3 napos szünet

Három napig most nem leszek. Persze, már tudhatja, aki ezt a blogot olvasgatja, hogy olyankor tűnök el, amikor a két kis "nikkelbolha" nálunk vendégeskedik.
Ilyenkor minden figyelmemet, energiámat lekötik. Kétemberes gyerekek, legalább két ember kell hozzájuk, hogy mindent rendben érezzenek. Otthon jobban elvannak magukban is, de nálunk állandó foglalkoztatást, játékot igényelnek. Legutóbb már nem is hoztak magukkal otthonról játékot, minek - mondták ők -, hisz ott a nagypapa, ő a mi játékunk. Na, ebben van valami. :)
Ilyenkor nem is két, hanem három gyerekre kell vigyáznom. De a nagypapa ettől olyan boldog! - valóban gyermekké lesz arra a kis időre. Én meg vagyok a nagyi, akitől lehet "félni", mert - juj, mit fog ehhez szólni?!
Már várom őket, mindig készítek nekik egy kis apróságot, ajándékot. Az a meglepetés.
Aztán, ha letelik az a pár nap, olyan furcsán érzem magam. Jó, hogy végre csönd van és pihenhetek, és rossz, hogy megint csönd van és nincs kivel foglalkozni egész nap. Mert a párom azért mégsem igényel egész napos törődést... :) Elég önálló, hála istennek.
Jön a hideg, vagy már itt is van. Mindenki vigyázzon magára, hogy meg ne fázzon! Majd jövök...