2006. október 9., hétfő

Fáradt vagyok... kicsit.

Hát igen.
Bevallom az utóbbi idők izgalmai egy kicsit megviseltek. Nem elég, hogy kicsilány eltörte a karját, kiderült, hogy macskagombát is szerzett. Ezt ugyanott szedte össze, ahol a karját is eltörte. Hiába mondtuk mi neki, hogy a cicával óvatosan kell bánni, például nem alszunk vele egy ágyban, ott megengedték neki. Eredmény: egy nagyon makacs gombafertőzés, amit csak macskától lehet megkapni és kizárólag a gyerekekre veszélyes. Most 6 hétig kell gyógyszert szednie és a fejbőrén levő foltot ecsetelni, krémmel kenni. Kicsilány nem hibáztatható, ő minden állatot, bogarat, hüllőt, halat, vadat szeret. Ha rajta múlna, egy egész állatkertet tartana kicsiny, lakótelepi lakásukban. Én ezt még csodálom is, mert én ugyan állatot sosem bántanék, de van olyan, amelyiktől kimondottan undorodom. A mi kicsilányunknál ilyen nem létezik! Ő a meztelen csigát a karján sétáltatja, a bogarakat egyenesen kényezteti...
Épp ezért nekünk kell jobban figyelni rá, hogy ne csináljon olyasmit, ami ránézve veszélyes. Ne simogasson idegen kutyákat és ne aludjon egy ágyban egy ki tudja honnan befogadott cicával.
Mérges vagyok!!! Felelőtlen emberek, és miattuk kell ennek a kislánynak kínlódnia. Ezt igazán el lehetett volna kerülni, csak kicsit jobban kéne a gyerekre figyelni, vigyázni.
Holnapma (hétfőn) mondja meg a doki bácsi, hogy jól forrt-e össze az eltörött csont. Arra nem is akarok gondolni, hogy nem.
Azért volt ám sikerélményem is! Egyetlenegyszer sikerült megverni a prücsköt memória játékban! :) Vasárnap este mentek haza, most nagyon csöndes a lakás.
Kicsi bogárkáim... Mekkorát tévedtem, amikor azt hittem, hogy úgy, ahogy a gyerekeimet szeretem, úgy már nem lehet szeretni senkit! Dehogynem!!! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése