2006. május 16., kedd

Iskolás lesz az óvodásból...

Blogokat olvasgattam, nagyon jól szórakoztam, egész jó kedvem lett! :) Pedig ma elfáradtam. A város másik végében volt dolgom, két, általában elég csintalan és mozgékony csemetére vigyáztam, de most olyanok voltak, mint két angyal! Nem szeretni, hanem imádni kell őket!!! A fáradtság nem miattuk van, csak úgy..., talán az idő meg a kor és a kór(ság).
Kisebbik unokám, aki fiú, nagyon ragaszkodik a mamijához, szabályosan udvarol neki...
Ma szülői értekezleten volt a lányom és hozott a suliból egy nagy szatyor mindenfélét, ami majd nagyobbik unokámnak kell az első osztályban. Nem ő vette meg, hanem a lelkes tanítónénik. Egyébként is úgy látjuk, hogy jó kezekbe kerül a mi lányunk.
Nézegették, hogy mi minden van a csomagban, persze ezek egy kisgyerek számára nagyon érdekes, fontos és nélkülözhetetlen csoda-dolgok. Kisebbik lurkó rögtön lecsapott a korongokra, hogy azok neki kellenek. Nem lehet - mondta a mama - ezek nem játékok! Jó, akkor csak egyet kérek - jött a válasz. Annyit sem lehet, mert mindre szükség lesz az iskolában. Na, erre eltörött a mécses, elvonult a másik szobába keseregni. Mama utána: vígasztalni. Hallom, hogy mondogatja neki, hogy ha ennyire szeretné azokat a korongokat, akkor majd vesz neki külön olyat, amivel játszhat. De te nekem nem hoztál semmit, összetörted a szívemet! - mondta hüppögve 5 éves kisunokám.
Más: a mesét nem felejtettem el, de ma nem volt sem időm, sem kedvem előhalászni és leírni, de ígérem, amint lehet, hozom! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése