlen törvények uralkodnak.
A fiam ezt megtehette, ő volt az összes lány kedvence. Talán meg lehet érteni, miért. Ma is nagy tisztelője a női nemnek! ;-)
Egyébként nincs semmi különös, eddig eseménytelen volt a nap. Tettük a dolgunkat. Néha elgondolkozom azon, hogy nem lenne-e jobb mozgalmasabb életet élni, de gyorsan rájövök, hogy az eseménydús napoknak vége - már nem győzöm sem fizikailag, sem idegileg. Megnyugtat az állandóság. Pedig fiatalabb koromban ettől falra másztam volna! :)

2 megjegyzés:

  1. Ja, az idő múlásával okosodunk ám! :-) Megbecsüljük az "állandóságot". Jut eszembe, ne akarj Te "eseménydús" napot így október után, november elején! :-)

    VálaszTörlés
  2. :)))
    Milyen igazad van! Megbecsülöm, de néha jó lenne valami más. Ne gondolj semmi különösre, csak utazásra, meg ilyesmire gondoltam. Talán én még mennék, de a párom már nem. Nélküle meg nem megyek. Ez a nagy nyugalom és rendszeresség az ő találmánya, én alkalmazkodtam hozzá, mert anno nagyon jól jött. Bizony ősz van, sőt, lassan, de biztosan jön a tél... Mindenképp! Az én életemben is.

    VálaszTörlés