2006. április 26., szerda

Mi történhetett?

Nem tudom, mi lehet az oka, de lelassult a gépem. A másik blogban nem is tudok szinte semmit csinálni, mert a lapomat nem tudom megnézni, pedig arra szükségem van. :(
Ott lehet a hiba, vagy itt nálam? Még próbálkozom, aztán lehet, hogy szünet következik...

2006. április 25., kedd

Elszállt...

Írtam. Sokat. Mindenféléről. Elszállt. Már nem tudom megismételni. Sajnos nem mentettem le, legközelebb okosabb leszek! :) Vagy mentek közben is, vagy szövegszerkesztőben írom meg és ide csak bemásolom. Hajaj, az ember lánya is hóttig tanul, nem csak a jó pap. :)
Talán jobb is így... a dolgok nem véletlenül történnek.
Álmos voltam, de ettől az élménytől felébredtem. Mérges vagyok magamra! Pedig olyan szép hosszú volt... Az volt a baj! Sokáig írtam. Na, mindegy.

2006. április 23., vasárnap

Még itt ülök, pedig...

Nem tudom, hogy milyen idő lesz ma, de az én ujjaim úgy fájnak, de úúúúúúúgy!!! Nyaff. Csak ennyit akartam mondani. Késő van, mindjárt 4 óra, a madarak hamarosan, vagy lehet, hogy már el is kezdték a hajnali csivitelést... Én meg itt és most hagyom abba! Jó éjszakát! :)

2006. április 22., szombat

Vásárlás

Hááát... Nem jött össze. Majd máskor.
Én viszont teljesítettem a pensumot, megvettem mindent, amit kellett. Álltam bután a játékbolt polcai előtt, mert halvány fogalmam sem volt a mai rajzfilmek szereplőiről. Mulant még könnyen megtaláltam (a neve nagy betűkkel a dobozon ékeskedett), de kőembert valahogy nem sikerült felismernem. Végül boldogan fedeztem fel egy ismerős figurát: tini nindzsa teknőst. Na, azt gyorsan megvettem Mulan kisasszonnyal együtt. Kötelező feladat teljesítve, jöhet a szabadon választott!
Bementem egy könyvesboltba. Sokáig ott is ragadtam. Sajnos amit nagyon szerettem volna: Szymborska verseket, az nem volt, de vettem helyette mást. Két kis vékony könyvben a manapság nem igazán kedvelt költők válogatott verseit. Váci Mihály, Zelk Zoltán, Simon István, Garai Gábor, Csanádi Imre, Benjámin László. Sok nagyon jó verset találtam még ott a boltban, ahogy beleolvastam.
Még vettem két könyvet, nem tartják igazi irodalomnak, de én anno könnyesre nevettem a szemem rajtuk. Vaszary Gábor: Ketten Párizs ellen és a Hárman egymás ellen. A Ketten Párizs ellent hangosan olvasta fel nekem a barátnőm érettségire készülődve a Palatinus strandon. Ott "tanultunk" ugyanis. Én gurultam a nevetéstől, ami nálam könnyen megy most is, hát még 18 éves koromban. Persze a strandolós tanulás nem ért semmit, úgyhogy be kellett szüntetni, mert az érettségin nem Vaszaryból kellett beszámolni. Én történetesen Madách: Az ember tragédiája tételt húztam, a prágai színt (álom az álomban). Irodalomból talán ez volt az egyetlen amitől féltem. Aztán valahogy minden előjött és egész jól sikerült. :) Ma is tudom kívülről az idézeteket, amiket meg kellett hozzá tanulni.
A Vaszary könyv Gabi barátnőm tulajdona volt (őszinte sajnálatomra), így nélkülöznöm kellett a molyrágta takaró-féle frizura leírását elég sok éven át. Majd, amikor megjelent, megvettem és gyermekeim kunyerálták el. Ma a fiam a boldog tulajdonos. Most aztán megvettem újra MAGAMNAK! (És ezt nem adom! - ez disznósajt!) Istenem, hogy hány könyvemmel jártam így! A lányom is nagy könyvbarát, az én könyveimnek különösen nagy barátja! :) Nekem meg nincs szívem nemet mondani.
Miután kikeveredtem a könyvek világából, ahol elég óvatos voltam és a legtöbb polc mellett sietős léptekkel haladtam el, nehogy már az összes vagyonom ott maradjon! - kiléptem a körút villamos nélküli forgatagába. Meleg volt, zaj és büdös. Az ég már nem kéken tündökölt, hanem ronda, szürke volt. Pillanatok alatt eredt el az eső. Ömlött, de olyan nyári, buborékos záporeső esett. Mire az utcánkba értem, megint sütött a Nap. Mostmár pára is csatlakozott a meleghez. Mindkét kezemben csomagok, és az utcán felfelé kell jönni. Kicsit ideges lettem... :) Hiányzott a déli kávém és be kellett volna már venni a déli "gyógyszerom" is. Azért még bementem a CBA-ba is, vettem süteményt a páromnak, Ő is kapjon valamit alapon. :)
Bejöttem a lakásba, első dolgom megszabadulni a cipőimtől, vöröslő fejjel hajolgattam, míg kibogoztam a cipőfűzőt, eközben párom kedveskedve megkérdezte, hogy te még nem is ebédeltél? Na, akkor éreztem, hogy most aztán kész! - felrobbanok!
Ennyit a mai nap eseményeiből. Persze itthon lehűltem, átöltöztem, kávét ittam, ettem, bevettem a gyógyszerom plusz egy algopyrint, mert a derekam...! De akkor sem veszek olyan fehér bordás izét, ami nem látszik a ruha alatt!!! :)

2006. április 20., csütörtök

Mégsem az ördögé!

Azt hittem, hogy a mai napom az ördögé, de nem így lett. Egész nap lestem az eget, de csak esett és esett... El kellett volna mennem itthonról, de mivel nem volt kötelező, hát bizony maradtam a fenekemen. Semmi kedvem nem volt kimenni a nyirkos, esős utcára. Itthon meg nem fogtam bele semmi komoly dologba, hátha eláll az eső és akkor útrakelek. Egyfolytában indulóban voltam, de mégsem indultam. Olyan bizonytalan állapot az ilyen. Utálom!
Aztán este beszélgettem a lányommal, elég hosszan, majd befutott egy másik telefon is Székesfehérvárról. Mégsem volt ez a nap az ördögé! :) A holnapot már nem sinkófálom el! Holnap elintézem, amit ma kellett volna és talán találkozom valakivel, aki nagyon kedves barátnőm, bár még csak az írásaiból és telefonbeszélgetésekből ismerem, több, mint egy éve, de személyesen csak talán holnap fogunk találkozni. Jó lenne! Neki elég szoros a programja, na, majd meglátjuk. (A vak is azt mondta!) Egyszer úgyis összefutunk, remélem...

2006. április 19., szerda

Balázs Fecó: Érints meg

Nagyon szeretem ezt a dalt:

Balázs Fecó-Horváth Attila: ÉRINTS MEG

Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.


Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre.
Ne ez a bolygó legyen.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok.


Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.


Elment a nap,
ahogy mindig szokott.
De túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész,
az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.

2006. április 15., szombat

Juhász Gyula: Húsvétra

Juhász Gyula: HÚSVÉTRA

Köszönt e vers, te váltig visszatérõ
Föltámadás a földi tájakon,
Mezõk smaragdja, nap tüzében égõ,
Te zsendülõ és zendülõ pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élõ,
Fogadd könnyektõl harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S az élet: gyõzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tûnt nemzedék,
Én dalt jövendõ húsvétjára zsongok
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Húsvét


Egy aranyos nyuszival kívánok mindenkinek nagyon kellemes, szép, napsütéses, boldog ünnepet! Finom sonkát, sok piros, kék, zöld, sárga, lila és ahány szín csak van a palettán, annyiféle festett tojást, csokit, pogácsát, jóféle borocskát, de azért módjával! És nem elfelejteni: ISZIK vagy VEZET! Aki szereti, annak sok locsolót, jó illatú kölnit.

Barba trükk



Hüp hüp hüp! Barba trükk! Lám itt is van az egész Barba familia. Gyermekeim kedves esti meséje volt, juj de rég! Nem is tudom, hogy most miért jutott eszembe?

Talán a sokk trükk miatt, amit itt alkalmazni kell. (Ez jó, utólag vettem észre, hogy a "sok" szót két k-val írtam. Így hagyom, mert lehet, hogy a tudatalattim működött. ) :)

2006. április 14., péntek

Hajnalban

Nagyon késő van, eddig töprengtem, írtam, variáltam. Nem itt, ez messziről is látszik! De most aztán megyek aludni!!! Image hosting by Photobucket

2006. április 13., csütörtök

GIF!

Image hosting by Photobucket
Ezt nézzétek! Sikerült!!! Nem egyedül jöttem rá, mint már olyan sokszor bikfic segített. Ezúton is köszönöm neki! Lehet, hogy maradok? Ha ilyen jól haladok... még az is lehetséges. Image hosting by Photobucket

2006. április 12., szerda

Sikerül? Ááááá!-nem.


Nem működik a gif formátum. Akartam mozgó képecskét, de sajnos csak álldigált. Majd rájövök, hogy hogyan kell az ilyen fájlokat bevarázsolni ide! Persze az is lehet, hogy rossz körítést választottam, lehet, hogy ide csak jpg-t tudok betenni. Bánatomban vígasztalódom egy jó kávéval! :)

2006. április 11., kedd

Mi, európaiak

MI, EURÓPAIAK
Richard Hill

A szerző képet ad Európa népeiről, leírásait történelmi, néprajzi, irodalmi és kulturális utalások, az üzleti és mindennapi életből vett példák teszik változatossá. Gazdag tudásanyaga birtokában megprópálja előrevetíteni, hogyan fognak élni és együttműködni ezen népek és az egyes emberek az egyesült Európában.
Geomédia Kiadó Rt.
Budapest, 1999.

Egy beszélgetés részlete az Íróval:

Mi a véleménye a magyarokról?
Mint ahogyan azt könyvemben is kifejtem, aki már találkozott igazi élő magyarral, felfigyelhetett arra, hogy megdöbbentően analitikus elméjük van, amelyet néha tényleg erre a célra használnak. Filológusok szerint az elemzési készségnek köze lehet a nyelv szerkezetéhez, a sok főnévi végződéshez, szaknyelven a "toldalékhoz". Politikai szakértők szerint viszont ez inkább annak köszönhető, hogy a magyarokat a történelem során sokszor "tépte a balsors", ezért megtanulták használni az eszüket. A pedagógusok szerint ez egyszerűen annak a következménye, hogy a középiskolától felfelé komoly és eredményes oktatás folyik, s a rendszer erősen magán viseli a porosz hagyományokat. Az ifjú magyarokat kora gyerekkoruktól fogva tanítják gondolkodni.
A "hivatásos magyarok", akik még mindig szép számban léteznek, egyszerűen mindig őrültek: a legtöbbjük idősebb férfi, aki Robin Hood stílusú kalapot és rövid felöltőt visel, vagy a kalap helyett huszáros bajsza van. Akár logikusak, akár őrültek, a magyarok között sok a zseni. A magyar elme nem csak asszociációkban erős. Ha falba ütköznek, mindig át tudnak jutni a túloldalra: körbe, felül, alul, de valahogy átjutnak. A magyarok olyan elszántak, mint az amerikaiak, olyan romantikusak, mint a szlávok, olyan kíváncsiak, mint a japánok, olyan ravaszak, mint az arabok. E tulajdonságok alapján az olaszokhoz vagy a franciákhoz állnak a legközelebb. A ravaszságot készek elismerni a magyarok, sőt büszkék éleselméjűségükre és gyakorlatias életszemléletükre. Ezt az adottságot csak erősítette a történelmi balsors, illetve az utóbbi időben a tervutasításos gazdaság és az állami bürokrácia. A magyarok elragadó emberek: ugyanolyan szorgalmasak, intelligensek, ügyesek, mint más népek tagjai. Különösen érzékenyek, szubjektívek, empatikusak, büszkék, végtelenül emocionálisak és esetenként hisztérikusak. Kimondottan individualisták, kultúrájuk erősen kapcsolat-orientált és magas kontextusú. A mediterránokkal versenyre kelhetnek érintésben, bensőségességben és becéző szavakban, ámbár az olyan valaha népszerű kifejezések, mint az angyalkám, a drágám és az édeském, lassanként kimennek a divatból. A szentimentalizmus a borongós életszemléletben is kifejeződik. A közvélemény-kutatások kivétel nélkül mindig feltárják mindennél fontosabb tulajdonságukat, a pesszimizmust, még ha örök reménykedők is.
A magyarok hajlamosak a takarójukon túl nyújtózni, méghozzá jócskán, pedig az oktatási rendszer megtanítja őket az elemzésre és a számolásra. Ez egyáltalán nem meglepő, ha belegondolunk, hogy mi mindenen kellett keresztülmenniük. Szenvednek attól a tudattól, hogy a történelemben legtöbbször a rossz oldalon álltak, aminek következtében természetesen védekeznek és kételkednek önmagukban. Ha túl sokat kérdezünk, azt hiszik, nem bízunk bennük. A magyarok tudatosan halálra eszik, illetve ábrándozzák magukat. A bús önvizsgálat azonban azt is megmagyarázhatja, miért tudnak jól alkalmazkodni a kedvezőtlen feltételekhez, ami különben a magyarok szemében szinte természetes állapot. Az alkalmazkodási kényszer hatására a magyarok találékonyak, vagy éppen ellenkezőleg, meglepően óvatosak, sőt akár fatalisták, és ez még erősödött is a kommunizmus évtizedei alatt. Mára már megjelent a szabadpiac, de a frusztráció megmaradt, sőt, még fokozódott is: az Eurobarométer 1990-es felmérésében a magyarok 51%-ának volt pozitív képe az Európai Unióról, 1994-ben viszont már csak 32%-nak. Ez a frusztráció tükröződött abban a beszélgetésben is, amelyet egy magyar közgazdasági egyetemistával folytattam. A jövőre vonatkozó találgatásaimra tipikus magyar realizmussal válaszolt: "Rengeteg lehetőségünk van, de nincs pénzünk." Meglepő a magyar fiatalok szellemi érettsége: tanultak a történelemből. A magyar leányvállalati és fiókvezetők hajlanak arra, hogy a maguk feje után menjenek, még akkor is, ha más utasítást kaptak. A magyarok nagyvárosi életben való jártassága aggasztja régi szövetségeseiket, az osztrákokat, különösen mivel a magyarok - furcsa etnikai származásuk ellenére, vagy talán éppen azért - a többieknél jóval elkötelezettebbek Európa mellett, még akkor is, ha ma már nincsenek annyira meggyőződve a szabadpiac és az EU előnyeiről. Ha a magyarok bejutnak, mindenkit megelőznek.
Mi az, amit különösen ajánlana leendő magyar olvasói figyelmébe?
Azt javaslom, hogy mielőtt kezükbe veszik a könyvet, próbáljanak megszabadulni kisebbrendűségi komplexusaiktól. Ennek az érzésnek különben sincsen egyáltalán értelme, máskülönben mivel magyarázhatnánk azt a tényt, hogy egy tizenötmillió főt számláló közösség története során oly sok briliáns agyat termelt ki?)
Érdekes olvasni, hogy milyennek lát bennünket egy külfödi. 1999. régen volt. Azóta bejutottunk az EU-ba, de sajnos nem előztünk le senkit, talán most tanulunk, később majd jobban megy...

Magyarítás

Végre sikerült a "comments" magyarítása! :) Nem a dobozban, hanem itt, a beírás alatt. Alig találtam meg.

József Attila

József Attila: CURRICULUM VITAE


1905-ben születtem, Budapesten, görög-keleti vallású vagyok. Apám - néhai József Áron - három esztendôs koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédô Liga Öcsödre adott nevelôszülôkhöz. Itt éltem hét éves koromig, már ekkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek - disznópásztorkodtam. Hét esztendôs koromban anyám - néhai Pôcze Borbála - visszahozott Budapestre s beiratott az elemi iskola II. osztályába. Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nôvéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltôl estig s én szülôi felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészkedtem. A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történeteket találtam Attila királyról és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelôszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntôen hatott ettôl kezdve minden törekvésemre, végsô soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ô maga gondol, hogy Attilának hívják.
Kilenc éves koromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment a sorunk. Kivettem a részemet az üzletek elôtt való álldogálásokból, - volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem elôtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorrakerültem volna, jelentették ki az orrom elôtt, hogy nincs több zsír. Śgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élô gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban stb. 1918 nyarán Abbáziában üdültem a Károly király féle gyermeknyaraltatási akció jóvoltából. Anyám már betegeskedett, méhdaganata támadt s ekkor én magam jelentkeztem a Gyermekvédô Ligánál - így rövid idôre Monorra kerültem. Visszatérvén Budapestre újságot árultam, bélyegekkel, majd kék, fehér és postapénzzel kereskedtem, mint egy kis bankár. A román megszállás alatt kenyeresfiú voltam az Emke kávéházban. Közben - öt elemi elvégzése után - polgári iskolába jártam.
1919 karácsonyán meghalt anyám. Gyámommá az árvaszék sógoromat, a most elhunyt Makai Ödön doktort nevezte ki. Egy tavaszon és nyáron át az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevű vontatógôzösein szolgáltam. Ekkor vizsgáztam magánúton a polgári negyedik osztályából. Ezután gyámom és Giesswein Sándor dr. Nyergesújfalura küldtek kispapnak a szaléziánusokhoz. Itt csak két hetet töltöttem, hiszen görög keleti vagyok és nem katolikus. Innen Makóra kerültem, a Demke internátusba, ahol rövidesen ingyenes helyet kaptam. Nyáron lakásért és ellátásért tanítottam Mezôhegyesen. A gimnázium VI. osztályát színjelesen végeztem, jóllehet pubertáskori zavarok miatt több ízben öngyilkosságot kíséreltem meg, hiszen valójában sem akkor, sem elôzôleg nem állott fölvilágosító barátként mellettem senkisem. Már megjelentek elsô verseim is, 17 éves koromban írt költeményeimet a Nyugat publikálta. Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam.
A VI. osztály elvégzése után ott hagytam a gimnáziumot meg az internátust, mert elhagyatottságomban nagyon tétlennek éreztem magamat: nem tanultam, mert a tanárok magyarázata után is tudtam a leckét, hiszen errôl jeles bizonyítványom is tanúskodott. Kukoricacsôsznek, mezei napszámosnak mentem Kiszomborra és házitanítónak szegôdtem el. Két kedves tanárom kérésére mégis elhatároztam, hogy érettségizem. A VII. és a VIII. osztályból összevont vizsgát tettem s így egy évvel elôbb végeztem, mint volt osztálytársaim. Tanulásra azonban mindössze három hónap állt rendelkezésemre s így történt, hogy a hetedikbôl tiszta jó, a nyolcadikból pedig tiszta elégséges osztályzatot kaptam. Érettségi bizonyítványom már jobb a nyolcadikosnál: csak magyarból és történelembôl kaptam elégségest. Ekkor már egy versemért Istenkáromlás miatt pörbefogtak. A Kúria fölmentett.
Ezután egy ideig könyvügynök voltam itt Budapesten, majd az infláció idején hivatalnokoskodtam a Mauthner féle magánbankházban. A Hintz-rendszer bevezetése után itt a könyvelôségbe osztottak be s nem sokkal utóbb idôsebb kollégáim bosszúságára engem bíztak meg annak ellenôrzésével, hogy kasszanapkor milyen értékek adhatók ki. Iparkodásomat itt egy kissé kikezdte az, hogy saját munkámon kivül önnön dolgaik egy részét is nyakamba varrták idôsebb kollégáim, kik nem mulasztották el különben sem, hogy bosszúságot okozzanak nekem a lapokban megjelenô verseim miatt. "Ilyen idôs koromban én is írtam verseket" - mondogatta mindegyikük. A bankház késôbb megbukott.
Elhatároztam, hogy végképpen író leszek és szert teszek olyan polgári foglalkozásra is, amely szoros kapcsolatban áll az irodalommal. Magyar-francia-filozófiai szakra iratkoztam a szegedi egyetem bölcsészeti karán. Fölvettem heti 52 órát és 20 órából kollokváltam kitűnôen. Napokat ettem, verseim honoráriumából fizettem lakásomat. Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, kinél magyar nyelvészetbôl kellett volna vizsgáznom, magához hívatott s két tanú elôtt - ma is tudom a nevüket, ôk már tanárok - kijelentette, hogy belôlem, míg ô megvan, soha nem lesz középiskolai tanár, mert "olyan emberre - úgymond - ki ilyen verseket ír" s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát, "nem bízhatjuk a jövô generáció nevelését". Sokszor emlegetik a sors iróniáját s itt valóban arról van szó: ez a versem, Tiszta szívvel a címe, igen nevezetessé vált, hét cikket írtak róla, Hatvany Lajos az egész háború utáni nemzedék dokumentumának nyilvánította nem egy ízben "a kései korok számára", Ignotus pedig "lelkében dédelgette, simogatta, dünnyögte és mormolgatta" ezt a "gyönyörűszép" verset, ahogy a Nyugatba írta róla és ezt a verset tette Ars poeticájában az új költészet mintadarabjává.
A következô évben - húsz éves voltam ekkor - Bécsbe mentem, beiratkoztam az egyetemre s abból éltem, hogy a Rathaus Keller bejáratánál újságot árultam és a Bécsi Magyar Akadémikusok helyiségeit takarítottam. Lábán Antal igazgató, mikor tudomást szerzett rólam, ezt megszüntette, ebédet adott a Collegium Hungaricumban s tanítványokhoz juttatott: Hajdu Zoltánnak, az Angol-Osztrák Bank vezérigazgatójának két fiát tanítottam. Bécsbôl - egy szörnyű nyomortanyáról, ahol négy hónapig lepedôm sem volt - egyenesen a Hatvany Kastélyba kerültem vendégnek, Hatvanba, majd a ház asszonya, Hirsch Albertné ellátott útiköltséggel és a nyár végeztével Párizsba utaztam. Itt beiratkoztam a Sorbonnera. A nyarat a délfranciaországi tengerparton töltöttem egy halászfaluban.
Ezután Pestre jöttem. Két szemesztert hallgattam a pesti egyetemen. Tanári vizsgát mégsem tettem, mert - Horger Antal fenyegetésére gondolva - azt hittem, úgysem kapnék állást. Majd a Külkereskedelmi Intézet magyar-francia levelezônek alkalmazott, megalakulásakor, - referenciával azt hiszem szívesen szolgál Kóródi Sándor úr, volt vezérigazgatóm. Ekkor azonban olyan váratlan csapások értek, hogy bármennyit edzett az élet, nem bírtam ki - az OTI elôbb szanatóriumba, majd táppénzállományba utalt neuraszténia gravisszal. Hivatalomtól megváltam, beláttam, hogy nem lehetek tehertétel egy fiatal intézmény nyakán. Ezóta írásaimból élek. Szerkesztôje vagyok a SZÉP SZÓ c. irodalmi és kritikai lapnak. Magyar anyanyelvemen kívül írok és olvasok franciául és németül, levelezek magyarul és franciául, perfekt gépíró vagyok. Tudtam gyorsírni is, - egy havi gyakorlattal ezt a tudásomat fölfrissíthetem. Értek a sajtó nyomdatechnikájához, tudok szabatosan fogalmazni. Becsületesnek tartom magam, azt hiszem, hogy fölfogásom gyors és hogy munkában szívós vagyok.

2006. április 10., hétfő

József Attila


Pár perc és itt az éjfél, április 11. József Attila születésnapja, a Költészet Napja. Nekem minden napra jut egy-egy szép vers, én egész évben ünnepelek.
*****
József Attila: (A nap még füstölög)

A nap még füstölög
a hamvadó hegyek fölött.
A homály inge mögött
dereng a rét.


(töredék)

Ez a kezdet.



Próbaképp egy szép virág.